Szirup, kapszula vagy pezsgőtabletta?

Anélkül, hogy nevesítenénk, a polcokon számtalan olyan étrendkiegészítő készítmény sorakozik, amelynek fő eleme a vas: pezsgőtabletta, kapszula, rágócukor, filmtabletta, szirup – és némelyiket hozzáadott vitaminokkal, más nyomelemekkel is kiegészítik.

Mindegyik más dózisban, más áron és más összetételben tartalmazza a vasat, sőt más az elnevezésük is: étrendkiegészítő, táplálékkiegészítő, multivitamin..., nem csoda, ha elbizonytalanodik az ember.

„A vaspótlás indoka mindig a vashiány, de ennek bizonyítása vérvétel során történik” – figyelmeztet Dr. Bajnok Éva belgyógyász a hirtelen felindulásból történő vásárlások megelőzésére. „A vashiány okát minden esetben tisztázni kell, mert a hátterében súlyosabb betegség is állhat, mint például felszívódási zavar, vérzés vagy daganat” – teszi hozzá a szakember.

Enyhe vagy mérsékelt tünetek esetén a vaspótlás szájon át szedhető készítményekkel történik, de itt sem szabad felelőtlenül eljárni, azaz hol beszedni a készítményt, hol nem. Fontos a következetesség, átlagosan fél év az orvosi ajánlás, a vasraktáraink ugyanis nem egyik napról a másikra töltődnek fel. A szájon át történő vaspótlás hatékonysága így is elég sok mindentől függ: fontos a készítmény elemi vastartalma, a felszívódás mértéke, a beépülés hatékonysága, az esetleges mellékhatások jelentkezése és az alkalmazás időtartama is.

Igen nehéz az áruházakban kapható rengeteg vaskészítményről egyöntetű véleményt megfogalmazni, a belgyógyász szerint az mégis kijelenthető, hogy a táplálék- és étrendkiegészítő készítményekkel, melyek vastartalma alacsony, csupán a kiegyensúlyozott táplálkozás melletti megnövekedett vasigény pótolható. Hogy milyen esetekben? Például gyermekkori intenzív növekedés során, vagy egyoldalúan táplálkozó, válogatós gyereknél, de akár a nem kielégítően étkező időseknél is.

Nem árt tudni azt sem, hogy a vaskészítményeknek csak a töredéke, kb. 10 százaléka szívódik fel, így ahhoz, hogy a szervezetünk napi 1-2 milligrammnyi vasigényét fedezni tudjuk, 10–20 mg vas bevitelére van szükség. Ráadásul a vas-sóknak csak 23-30 százaléka az elemi vas, ezért egy vaspótlónál mindig ellenőrizzük a készítmény leírásában az elemi vastartalom mennyiségét.

A vérképzés javulása és a vasraktárak feltöltése meglehetősen sok időbe telik, így akár több hónapos kezelést is igényelhet. „Az, hogy milyen gyakran kell a vasat pótolni, attól is függ, hogy mi a vashiány oka” – feleli a doktornő arra a kérdésre, hogy ha egyszer vasat kellett szednünk, akkor vajon máskor is szükség lesz-e erre.

Hogyan válasszunk vaskészítményt?

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire érdemes a megelőzésre figyelni, és a sokat emlegetett, vasat tartalmazó táplálékforrásokhoz nyúlni (elsősorban vörös hús, C-vitamin tartalmú zöldséggel), mert akkor nem kell azon tanakodnunk, hogy melyik vaspótló készítményt válasszuk. Ha mégis döntenünk kell, akkor viszont érdemes az orvos tanácsaira hagyatkozni.

Talán kevesen tudják, hogy a vas csak a vékonybél kezdeti szakaszán, közepesen savas környezetben tud felszívódni. A különböző, úgynevezett ferro-vaskészítményeket (ha a termék leírásánál például vas-szulfátok szerepelnek) vízzel kell bevenni: vagy reggel éhgyomorra, vagy étkezés előtt fél órával, esetleg étkezést követően, de legalább 2 órával. Az ilyen típusú (vas(II)-ionokat tartalmazó) vaspótlókat a C-vitamin kivételével minden más gyógyszertől, vitamintól, ételtől külön kell szedni. Ha nem így szedjük, akkor a vas-sókban található elemi vas mennyiségének alig a töredéke tud csak hasznosulni.

