Az Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb szivárogtatási botránya tört ki, miután az Atlantic főszerkesztője, Jeffrey Goldberg megírta, hogy véletlenül bevették abba a Signalos chatcsoportba, ahol többek között Pete Hegseth védelmi miniszter, J. D. Vance alelnök, Michael Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó és Stephen Miller, a Fehér Ház kabinetfőnök-helyettese tárgyalták meg a jemeni lázadók ellen indítandó támadás részleteit.

Donald Trump újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, hogy semmit nem tud az ügyről, ami még akár igaz is lehet, hiszen az elnök nem volt benne a csoportban. Ugyanakkor Goldberg a cikk élesítését megelőzően a csoport résztvevőinek is küldött kérdéseket, így a történteknek elvileg el kellett jutniuk a megjelenés előtt az elnökhöz is.

Trump a kezdeti értetlenkedés után pár órával már viccelődött a történteken, a saját közösségi médiaprofilján megosztotta Elon Musk egy bejegyzését, amiben a Tesla-vezér arról írt, hogy a legjobb hely egy holttest elrejtésére az Atlantic második oldala, mert senki nem olvassa addig a lapot.

A trumpi reakciónál némileg idegesebbre sikerült Pete Hegseth miniszteré, ami érthető, hiszen mégiscsak ő volt az, aki Goldberg állítása szerint a konkrét műveleti tervvel kapcsolatban részleteket osztott meg a chatcsoportban. Hegseth megtévesztésben utazó, szemétben turkáló, „úgynevezett újságírónak” nevezte Goldberget, majd letagadta, hogy bárki is haditerveket osztott volna meg a csoportban. Hegseth idegessége érthető, hiszen a demokrata ellenzék a hiba miatt az ő távozását kezdte követelni.

A legkényelmetlenebb helyzetbe a csoport résztvevői közül kétségtelenül Michael Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó került, hiszen ő volt az, aki véletlenül hozzáadta Goldberget a csoporthoz. A Politico információi szerint áll is a bál miatta a Fehér Házban, és az is felmerült, hogy megfosztják az állásától, bár a végső döntést a kérdésben Donald Trump hozza majd meg. Ez pedig természetesen függ majd az ügy visszhangjától, ami egyelőre nem tűnik túl kedvezőnek Waltz jövőjére nézve.

Már csak azért sem, mert a felháborodott demokrata párti nyilatkozatok közé már most keveredett jó néhány republikánus hang is. A demokraták természetesen nem mulasztották el az alkalmat a visszavágásra, ami azért is jelenthetett számukra elégtételt, mert a csoport tagjai közül többen is bírálták korábban a Biden-kormányzatot a biztonsági rések miatti felelőtlensége miatt.

Az ügy azért is különösen kellemetlen a republikánus vezetés számára, mert még 2016-ban nem egy közülük élesen bírálta Hillary Clintont, aki a privát e-mail címéről-intézett hivatali ügyeket. A mostani botrányt természetesen a volt külügyminiszter és egykori demokrata elnökjelölt nem is hagyta szó nélkül. „Ezt nem hiszem el” – posztolta a politikus az X-en az Atlantic szalagcímét.

A botrány komoly fegyvert adott a demokraták kezébe, hiszen a nemzetbiztonság fölött őrködő politikai erőként térhetnek vissza a diskurzusba, már ha képesek lesznek élni vele. A választási vereség után ugyanis a Demokrata Párt láthatóan megzuhant, és a Trump-kormányzat eddig felütött magas labdáira is inkább enerváltan, mintsem harciasan reagált.

A republikánusok is megosztottak a kérdésben. A kormányzati narratíva abba az irányba halad, amit Hegseth is pedzegetett a maga nyilatkozatában, hogy a szerencsétlen kiszivárgás csak fellebbentette a fátylat arról, hogy mennyire olajozottak a kormányzati döntéshozatal folyamatai, és a húszik elleni támadás sikere mindezt csupán aláhúzza.

John Cornyn republikánus szenátor ugyanakkor „hatalmas elcseszésként” hivatkozott a történtekre.

J. D. Vance alelnök számára – legalábbis az eddigi kommunikációjából – az látszik, hogy a legfontosabb nem is a saját szerepének tisztázása az ügyben, hanem annak megerősítése, hogy ő mindig és mindenkor Trump támogatója volt. Ez érthető is, hiszen a csoportban Vance az egyet nem értésének adott hangot Trump Európa-politikájával kapcsolatban, és még azt is felvetette, hogy nem biztos, hogy az elnök átlátja a döntéseinek következményeit.