Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az „idő pénz”, „az alszom majd a sírban”, illetve a „csak túlóra árán juthatok előre, és kapom meg az év végi prémiumot” típusú mondatok mindannyiunk számára ismerősek. De tisztában vagyunk-e azzal, hogy korunk hazug mantrái hogyan teszik tönkre az egészségünket, sőt az egész életünket?
Arianna Huffington, a nagyravágyó amerikai bizniszlédi néhány évvel ezelőtt egy éjszakába nyúló tárgyalás után még beugrott az irodába, hogy elintézzen valamit, majd másnap reggel egy tekintélyes vértócsában ébredt. Mi történt? „Semmi komoly”, azon kívül, hogy a munka miatt annyit éjszakázott, és repült ide-oda, mit sem törődve a jetlaggel, hogy egész egyszerűen eljutott a fáradtságnak arra a szintjére, ahol a szervezete feladta a küzdelmet. Elájult, mert sürgősen alvásra volt szüksége.
A Huffington Post birodalom névadó alapítója, egyben az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb médiaszemélyisége akkor olyannyira komolyan vette a figyelmeztető jelet, hogy egy cseppet sem szerénykedve ma egyenesen az alvás evangélistájának mondja magát: világszerte népszerűsíti Az alvás forradalma című könyvét, amely az áprilisi amerikai debüt után néhány hete Magyarországon is megjelent, hogy nálunk is terjessze az igét az alvás fontosságáról, és segítsen mindazoknak, akik kisebb-nagyobb alvásproblémával küzdenek.
Mégis mire jött rá Arianna, miközben rászokott az éjszakai nyolcórázásra, illetve minden oldalról beleásta magát az alvástudományba? Arianna sem hagyja ki ugyan, hogy adjon néhány praktikus tanácsot a pihentető alváshoz, a lényeg mégis az, hogy 300 oldalon át lépésről lépésre megváltoztatja az alvással kapcsolatos szemléletünket. Teszi mindezt leginkább azzal, hogy megmutatja, hogyan vált az alvás, melynek egykor kultusza volt, mára szükséges rosszá az életünkben, ami leginkább csak akadályoz bennünket a siker és az érvényesülés, no meg a pénzkeresés útján.
Megpihenni két alvás között
Ha valaki figyelmesen olvassa, feltűnhet, hogy az Odüsszeiában Homérosz első és második alvásról beszél. Ez pedig egyáltalán nem a hősköltemény szereplőinek különcsége volt, hanem a legtermészetesebb korabeli állapot: az ókori görögök, és még évszázadokon át az utánuk jövők is, néhány órát ébren vagy épp félálomban szenderegve töltöttek az éjszaka közepén. De mégis mire volt jó mindez? Az ébren töltött intermezzót véletlenül sem tartották elpocsékolt időnek, sőt.
Ez volt az álmok értelmezésének ideje, illetve a lehetőség arra, hogy tudatára ébredjenek életük rejtett tartalmainak, meditáljanak, imádkozzanak. Ugyanakkor a történészek szerint a kreatív időkihasználásnak köszönhetően ekkor fogant anno a legtöbb gyermek is. Az amerikai National Institute of Mental Health egyik tanulmánya is alátámasztotta, hogy az ember természetes alvásciklusa valóban szakaszos: mikor a kísérleti alanyoknak tizennégy órán át egy mesterséges világítás nélküli szobában kellett aludniuk, visszatértek a töredezett alváshoz.
Thomas A. Wehr, a tanulmány szerzője egyenesen arra a konklúzióra jutott, hogy a mai konszolidált alvásunk a modern világítástechnológia terméke. És ha már világítástechnika: Thomas Edison, a szénszálas izzólámpa feltalálója legalább annyira utált aludni, mint a mindössze 4 órányi pihenéssel nyomuló Napóleon, aki úgy felelt, amikor megkérdezték arról, hogy szerinte kinek mennyi alvásra van szüksége: „6 órát egy férfinak, 7-et egy nőnek, 8-at egy bolondnak”.
