Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy hónap alatt több mint ezer jelöletlen sírra bukkantak Kanada egykori bentlakásos iskoláinak területén, ahol 120 éven át próbálták kiszakítani az őslakos gyermekeket saját közösségeikből. A diákok nem beszélhettek saját nyelvükön, erőszakkal térítették át őket a katolikus hitre, gyakori volt a fizikai és szexuális bántalmazás. Közülük több ezren hunytak el, az intézmények 70 százalékát fenntartó katolikus egyház azonban a mai napig nem kért bocsánatot.
„Ötéves voltam, amikor elszakítottak a családomtól, három és fél évig nem térhettem vissza közéjük. Az iskolában pogánynak tartottak. Minden vasárnap kötelező volt templomba járnunk, gyakran a fülünket húzták, amikor valami rosszat tettünk, ha a saját nyelvünkön beszéltem, szappannal mosták ki a szám. Egy éven át minden éjjel bepisiltem, erre az egyik apáca büntetésből beledörzsölte a fejem a saját vizeletembe. Fizikailag, érzelmileg és mentálisan is bántalmaztak.”
A most hatvanéves Joseph Maud így emlékszik vissza a Kanada középső részén található Pine Creek bentlakásos iskolájában töltött éveire. Az őslakos kisfiúnak 1966-ban kellett beköltöznie, szüleinek sem volt választása,
ha nem engedelmeskednek a parancsnak, börtönbe kerültek volna.
Joseph még a szerencsésebbek közé tartozott, neki „mindössze” három és fél évet kellett eltöltenie az intézményben, de az ottani emlékek még ennyi idősen is kísértik. „A megbékélésem része volt az is, hogy megbocsássak annak az ötéves fiúnak is, hiszen nem az ő hibája, nem az én hibám volt, ami történt” – mesélte sírva a BBC kamerájának.
Joseph Maud az egyik utolsó gyermek volt azok közül, akik akaratukon kívül megjárták Kanada hírhedt bentlakásos iskoláinak egyikét. Az országban 1874 és 1996 között több mint 130 ilyen intézmény működött, ez idő alatt 150 ezer indián, mesztic és inuit gyereket szakítottak el családjuktól és kulturális közegükből, és küldtek ide kényszerrel.
A gyerekeket gyakran bántalmazták, megtiltották nekik, hogy saját nyelvükön beszéljenek, és erőszakkal térítették őket át a katolikus hitre, így akarták „beilleszteni” őket a többségi társadalomba. Sokan nemi erőszak áldozatai lettek. Az iskolák alapításáért és működtetéséért az állam megbízásából a keresztény egyházak feleltek, közülük is kiemelkedett a katolikus egyház, amelyhez az intézmények hetven százaléka tartozott.
Bár Joseph végül hazakerült, sok társa soha többé nem látta a szüleit. Hivatalos jelentések szerint a gyerekek közül több mint 3200-an hunytak el, a tényleges szám azonban ennél nagyobb is lehet. A holttesteket nem küldték haza a családjuknak, hanem otthonuktól távol, gyakran jelöltetlen sírba temették őket.
Ez történt a szintén ötéves Jonnish Saganash-sal is, akit 1954-ben küldtek egy ontariói iskolába, több száz kilométerre québeci indián közösségétől. A kisfiú egy év múlva családjától távol, reumás lázban halt meg, és soha nem került haza.
Kulturális népirtás
Jonnish testvérét álmában a mai napig kísértik a történtek, emlékei pedig még erősebben tértek vissza, amikor idén májusban Brit-Kolumbia egyik indián törzse bejelentette: jelöletlen sírok tucatjait találták Kamloops városának egykori bentlakásos iskolája mögött, amelyek legalább 215 gyermek maradványait rejtik „Tudomásunk szerint ezek olyan gyerekek, akiknek nem dokumentálták a halálát. Néhányan közülük alig múltak háromévesek” – írta a felfedezés utáni közleményében Rosanne Casimir törzsfőnök.
