Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Talán még soha nem érvényesült annyira a papírforma a Dakar-ralin, mint idén: a versenyzők hiába zavargatták egymást 14 napon, 9 ezer kilométeren és három országon át, az előzetesen legfőbb esélyesnek kikiáltott menők kezéből nem tudták kicsavarni a győzelmi trófeát.
Az autósoknál Nasser Al-Attijah 2011 után másodszor foglalhatta el a trónt, és túlzás nélkül lehet kijelenteni, hogy a verseny riasztó paraméterei ellenére a katari sportfenoménnek sokan már a rajt előtt oda merték volna adományozni a trófeát. A közel-keleti nagymenő a 2. napon állt az élre a kategória-összetettben és a vezető pozícióból képtelenség volt kirobbantani: a négy éve legyőzhetetlen X-Raid Mini teljesítményét, megbízhatóságát kiválóan kamatoztatta és a második Dakar-siker fényében aligha bosszús amiatt, hogy energiaitalos főtámogatója saját, más irányú tervei ellenére előírta számára az autóválasztást.
Merthogy néhány hónappal a verseny rajtja előtt még közel sem volt biztos, hogy a pilóta és navigátora, a 39. születésnapját a győzelem napján ünneplő navigátora, Matthieu Baumel a Mini kötelékében versenyez majd. A páros mindenféle autót kipróbált a 2014-es versenyévad során: a Világkupán remekeltek a treburgi műhely félgyári támogatással épített versenyautójával, a spanyolországi fordulóban kipróbálták a HRX-Fordot - ott végül egy műszaki hiba miatt bukták a győzelmet -, a világszéria magyarországi futamán pedig épp egy olyan Toyota Hilux fedélzetén nyertek, amely Giniel de Villiers kezei között minden eddiginél jobban muzsikált, ám a Dakar-trónt 2009-ben VW-pilótaként már meghódító, idén ezüstérmes dél-afrikai versenyző hátránya így is több mint 35 perc volt a végelszámolásnál.
Az autós végeredmény tökéletes lenyomata a tereprali világát jelenleg jellemző műszaki színvonalnak: a Hilux - amelyet egy dél-afrikai műhely, a Hallspeed épít a Toyota áldásával és enyhe támogatásával – az autó hátsó futóművén tavaly óta eszközölt fejlesztéseknek köszönhetően veszélyes ellenfél volt, de így is csak az Al-Attijah-val azonos ligában említhető De Villiers volt képes a verseny végéig érdemben partiban maradni. Az új sztár, a „közel-keleti autósport állócsillaga” címért a katarival öldöklő versenyt vívó szaúdi Yazeed Al-Rajhi túl hamar elvérzett egy ugyanolyan Hilux-szal, az élduó mögötti sorrend pedig magáért beszél: a lengyel Krzysztof Holowczyc, a holland Erik van Loon és a tavalyi Világkupa-győztes orosz Vlagyimir Vasziljev is a Mini kötelékét erősítette.
Al-Attijah – aki „száz százalékig tökéletesnek” minősítette az idei Dakarját – már eddig is legenda volt a hazájában: életútja kötelező tananyag az ottani általános iskolákban, ami az európai ember számára erős túlzásnak tűnhet, tény azonban, hogy nem véletlenül kezelik prófétaként. A Dakar-sikerek mellett Nasser büszkélkedhet nyolc közel-keleti ralis bajnoki címmel, 2006-ban sikerült megnyernie a rali-vb (WRC) szériaautók számára kiírt kategóriáját, ráadásul annak a világsorozatnak a csúcsosztályában is produkált már néhány kiváló eredményt. Mindemellett a pilóta egyben olimpikon, sőt, éremmel is büszkélkedhet: 1996 óta sportlövőként szerepel az ötkarikás játékokon, ahol 2012-ben, Londonban, ötödszöri próbálkozásra sikerült elérnie célját és a szám bronzérmeseként végzett.
Tavaly augusztusi, magyarországi látogatásakor a hvg.hu arról is megkérdezte, hogy az olimpiai vagy az autósport eredményekre büszke inkább: „Őszintén szólva jómagam is sokat töprengek ezen, mert nem könnyű választ adni, de talán az olimpiai érmet mondanám, mert azért is nagyon sokat dolgoztam, ráadásul Dakar minden évben van, minden évben lehet próbálkozni, Olimpiát viszont csak négyévente rendeznek. Azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a két sport jól kiegészíti egymást, a sportlövészet precizitást, pontosságot és komoly koncentrációt igényel, s ezeket jól tudom kamatoztatni a volán mögött is” – mondta a sportoló, aki nem titkolja, hogy szeretne jó példakép lenni hazájában. „Abban, hogy ilyen színvonalon tudok teljesíteni, nagyon fontos szerepe van a hazámnak, Katarnak, mert érzem, hogy minden tekintetben támogatnak és az emberek mindig szorítanak értem. Ennek köszönhetően sikerült megmutatnom, hogy katariként is meg lehet nyerni a világ legkeményebb autóversenyét, a Dakart, és lehet érmet szerezni az Olimpián. Ez inspirációt jelenthet a fiataloknak és arra ösztönzi őket, hogy bármit is csinálnak, igyekezzenek a lehető legjobb teljesítményt nyújtani.”
