Vannak, akik nem mennek sehová. Itt éltünk mindig, hová mehetnénk? – kérdezik, meséli Földes András, aki a HVG tudósítójaként néhány napja tért vissza a háborús Libanonból.

A közel-keleti ország egykor „a Kelet Svájca” volt, mára azonban teljes káoszba süllyedt: kollégánk beszámolója szerint a „közszolgáltatások” fogalma, ha nem is teljesen ismeretlen, szinte nem léteznek, nem szól a bombariadó sem, pedig hallani az izraeli drónok, repülők zaját a levegőben.

Hogy éli meg Libanon rendkívül színes összetételű társadalma azt a háborút, melyet talán még a Hezbollah sem akart? Hogyan viselik a belső migrációt, a zsúfoltságot, nyomort, a bombázásokat? Mi történik az ország déli régiójában? Mit tegyünk, ha libanoni férfiak rontanak ránk üvöltve? Mi volt a HVG, és mi a riporter célja azzal, ha Libanonba látogat? Földes András ezekről is beszélt Kacskovics Mihály Bélának a Fülke legfrissebb epizódjában.

Kövesse és hallgassa meg a HVG Podcastok műsorait az alábbi platformok bármelyikén: Spotify, Apple Podcasts, SoundCloud, YouTube.

Vagy iratkozzon fel a Fülke csatornájára itt: Spotify, Apple Podcasts.

• 00:00 Intró
• 01:39 Mi kell ahhoz jelenleg, hogy valaki be tudjon jutni Libanonba?
• 04:03 Hogy lehet újságíróként dolgozni egy háborús országban? Miben más ez Libanonban, mint Ukrajnában?
• 07:11 Mi volt a célja a libanoni útnak?
• 12:33 Hogyan változtatta meg Bejrútot az izraeli támadás?
• 19:32 Ha a háborút meg is tudták szokni a helyiek, hogyan lehet egy terrorszervezet állandó jelenlétéhez hozzászokni?
• 24:02 Félnek-e a libanoniak? Ha igen, mitől?
• 27:33 Milyen támadás érte Andrást Türoszban munka közben?
• 33:46 Milyen a hangulat Libanon déli részén, mennyire lehetett biztonságban dolgozni?
• 38:01 Kit támadhattak az éjjeli élő bejelentkezéskor Bejrútban?
• 43:59 Izrael-ellenes Libanonról tudósítani?