Alig telt el azonban egy hónap, kanadai őslakosok egy másik helyszínen, a Saskatchewan tartományban található Regina városa mellett működött bentlakásos iskola területén ennél is több, 751 jelöletlen sírt találtak. A tartomány székhelyétől 140 kilométerre keletre található Marieval bentlakásos iskola 1899 és 1997 között működött. Irányításáért a katolikus egyház volt felelős, tőlük vette át a cowessess törzs az 1980-as években. Ők voltak azok, akik a kamloopsi hírek után radarral kezdték átvizsgálni az iskola mögötti területet, így bukkantak a sírokra.
Cadmus Delorme, a cowessess törzs főnöke újságíróknak azt állította, a temetőből a katolikus egyház távolíttatta el a sírköveket. Mivel azonban szóbeszédek szerint felnőtteket is hantoltak el a területen a közeli településekről, egyelőre nem világos, hogy a halottak között hány gyerek van. A törzs mindenesetre bűncselekmény helyszíneként kezeli a temetőt.
A kanadai őslakos törzsek abban is biztosak, hogy további sírokat fognak találni a Kanada-szerte működött létesítmények területén, mint ahogy az néhány héttel az első felfedezések után meg is történt. Ezúttal radaros vizsgálatok után ismét Brit-Kolumbiában bukkantak 182 jelöletlen sírra egy harmadik ilyen iskola területén. Közöttük mindössze egy méter mély hantok is voltak. Az eddig megtalált sírhantok száma így már meghaladja az 1100-at.
Az észak-amerikai ország hosszú évek óta próbál szembenézni az őslakosok ellen elkövetett bűnökkel. Ezekről addig szinte semmit nem beszéltek, sok kanadai pedig az iskolák létezéséről sem tudott. Az ottawai kormány 2008-ban bocsánatot kért a túlélőktől, 2015-ben pedig megjelent a történtek kivizsgálásra létrehozott bizottság jelentése is, melynek állásfoglalása szerint
az őslakosok kulturális népirtás áldozataivá váltak.
A 4000 oldalas jelentés részletesen taglalta a súlyos hiányosságokat, melyekről az állam és az egyház is tudott, mégsem vettek róla tudomást.
„A kormány, az egyház és az iskolák vezetői is tisztában voltak a hibákkal és azzal is, hogy ennek milyen következményei voltak a diákokra nézve. Ha az a kérdés, hogy ki, mit és mikor tudott, a világos válasz az, hogy a rendszer történetében mindenki, aki hatalommal rendelkezett” – írták a szerzők.
A diákok gyakran omladozó, rosszul fűtött, higiénia nélküli épületekben laktak, sokuknak orvosi ellátáshoz sem volt hozzáférése, és kemény, sokszor bántalmazó büntetésekben volt részük. A jelentés szerint ennek oka egész egyszerűen a spórolás volt. Mint írták:
az archívumokban olyan leveleket is találtunk, melyekben az iskola vezetése arról vitatkozik az őslakosokért felelős kormányzati szervekkel, ki fizesse a diákok temetését.
Az intézményekben évtizedekig duplája, de volt, ahol ötszöröse volt a halálozás, mint a nem őslakos gyermekek között. A riasztó számokért nagyrészt betegségek voltak a felelősek, de gyakori volt a diákok között az öngyilkosság is. A jelentés szerint a fiatalok közül körülbelül 900-an haltak meg tuberkulózisban, 150-en influenzában és ugyanennyien tüdőgyulladásban. Sok halálesetnél nem tüntették fel az okot.
A viszonyokat jól érzékelteti az egyik albertai iskola igazgatójának levele, aki a kormánynak az 1918-as spanyolnátha-járvány idején arra panaszkodott, hogy se elkülönítő helyiségük, sem orvosi eszközeik nincsenek. „A halottak, a haldoklók, a betegek és a lábadozók mind egy helyen vannak” – írta az iskola vezetője, aki maga is „kriminálisnak” nevezte az intézményben uralkodó állapotokat.