Míg a katari és a Mini nagy győzelmet aratott, addig nem lehet elmenni szó nélkül Peugeot mellett. A múltban Dakar-sikergyáros francia különítmény visszatért, a mezőny egyetlen, teljes egészében gyári csapataként próbálkoztak, ám túlzás nélkül lehet kijelenteni, hogy az első menetüket nemhogy tanulóéves antrénak, sokkal inkább totális lebőgésnek lehet minősíteni. A szakmában már a visszatérés bejelentésekor nagy meghökkenést okozott, hogy a gyártó miért épp buggy-val próbálkozik – ilyesmi konstrukcióval kizárólag Jean-Louis Schlessernek sikerült nyernie, neki is csak kétszer, 1999-ben és 2000-ben -, a tesztekről nem hivatalos csatornákon kiszivárgott információk pedig az éles bevetés során megerősítést nyertek: a 2008 DKR nagyon messze állt a versenyképességtől, olyannyira, hogy még a korona gyémántja, a tizenegyszeres győztes Dakar-király Stephane Peterhansel sem volt képes előrébb tornázni a 11. pozíciónál. A Peugeot szerint biztosan lesz folytatás, ám több szakmabeli is arra számít, hogy a pozitív eredményként tálalt idei szereplés után jónéhány mérnök feje porba hullhat a különítménynél…
Papírforma-elsőségnek lehet nyilvánítani a motoros győztes, Marc Coma ötödik Dakar-diadalát is. A műfaj királyának számító spanyol KTM-menő elveszítette legfőbb ellenlábasát, Cyril Despres-t, aki autóra váltott és az egyik Peugeot-val szenvedte végig a viadalt, s miután Coma az októberi Marokkó-ralin bebiztosította hatodik Világkupa-elsőségét, biztosra lehetett venni, hogy a Dakaron sem találnak rá ellenszert az üldözők. A mindig mosolygós 38 éves motorossal a kapcsolatban egyébként a legfontosabb kérdés az, hogy meddig folytatja? „Amikor Cyril aláírt a Peugeot-hoz, felhívtam és mondtam neki, hogy ’Hé, Cyril, aztán jól teljesíts ám, hátha nekem is kinéz valamikor egy autós szerződés!’ A viccet félretéve, egyelőre úgy érzem, hogy tudom tartani a feltörekvő fiatalok tempóját, jól érzem magam a motorosok között, de persze nem zárom ki annak lehetőségét, hogy a jövőben valamikor autóra váltsak én is. Igaz, csak gondolkodnék egy ilyen bevetésen, amennyiben egy komoly hátterű alakulattól érkezne egy komoly felkérés” – mondta a klasszis motoros a hvg.hu-nak még októberben.
Ha kamion, akkor Kamaz: ez be is jött a monstrumok kategóriájában, a tatárföldi gyártó lazán kisajátította az első három helyet, így meglepetésnek legfeljebb az számított, hogy nem a márka legendájának számító, hét Dakar-elsőség után jelenleg sportigazgatóként dolgozó Vlagyimir Csagin személyes patronáltja, Eduard Nyikolajev lett a befutó. A 2013-as győztes a tavalyi első Andrej Karginovval együtt csak díszkíséretet tudott adni Ayrat Margyejevnek, aki diadalával méltó emléket állított egy augusztusi quadbalesetben elhunyt édesapjának, a Kamaz együttesénél a múltban meghatározó személyiségnek számító Ilgizarnak. Dicséretet érdemel a kamionosok között a 4. helyen végző cseh Ales Loprais, akinek nem sikerült időben végezni saját fejlesztésű csőrös Tatrajának felkészítésével, így egyfajta szükségmegoldásként ült bele a Veka Racing MAN-jébe. A kategória csalódását Gerard de Rooy szállította: a 34 esztendős holland évről évre az élmezőnyben harcol, idén viszont az Iveco technikai problémái miatt csak 9. lett, így a 2012-es elsőség megismétlésére tovább kell várnia.
A quadosoknál 2009 óta első ízben született közép-európai győzelem: akkor a cseh Josef Machacek bizonyult a legjobbnak, idén pedig a lengyel Rafal Sonik szerezte meg az elsőséget a köztes időszakban dél-amerikaiak által dominált kategóriában.
