Hogyan lehet megerősíteni a bizalmat a politikában és a demokratikus intézményekben? – erre próbált választ találni az Egyensúly Intézet Future Forum Danubia 2020 című rendezvénysorozatán Francis Fukuyama világhírű amerikai filozófus és Stumpf István politológus, egykori alkotmánybíró.

Fukuyama szerint – aki a járvány miatt virtuálisan tartotta meg előadását – a kérdés megválaszolásához először azt kell megérteni, hogyan jutottunk el idáig. A filozófus most is megismételte korábbi állításait, mely szerint a világban hatalmas változások indultak el, ezek pedig nem is annyira a demokráciát, hanem annak liberális oldalát veszélyeztetik.

Külön felhozta Kína és Oroszország példáját, melyek más-más fenyegetést jelentenek. Vlagyimir Putyinnak ugyanis nincs jól működő gazdasági modellje, amit új megoldásokkal – például a közösségi média használatával – és hatalmas katonai rizikók vállalásával kompenzál. Kína ehhez képest sokkal óvatosabb és gazdasági hatalmát használja befolyása kiterjesztésére és külpolitikai céljai elérésére – éppen ezért van gondban az Európai Unió, amikor kritizálni akarja a pekingi politikát.

Fukuyama úgy látja, jelenleg a demokrácia elleni aggasztó kihívás nem más, mint a populista nacionalizmus, amit Donald Trump megválasztása és a Brexit is alátámaszt. Az amerikai filozófus szerint ennek alakulásában

vezető szerepet játszott Magyarországon Orbán Viktor és a Fidesz hatalomra kerülése.

De mégis miért történt mindez?

Az író szerint a populizmusra adott magyarázat régiónként különbözik, de jelenleg világszerte terjed, elég csak Brazíliára, Indiára vagy a Fülöp-szigetekre gondolni. Közös bennük, hogy a nemzeti identitást korlátozó intézkedésekre használják, ami nem annyira a demokráciát, sokkal inkább a modern jogállam fékek és egyensúlyok rendszerét veszélyezteti: ezek a rezsimek a független sajtót és a bíróságokat támadják, hogy koncentrálják saját végrehajtó hatalmukat. Ha pedig sikerül nekik, onnantól nagyon nehéz eltávolítani őket a hatalomból.

AFP / Leonardo Cendamo

Fukuyama arra is magyarázatot adott, miért pont a 21. század második évtizedének közepére értünk el ide. A folyamat annak az eredménye, hogy a nyugati demokráciákban a globalizáció megteremtette ugyan az anyagi gazdagságot, de a vagyon nem megfelelően oszlott el, különösen igaz ez az Amerikai Egyesült Államokra és Nagy-Britanniára, Kelet-Európára viszont nem.

„Magyarország és Lengyelország is relatív jól teljesített, ezért nem állíthatjuk, hogy ezekben az országokban a gazdasági elégedetlenség lett volna a gyújtópont. Sokkal inkább kulturális folyamatokat és a bizalom kérdését kell vizsgálnunk” – utalt az előadás témájára.

Úgy látja, ezekben az országokban a populista politikusok azt használták ki, hogy az emberek elvesztették bizalmukat az uralkodó pártokban és az elitben, melyek a kommunizmus bukása óta uralkodtak. Ez a liberális elit készpénznek vette az Európai Unió és a liberális eszmék dominanciáját, melyek azonban sok ember számára csalódást keltettek, ők ugyanis nem érezték, hogy a részesei lennének.

Nem véletlen, hogy a liberális politikusokat elsősorban nagyvárosokban választják meg, a kisebb településeken és a falvakban ezzel ellentétben a populistákra szavaznak az emberek.

„Mindez tükrözi azt a kulturális különbséget, mely a jól képzett, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező emberek és az elittel szemben bizalmatlan és rájuk neheztelő nép között feszül” – mondta.

Fukuyama emlékeztetett, hogy a populizmus térnyerésének vizsgálatakor a nemzetközi tényezőket sem lehet kihagyni, a hagyományos értékekben és a vallásban egyesített ideológiát kereső Oroszország például erősen támogatta a folyamatot. Európában viszont a nemzeti identitás állt a populista forradalom középpontjában.

Erről – vélte a filozófus – az Európai Unió is tehet, melyet szándékosan a nacionalizmus ellenében hoztak létre a II. világháború után. Az EU azonban sosem volt képes létrehozni a közös európai identitást, a tagállamok polgárainak többsége továbbra is saját nemzeti identitásukhoz ragaszkodott. Ezt tudták kihasználni a populista politikusok, az idegenektől való félelem pedig megalapozta térnyerésüket a kontinensen.

A kulcs az identitásban van

Erre rakódott még rá a koronavírus okozta globális világválság, melynek teljes hatását valószínűleg csak évek elteltével fogjuk megérteni, de az már most biztos, hogy megerősítette az antidemokratikus folyamatokat: a politikusok most igazolást találtak a határok lezárására, a külföldiekből faragott ellenségképre.

