Mosonmagyaróvári vörösiszap-lerakó: pánikra semmi ok
A hvg.hu a helyszínen igyekezett tájékozódni a legnagyobb magyarországi vörösiszap-tározók állapotáról. A mosonmagyaróvári és az almásfüzitői lerakókat néztük meg, ma az előbbi tározóról szóló cikkünket olvashatják.
Pánikra semmi ok – összegezhetnénk a mosonmagyaróvári polgármester nyilatkozatát az ajkai katasztrófa után. Mint ismeretes, Mosonmagyaróváron van az egyik nagy hazai vörösiszap-lerakó, de Nagy István szerint náluk nincs az ajkaihoz hasonló veszély.
„Legfeljebb hat méter magas a mi gátunk, így onnan nem zúdulhat le olyan erővel a vörösiszap, mint ahogyan az a 20-30 méteres ajkai tározóból történt” – mondja Nagy István, Mosonmagyaróvár frissen megválasztott polgármestere a hvg.hu-nak. A város első embere a választások utáni első napot a 100 hektár kiterjedésű, összesen 8 millió tonna vörösiszapot tartalmazó tározónál kezdte – amely egyes hírekkel ellentétben nem a település centrumában van, hanem egy kertes övezetben, több kilométerre Mosonmagyaróvár központjától. (Mosonmagyaróváron a timföldgyártás 2002-ben szűnt meg, a máig ott működő Motim cég - amely Gyurcsány Ferenc cégeinek érdekeltségeibe tartozik - Ajkáról vásárolja sajtóhírek szerint azóta a timföldet.)
Folyamatosan vizsgálják a lerakót
Nagy István felvette a kapcsolatot a katasztrófavédelemmel, és meghozták a szükséges intézkedéseket, amelyek a tározó ellenőrzését szolgálják. Jelenleg is folyamatosan vizsgálják a létesítményt, és a polgármester szeretné, ha hiteles mérésekkel bizonyítanák az illetékesek, nincs veszély a településükön.
Amikor a polgármesterrel együtt elmentünk a város határába, szembeötlő volt a különbség a Veszprém megyei és a mosoni tározó között. Egyrészt Mosonmagyaróváron már nincs folyadék a lerakó tetején, ehelyett olajfűzeket láttunk, amelyek benőtték a létesítmény egy részét. A mosonmagyaróvári lerakón ugyanis már fák nőnek, miután nyolc éve leállították a timföldgyártást és egy-két méteres vastagságban talajjal fedték be a tározót.
Olajfűzek
„Ez a humuszszerű talaj éppen megfelelő a fűzeknek” – magyarázza a polgármester, aki agrártudományokkal foglalkozik amúgy, de nem specialistája a kérdésnek, hiszen kisállattenyésztést tanít a Nyugat-magyarországi Egyetemen. Nagy István szerint azért kedvező a helyzet Mosonmagyaróváron, mert a fűzek gyökerei nem hatolnak mélyre, sivatagi növények, és inkább afféle hálót képeznek, amely összetartja a tározófödémet.
Más vélemények szerint a fák gyökerei veszélyeztethetik a gátak szilárdságát, ezért más tározóknál inkább irtják a fákat, helyettük speciális fűkeverékkel és „sekély” gyökérzetű növényekkel telepítik be őket. Minderre válaszul a polgármester elmondta, hogy náluk nem is igazán gátakról van szó, hanem inkább csak egy halomról, amelybe az olajfűzek gyökerei legfeljebb 35-50 centi mélyen hatolnak be, viszont egyetlen fa is önmagában 35-40 négyzetméternyi területen fejleszt gyökérzetet, amolyan biológiai hálót.
A mosonmagyaróvári tározó le van zárva a látogatók elől, de persze a város utcáit járva azonnal találtunk egy kutyasétáltatót, aki tudja, hol lehet bejutni a lerakóba, és onnan vesszőket és csipkebogyót gyújt. A vesszőkből, a növények szárából seprűt készít, el is adja, ha tudja. A csipkebogyónak sincs semmi baja szerinte, nagyon jó is az, ami a vörösiszapon terem.
Szeméthegy a lerakó mellett
Mosonmagyaróvár első embere nem az olajfűzekkel és a csipkebogyóval bajlódik, hanem az iszaptározó mellett hatalmasra nőtt szemétheggyel, a rendszerváltás utolsó éveinek „melléktermékével”, aminek az iszaptározóhoz és a timföldhöz semmi köze. Az egykori Flexum cég ugyanis osztrák szemetet importált a város szélére a nyolcvanas években; most a hvg.hu fotósa erről a szeméthegyről tudta lefényképezni a közeli iszaptározót.
Mosonmagyaróvár utcáit járva a hvg.hu munkatársai nem tapasztaltak semmiféle pánikot a devecseri iszapömlés miatt. A helybeliek együttéreznek a Veszprém megyei katasztrófa áldozataival, de már megszokták az óvári vörösiszap-tározót. Az itt lakók még örülnek is annak, hogy az egy-két évtizeddel ezelőtti porszennyezés, a vörös por eltűnt az utcákról, miután a létesítményt növényekkel telepítették be. A fiatalabbak már a porszennyezésre sem emlékeznek, nem igazán aggódtak a vörösiszap miatt. A város temploma melletti sétálózónában ugyanakkor találtunk egy aggodalmaskodó járókelőt: az Ausztriából idelátogató idős asszony az osztrák tévére hivatkozva attól tartott, hogy Ausztria fölé száll a devecseri és kolontári vörös porból keletkezett felhő. Az idős hölgy lánya viszont csak a vállát vonogatta: ő nem nézi az osztrák tévét.