Edison még ennél is messzebbre ment: ő egyenesen olyan jövőt vizionált, amiben az embernek majd egy percet sem kell alvásra fecsérelnie, amire egyszerűen rossz szokásként, rabigaként tekintett. Azt azért gyorsan hozzá kell tenni, hogy találmánya valóban felszabadította az emberiséget a „rabszolgaság” alól, de az alvási ciklus teljes átírásához és az alvás leértéktelenedéséhez az ipari forradalom és a vele érkező szellemiség is hozzátette a magáét.
A kapitalizmus nem véletlenül vetette meg az alvást, hiszen minden egyes alvással töltött óra egy újabb nem munkával töltött órát jelentett. A kor embere pedig maradéktalanul igyekezett megfelelni az elvárásoknak, olyannyira, hogy létrejött az emberi minőség új dimenziója, melyben az alvásnélküliség az erő, a kitartás, egyben a férfi princípium szimbólumává vált. Ha ez nem lett volna elég, Charles Darwin korszakalkotó műve, az 1859-ben napvilágot látott A fajok eredete ’csak a legerősebb, a legrátermettebb maradhat életben jelmondatával’ szintén ezt a hozzáállást erősítette.
A korszellem átalakulásának árulkodó jele, ahogy idővel átalakultak a hálószobák funkciói is. A kapitalizmus beköszöntéig a művelt kultúrákban a hálószoba is ugyanúgy a társasági élet központja volt, mint manapság a teraszok vagy a nappalik. A Napkirályról például köztudott volt, hogy előszeretettel fogadta hálószobájában, az ágyban henyélve a mindenféle rangú vendégeit. Nagyrészt a viktoriánus korra jellemző végtelenül konzervatív szemléletnek köszönhetően minden, ami a hálószobához tartozott, szégyenteljes, rejtegetni való cselekedetté vált, köztük az alvás is.
Nem alszom, tehát fontos vagyok
Mondani sem kell, hogy a globalizáció korában, hiába rukkolt elő forradalmi eredményekkel az alvástudomány az elmúlt évtizedekben, az alkalmazotti stressz és kiégés még mindig járványként pusztít. Arról nem is beszélve, hogy a túlmunka és a stressz ma kimondatlanul a társadalmi, illetve az anyagi státusz egyfajta jelzése: „tele vagyok melóval, vagyis fontos, mi több, nélkülözhetetlen vagyok”.
Ennél már csak az pusztítóbb, hogy sok esetben önkéntelenül már a kezdetek kezdetétől tönkretesszük gyermekeink és az alvás viszonyát, amikor büntető-fenyegető eszközként használjuk az alvást. „Ha nem eszed meg vacsorára a főzeléket, mész a kiságyba, mész lefeküdni, mars az ágyba” – a hasonló üzenetekkel leginkább azt tanítjuk meg a kicsiknek, hogy az alvás egy fenyegető, elkerülendő dolog, ami szükségszerűen a játék, a szórakozás végét jelenti.
Mindezek után az iskola végleg lerombol mindent, ahol a gyerekek már 6 éves koruktól csodálatosan megtapasztalhatják, hogy milyen a kiégés, és a létezés úgy, hogy az embernek folyton megerőszakolják a bioritmusát. A felsőoktatási intézmények pedig nem mások, mint a kialvatlanság valóságos szentélyei, ahol a vizsga másként nem lehet meg, hogy tanulással töltött, küzdelmesen végigvirrasztott éjszakák árán, ha pedig nem dolgozat vagy felelet készül, akkor egy buliból sem szabad kimaradni.
Későbbi iskolakezdés: sikeresebb lenne az oktatás, mégis elvetik
Akár az oktatás színvonalát emelő „csodaszer" is lehetne, ha nem nyolckor, hanem 9-10-kor kezdődne a tanítás: a gyerekek egészségesebbek lennének, és jobb teljesítményt nyújtanának. Az alváskutatók megállapításait ugyanakkor az oktatási rendszer nem veszi figyelembe. Van olyan köztes megoldás is, amiben ugyan 8-ra mennek a gyerekek, de csak 9-kor kezdenek el tanulni.
Holott a legmodernebb kutatásoknak hála ma már tudjuk, hogy kellő mennyiségű alvás mellett (ami egy felnőtt ember esetében éjszakánként minimum 7 óra), kétszer annyi esélyünk van arra, hogy emlékezzünk bármire. Sőt, az alváshiány úgy is képes rombolni az emlékezőképességünket, hogy olyan dolgokra is „emlékezünk” általa, amelyek nem történtek meg. A Kaliforniai Egyetemen végzett kutatás konklúzióján akár nevethetnénk is, de hátborzongató, hogy már egy kis alváshiánytól is könnyen manipulálhatóvá válunk.
