Most pedig lássuk színről színre, mire is jó egy nemzeti-keresztény kormány. Mindkét eposzi jelzője maradéktalanul érvényesül a tanmesében, és mindkettő tökéletes kudarc.
Mit ért el a magyar kormány? Sikerült ráerőltetnie az akaratát pogány népére? Nem sikerült, csak a legszegényebbekre. Mindenki, akinek van száznegyvenezer forintja erre a kényes ügyletre, az Hegyeshalomnál letolhatja a bugyiját, és megmutathatja a seggét Orbán Viktornak. Ennyit ér a hatalmad, pubika. Impotens vagy!
Nincs ugyanis határ. Értem én, hogy az uniós csatlakozás idején pont nem ők kormányoztak, de azért illett volna elolvasni az újságot, és felfogni ennek a következményeit. Pampoghat Harrach Péter vagy bárki a maga normáiról, de aki Bécsig el tud menekülni előlük, azt nem érinti, hogy mit gondolnak a magzatjogokról ezek a horpadtagyúak. Egy biztos: utálni fogja őket az is, akinek menekülnie kell, az meg főleg, aki nem tud menekülni.
Van másik!
És vonatkozik ez minden másra. A legfontosabb nem is az abortusz, hanem a befektetői környezet, az überszuverén káosz. Röpködnek a különadók és az államosítások, fél évre nem lehet előre tervezni, merthogy konkrétan nincs költségvetés például, komplett iparágakat szüntetnek meg derült égből, minden előkészület nélkül, és még mindig van elég bárány, aki ennek örülni tud csak azért, mert a magyarok most megmutatják, hogy juszt is széllel szemben pisálnak.
De hát el lehet menni. Nemcsak a nemkívántan terhes nőknek, hanem a tőkének is. Nem kötelező Magyarország területén abortálni, sem pedig vállalkozni. Nem úgy érdemes már elkezdeni a tervezgetést, hogy hol érdemes itt cukrászdát nyitni, hanem egy komárnói telephellyel. Itt csak ledobni szabad az árut, ejtőernyővel.
Az van, hogy az egész istenverte koncepció felett eljárt az idő vasfoga. Ezek a szerencsétlen hülyék nemzetállamot építenek egy olyan szupranacionális entitáson belül, amely belső logikája szerint automatikusan elfekteti az efféle próbálkozásokat: azzal, hogy könnyen elérhetővé teszi a vonzóbb alternatívákat. Nem tetszik a rendszer? Irány Berlin, Koppenhága vagy London. Még útlevél se kell, csak tudás, ambíció vagy pénz - tőke.
És ez a szövetség végre ráébredt, hogy jövője az Európai Egyesült Államokban van. Egy birodalom születik a fejünk felett, amíg mi az egymás közötti faszkodással vagyunk elfoglalva. A birodalom a renitens provinciák között példátlan eréllyel csap szét: megemlíti, hogy esetleg majd nem ad nekik pénzt. A legostobább népek meggyőzhetők arról, hogy ez egyenrangú a tankrohammal. De a szövetség szempontjából ez nem baj - selejtezésre van szükség amúgy is. Csak azok tehetik erőssé az európai szuperállamot, akik ilyen hülyeséget nem szopnak be. A többi mehet isten hírével keletnek. Mire megérkezik oda a gyorsnaszád, a legügyesebbek rég katapultáltak. Marad a szemétdomb és a maffiózók - de az aztán nemzeti lesz, keresztény és szuverén. Csak szar.
Mi így abortálunk: felnőttkorban.