Fukuyama itt külön megemlítette Magyarországot, ahol a kormány saját hatalmának növelésére használta a válságot.  Ezt pedig szerinte nem szívesen adják vissza, ha vége a járványnak.

MTI / Újvári Sándor

A filozófus ugyanakkor optimizmusnak is hangot adott, szerinte abszolút lehetséges, hogy a koronavírus-járványnak jó hatása is lesz, mely nagyobb demokráciához és jogállamhoz fog vezetni. Ez pedig azért történhet meg, mert

az egészségügyi válsághelyzet kezelésében könnyen lehet látni, hogyan vezet eredményre a jó kormányzás és hogyan bukik el a nem hozzáértő vezetés.

Több populista vezető kudarcot vallott a járványkezelésben, ilyen például Donald Trump, hiszen az Egyesült Államokban van a legtöbb fertőzött és haláleset. De a világ több részén is tüntetések törtek ki, ahol inkompetens a vezetés, például Fehéroroszországban. Ezzel ellentétben azokban az országokban, ahol egy hozzáértő kormány jól kezelte a járványt, az emberek bizalma is visszaállt: Új-Zélandon Jacinda Ardern miniszterelnök, Németországban pedig Angela Merkel kancellár népszerűsége nőtt jelentősen.

Fukuyama úgy látja, a kulcs az identitásban van, sok liberális ugyanis nem érzékeli, hogy ez fontos, pedig a valóság éppen ennek ellenkezőjét mutatja.

„Nagyon fontos, hogy ez az identitás egyenlő és demokratikus értékeken alapuljon, mert ha ezt népcsoportokon vagy valláson teszi, akkor kihagyja a társadalom egy részét” – tette hozzá.

A filozófus üzent a liberális politikusoknak is, szerintük fontos lenne, hogy elgondolkodjanak azon, milyen identitáshoz tudnak kötődni az emberek. A hatékony kormányzás mellett ugyanis a megfelelő nemzeti identitás is kulcsfontossású a társadalom bizalmának helyreállításához.

Társadalmi konfliktusok várhatók

A konferencia második részében is a bizalom volt a fő téma, ezúttal azonban Stumpf István volt kancelláriaminiszter és egykori alkotmánybíró beszélt arról, hogyan változott az intézmények iránti bizalom dinamikája az elmúlt 20 évben.

Stumpf szerint jelenleg hasonló változások zajlanak, mint az 1970-es években, amikor paradigmaváltás indult el, ezt írta le Ronald Inglehart amerikai politológus a Csendes forradalom című munkájában. Ekkor a fiatalok az oktatás révén olyan képességekre tettek szert, ami megnövelte részvételi hajlandóságukat, a gazdasági tényezők helyett pedig a kulturális faktor kezdett egyre fontosabb szerepet játszani az emberek életében.

A volt alkotmánybíró úgy látja, most szintén az identitásrobbanás időszakát éljük, ami átírja a hagyományos törésvonalakat a politikában.

Stumpf István

Reviczky Zsolt

„A 2008-as válság aláásta a liberális világrendben és a piacgazdaság mindenhatóságában való hitet, teret adott az állami beavatkozás és az állam szerepének újragondolásához. Emellett felértékelte a nemzetállami megoldásokat és az erős kezű liberális értelmezés szerint populista, elitellenes vezetők térnyerését eredményezte” – foglalta össze az elmúlt évtized történéseit.

Ami a bizalmat illeti, Stumpf utalt rá, hogy Magyarországon a politikai pártokkal szemben a bizalmatlanság 2008-ban érte el a mélypontját, és bár a 2010-es kormányváltás után az intézményekbe vetett bizalom jelentősen nőtt, továbbra sem magas.

A volt alkotmánybíró kitért arra is, milyen hatása van a koronavírus okozta válságnak a bizalomra és az identitásra. Szerinte, ha elfogadjuk Fukuyama tézisét, hogy a válságkezelés sikerességét 3 tényező alapozza meg – a kormányzati kapacitás, a közbizalom és az ország irányítóinak vezetőképessége – akkor azok lesznek sikeresek, akik ennek a 3 feltételnek megfelelnek.

Stumpf szerint a járvány a várakozásokkal ellentétben nem csupán a politikai információk demokratikusabb elérhetőségét és a különböző identitáscsoportok számának növekedését segítette elő, hanem az ellenőrizetlen hírek, az összeesküvés-elméletek rendkívül gyors elterjedéséhez is jelentősen hozzájárult.

A válságkezelésben pedig az identitáspolitika fontos szerepet tölthet be, növelheti az intézmények iránti bizalmat, de tovább fokozhatja a társadalomban meglévő feszültségeket, hiteltelenítheti az intézményeket és a politikusokat, akiknek akár néhány éven belül eddig nem tapasztalt társadalmi konfliktusokkal kell majd szembenézniük.