A jelentésben túlélők is beszélnek, egy idős asszony, Shirley Leon például visszaemlékezésében azt írta, a mai napig maga előtt látja, ahogy marhavagonok érkeztek a rezervátumba, rátették síró unokatestvéreit, majd elhajtottak velük. Nem sokkal később érte is eljöttek, a nő a negyvenes években abba a kamloopsi iskolába járt, ahol most a jelöletlen sírokra bukkantak.
Bocsánatkérés nélkül
A legújabb hírekre reagálva Justin Trudeau miniszterelnök azt közölte: Kanadának le kell vonnia a tanulságot a múltjából, az őslakosokkal szemben tanúsított hátrányos megkülönböztetésből és a sorozatos igazságtalanságokból.
Ezek a tragédiák "szégyenletes módon emlékeztetnek a sorozatos rasszizmusra, a hátrányos megkülönböztetésre és igazságtalanságra, amellyel az őslakos népek a múltban és ma is szembetalálják magukat ebben az országban" – írta a miniszterelnök, aki az őslakos népekkel való megbékélést kormánya egyik elsődleges céljaként hirdette meg.
Trudeau 2017-ben Ferenc pápát is arra kérte, hogy a katolikus egyház nevében kérjen bocsánatot a történtekért, de
a Vatikán eddig ezt nem teljesítette.
A pápa ugyanakkor fájdalmának adott hangot, és megbékélésre szólította fel a kanadai politikai és katolikus egyházi vezetőket. A katolikusokkal ellentétben az anglikán és a presbiteriánus egyház már évtizedekkel ezelőtt bocsánatot kért.
Kanadában a sírok felfedezése az ország születésnapján - július 1-én - tüntetésekhez is vezetett, ezen a napon arra emlékeznek, amikor 1867-ben négy brit gyarmat egyesült. Az ünnepségeket sok városban kegyeleti okokból el is halasztották, de Winnipegben a tüntetők egy csoportja tiltakozásul ledöntötte talapzatáról Viktória királynő és II. Erzsébet szobrát.
Az őslakos gyerekek bentlakásos iskolái nemcsak a kanadai történelem sötét foltjai, hasonló intézmények működtek az Egyesült Államokban is. Pennsylvaniában nemrég az egyik ilyen iskola közelében tíz, több mint egy évszázaddal ezelőtt meghalt gyermek sírját fedezték fel. Az amerikai hadsereg tisztviselői a maradványokat alaszkai és dél-dakotai indián közösségeknek adományozták.
A washingtoni kormány nevében nemrég Deb Haaland belügyminiszter – aki maga is őslakos – jelentette be, hogy kivizsgálják az iskolák múltbeli felügyeletét. Az Egyesült Államokban egyébként még Kanadánál is korábban, az 1819-es indián civilizációs törvény bevezetésével kezdték meg az iskolák létrehozását, így próbálták meg eltörölni a törzsi identitást, a nyelvet és kultúrát. Ez szakértők szerint a mai napig hozzájárul a törzsek hosszú távú traumáihoz, szerepe van a korai halálozásban, a mentális zavarokban és a kábítószerhasználatban.
A múlttal való szembenézés azonban fájdalmas lesz és hosszú, a túlélők és gyermeküket elvesztő szülők számára pedig egy ideig biztosan nem hoz megnyugvást. Jonnish Saganash sírját például hosszú kutatás után, egy volt iskolai felügyelő segítségével kutatta fel a családja, amikor azóta elhunyt édesanyját megkérdezték, szeretné-e 40 év után hazahozni fia hamvait, csak annyit mondott: „nem szükséges, egy nap úgyis találkozni fogok vele”.
(Cikkünket a BBC, a The Guardian, a bizottsági jelentés és a kanadai helyi sajtó írásai alapján állítottuk össze.)
Őslakos gyerekek ezreit kényszerítette saját kultúrájuk feladására – most ledöntötték a szobrát