Ha csupán a kognitív összefüggéseket vizsgáljuk, az is a közelmúlt legizgalmasabb alvástudományi felfedezésének egyike, hogy az alvás lényegében olyan, mintha bevonnánk az éjszakai takarítóbrigádot az agysejtek közt a nap folyamán felgyűlt mérgező fehérjehulladék eltakarítására. Így nem véletlen, hogy a következetes alváshiány hosszú távon az agysejtek pusztulásához vezet, továbbá növeli a későbbi mentális betegségek, köztük az Alzheimer-kór és az időskori elbutulás kialakulásának kockázatát. Szóval egész nyugodtan gondoljunk úgy az alvásra, mint egyfajta nyugdíjkasszára, hosszú távú befektetésre a jövőbe!
Igenis, jár az alvásnak a tisztelet!
Persze hosszan lehetne még sorolni, hogy az alváshiány még hány szempontból az egészség kulcsa: növeli a stresszt, a zsír iránti igényt, a depresszió, a rák és a cukorbetegség kialakulásának kockázatát, azt már nem is említve, hogy az alváshiány felelős lehet a meddőségért is. Egy 2013-as dán tanulmány megállapította, hogy a 6 óránál kevesebbet alvó, illetve az akut alvászavarokkal küzdő férfiaknál egy idő után 25%-kal csökkent a spermaszám.
Most megkíméljük az olvasót azoktól a horrorisztikus statisztikáktól, amelyek arról szólnak, hogy évente hány tragikus kimenetelű autóbalesetet okoznak a kialvatlan sofőrök. Egy biztos: az alvásnak jár a tisztelet, az alvásproblémákat pedig komolyan kell venni, mert egyfelől egy jelentősebb orvosi probléma tünete lehet, másfelől már önmagában fontos jelzés a szervezettől.
Ha például szorongás, stressz, a napi teendőkön és problémákon való töprengés nem hagyja esténként elaludni, valószínűleg úgynevezett pszichofiziológiai álmatlanság gyötri. Persze mindig tehetünk azért, hogy jobb szervezéssel időben kerüljünk ágyba, a stressz okozta kattogást talán oldhatja a tudat, hogy az éjszaka során ébren töltött órák során épp kapcsolatba léptünk őseinkkel és a magasabb rendűvel.
Amennyiben ez nem lenne elég vigasztaló, azt minden esetre jó tudni, hogy megromlott kapcsolatunk az alvással nem feltétlenül a mi hibánk, sokkal inkább a történelem hozadéka, arról nem is beszélve, hogy már a küszöbön toporog az alvás újabb forradalma. A világ legjövedelmezőbb, leginnovatívabb vállalatainál, például a Google-nál, vagy a francia telekommunikációs piacot szinte uraló Orange-nál már bevezették például a délutáni sziesztát. Aki úgy érzi, hogy húsz-huszonöt percnyi „ejtőzésre” szüksége van, megteheti. És utána frissen, kreatívan folytatja a munkát. A kutatások szerint ugyanis valamikor kettő és három között, kora délután mélyponton van az agyműködés.
.
Mit művel 8 nap alvásmegvonás az emberrel? |
Az alvással kapcsolatos leghírhedtebb emberkísérletek egyike 1959-ből származik, mikor Peter Tripp New York-i DJ egy édesanyákat és csecsemőket támogató jótékonysági akció keretein belül 201 órán át ébren maradt, és így folytatta rádióműsorát a Times Square-n lévő üvegfülkéből. Peterből 3 nap után folyni kezdett a gyalázkodás és a káromkodás, 5 nappal később pedig erős hallucinációk törtek rá, és paranoid módon kezdett el viselkedni. Ezzel párhuzamosan leesett a testhőmérséklete, és bár úgy tűnt, ébren van, agyának vizsgálata azt mutatta, hogy alszik. A maratoni virrasztás utolsó napján komolyan úgy hitte, hogy orvosa temetkezési vállalkozó, aki azért jött, hogy elszállítsa a holttestét. |