Ezzel szemben azok a készítmények, amelyek ferri-, azaz vas(III)-ionokat tartalmaznak, kivételek: ez a forma lassabban, de biztonságosabban, ráadásul étkezéstől függetlenül képes felszívódni, és sokkal kevesebben panaszkodnak mellékhatásokról is, ezért biológiai hasznosulásuk is megfelelőbb.

A vasat ugyan tartalmazó multivitaminok nem alkalmasak a vashiány rendezésére, mert a benne lévő egyéb összetevők – különösen a kalcium és a magnézium – gátolják a vas felszívódását.  

A bélben oldódó, bevonattal ellátott vagy a tartós felszabadulású vaskészítmények szedése többnyire felesleges, mert a bél távolabbi szakaszában nem fognak felszívódni, a bélbaktériumokat befolyásolva azonban lehet mellékhatásuk.

A folyékony forma hatékonyabb lehet gyermekeknél és időseknél a könnyebb szedés, illetve a pontosabb adagolás miatt. Ugyan a fogak átmeneti elszíneződését okozhatja, de a száj kiöblítésével ez orvosolható.

Gyakrabban előforduló mellékhatások (gyomorpanasz, székrekedés vagy hasmenés) esetén célszerű alacsonyabb elemi vastartalmú készítménnyel vagy folyékony formulával próbálkozni. A legújabb vizsgálati eredmények szerint a kétnaponta történő bevitel is hatékony lehet.

Súlyos vashiányban, vagy ahol nem várható, hogy a szájon át adott vas felszívódik, intravénás készítmény szükséges.

Ha a vérszegénység (vagy felszívódási zavar, hiányállapot) miatt folsav és B12 vitamin is szükséges, ezt a vaspótlástól függetlenül kell bevenni. A vas mellett ezek is szükségesek a vérképzéshez, de nem a vaskészítménnyel egy időben bevéve.

Ha mindenképpen éhgyomorra kell gyógyszert szednünk (pajzsmirigyhormon, egyes Parkinson-kórban szedett gyógyszerek, gyomorvédők, csontritkulás ellenes gyógyszerek), azoktól legalább 2 órás különbséggel kell a vasat bevenni. Ez igaz egyes antibiotikumokra is, mert azok hatását a vas gátolja. Bakteriális fertőzésben amúgy sem ildomos a vaspótlás, mert elősegíti a kórokozó anyagcseréjét.

Szervezetünk képes az esetleg túl sok vas bevitelének kompenzálására, azaz megvéd minket a vasmérgezéstől. Ugyanakkor bizonyos állapotok – májbetegség, hemosziderózis (a vérben keringő vas kóros felszaporodása), illetve a vérszegénység bizonyos fajtái – esetén, a vas ugyan bejut a szervezetbe, de nem használódik fel, hanem lerakódik, elsősorban máj-, szív- és endokrinológiai problémákat okozva. Az elmondottak miatt a kivizsgálatlan, vashiányra fogott tünetek vassal történő kezelése nem javasolt.

„Célszerű tehát vaspótlásra azt a formulát választani, ami a vashiányban szenvedőben igazoltan hat, a vashiány súlyosságának megfelelő ütemben, ugyanakkor kevésbé okoz mellékhatást. Természetesen az is fontos szempont lehet, hogy a számára szimpatikusabb, például ízesített, vagy folyékony formát választja valaki, és emiatt szívesen alkalmazza tartósan” – összegzi a lényeget Dr. Bajnok Éva belgyógyász, hozzátéve, hogy bizonyos esetekben a döntésben az ár is meghatározó lehet.

Mindezek alapján, ha igazolt vashiányunk miatt valóban hatékony vaspótlást szeretnénk, akkor érdemes a jobban hasznosuló vasat magasabb mennyiségben tartalmazó, ellenőrzött és állandó minőségű gyógyszertári készítményt választanunk.