Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nagy-Britannia elhagyja ez EU-t, a britek vitatkoznak a skótokkal a következő függetlenségi népszavazás időpontjáról, Trump elnök valószínűleg túléli az impeachmentet, majd harcba száll az újabb elnöki mandátum elnyeréséért. Fontos választásokat rendeznek Magyarország szomszédainál, Izraelben pedig megtartják az egy éven belüli harmadik parlamenti választást. A sportolók sem pihennek, az idén a foci-Eb – magyarországi helyszínekkel is – valamint a tokiói olimpia hozza majd leginkább lázba az országot.
Nem lesz semmiféle „téli uborkaszezon” az idén, Nagy-Britannia – a Boris Johnson vezette konzervatívok látványos decemberi választási győzelme után – nagyon nagy valószínűséggel kilép az EU-ból, igaz még nem tudni, pontosan milyen feltételekkel.
A távozás – melynek bonyolultsága, és számos beépített buktatója valószínűleg egy ideig sokak kedvét elveszi a mindenféle exitek kezdeményezésétől – több kérdést vet fel, mint amennyit megold. Londonnak kereskedelmi egyezményeket kell kötnie partnereivel, nem tudni, mekkora fennakadások lesznek a nemzetközi szállításokban, az viszont biztos, hogy a skótok, akik 2014-ben főként azért szavaztak az Egyesült Királyságban maradásra, mert nem akartak kipenderülni az EU-ból, már jelezték, hogy újabb referendumot akarnak, mert bent akarnak maradni az unióban.
Valószínűnek tűnik, hogy Johnson – aki nem akar az Egyesült Királyság sírásójaként bevonulni a történelembe – igyekszik majd megakadályozni a népszavazás kiírását, ám csapatokat nem fog Glasgow vagy Edinburgh utcáira vezényelni.
Érdemes lesz figyelni, mi történik Észak-Írországban, ahol a decemberi parlamenti választáson a történelemben először kaptak több voksot a hagyományos ír nacionalista pártok, mint a hagyományos unionisták: a Brexit következtében hosszabb távon megvalósulhat az ír egység is, ahogy a skót mellett megerősödhetnek wales-i függetlenség párti erők is. És persze azt is érdemes figyelni, miként hat majd a skót függetlenségi törekvések erősödése a többi hasonló mozgalomra, például a Spanyolországtól függetlenedni akaró katalánok aktivitására.
Trump, az ász
2020-ban a Brexit-saga mellett folytatódni fog a Trump-történet is, s a szereplők aligha mennek át komoly jellemváltozáson. A republikánus elnök továbbra is azt fogja harsogni, hogy ilyen kiváló ember még nem állt az USA – vagy a világ bármely országának – az élén, s ha éppen ezt követeli majd meg az ellene folyó – és végeredményét tekintve alighanem sikertelen – impeachment eljárás, ismét tesz majd egy-két bombasztikus bejelentést.
Indulni fog az elnökválasztáson is, s egyáltalán nem kizárt, hogy győzni is fog. Erre napról napra nagyobb az esélye, a demokratáknak ugyanis szemmel láthatóan nem nagyon sikerül megfelelő ellenfelet állítaniuk.
A többi nagy sem pihen
A többi nagy játékos is folytatni fogja, amit már évek óta elkezdett: Hszi Csin-ping kínai kommunista pártfőtitkár és államfő az Orwell-könyvben, az 1984-ben szereplő „Nagy testvér” XXI. századra hangszerelt változatának megteremtését és a kínai gazdasági és politikai expanziót.
Az viszont kérdéses, hogy Hongkongban ki bírja tovább idegekkel: a demokráciát követelő és egyre radikálisabbá váló tüntetők, vagy Kína, amely az eddigi tapasztalatokból ítélve rosszul tűri a packázást. A Kínához tartozó, ám különleges jogokat élvező egykori brit gyarmat polgárai pedig pont ezt teszik Pekinggel, amikor egyre látványosabban kérdőjelezik meg Kína hongkongi előjogait.
Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig a fegyverkezést és a trollkodást folytatja majd, ha már a belpolitikában nem jönnek a sikerek, érdemes lehet próbálkozni a határon túli szövetségesek támogatásával, illetve a választások befolyásolásával.
Választás után választás
Választásból pedig lesz elég: Izraelben 12 hónapon belül harmadszor – 2019 áprilisa és szeptembere után 2020 márciusában – járulnak urnához, s továbbra sem biztos, hogy a voksolás után sikerül működőképes kormányt alakítani. 2020 viszont aligha lesz jó év az eddig már sok mindet megúszó Benjamin Netanjahunak: bíróság elé kell állnia, s mivel már három különféle ügyben is vádat emeltek ellene, saját szövetségesei is kezdenek elfordulni tőle. Izrael és Oroszország szempontjából is fontos, hogy mi lesz a kimenetele az iráni parlamenti választásoknak, itt csak annyit lehet előre tudni, hogy a voksolást szabálytalanságok tarkítják majd, s hogy nagyon alacsony lesz a részvételi arány.
Azerbajdzsánban is várhatóan „megpatkolják” majd az eredményeket, ha kell: Ilham Aliyev államfő és felesége, az első alelnök nemigen engedheti meg, hogy az ellenzék „túlnyerje” magát. A Fehéroroszországban rendezendő elnökválasztással kapcsolatban is vannak kérdőjelek: Az Európa utolsó diktátorának nevezett Alekszandr Lukasenko országában tartott legutóbbi, 2019 őszi parlamenti választás arról lett nevezetes, hogy egyetlen ellenzéki sem került be a törvényhozásba. Lukasenko jövőjét egyébként nem az elnökválasztások fenyegetik, a tsz-elnökből lett államfőnek inkább attól kell tartania, hogy Oroszország le akarja nyelni a volt szovjet tagköztársaságot, hogy az új orosz–fehérorosz unió élére állva Putyin elnök még több mint egy évtizedig hatalomban maradhasson.
Horvátországban az ellenzékbe szorult szocdemek próbálnak meg visszakerülni a hatalomba – Andrej Plenkovic jobbközép, nacionalista kormányfő országlása nem volt diadalmenet – az év végén esedékes választások közeledtével ugyan még a nacionalista HDZ áll a népszerűségi listák élén, ám a szociáldemokraták fokozatosan csökkentik hátrányukat.
Orbán-spanok a sorompóban
Egy másik volt jugoszláv tagköztársaságban, Észak-Macedóniában azért tartanak áprilisban előrehozott választásokat, mert Emmanuel Macron francia államfő megvétózta, hogy meghatározzák a Brüsszel és Szkopje közötti csatlakozási tárgyalások kezdetének időpontját. Az egyik oldalon az EU-párti baloldai pártok állnak, a másikon pedig a sorosozást és a migránsozást a Fidesz-vezérkarral egy időben kezdő nacionalista VMRO-DPMNE nevű párt, melynek emblematikus vezére, a hazájában gazdasági bűncselekmények miatt elítélt Nikola Gruevszki éppen Magyarországon kapott politikai menedékjogot.
Szerbiában pedig Orbán Viktor másik nagy barátja, Alekszandar Vucsics államfő, pontosabban a politikus pártja, a Szerb Haladó Párt méreti meg magát a tavaszi parlamenti választáson. A szavazás esélyese Vucsics, az ellenzék egysége ugyanis megbomlott, akadnak, akik bojkottot hirdettek, mások viszont a gyengeség és gyávaság jelének tartják a részvétel megtagadását.
Szlovákiában is parlamenti választás lesz, a közvélemény-kutatások szerint három hónappal a februári voksolás előtt a kormányzó Irány-Szociáldemokrácia vezet, viszont támogatottsága visszaesőben van. A turáni átok ismét jól működik, három magyar párt ugyan összefogott, és létrehozta a Magyar Közösségi Összegfogás koalíciót, ám a Híd-Most nem csatlakozott, így most mind a két magyar tömörülés 3-4 százalékon áll, ami azt jelenti, hogy nem kerülnek be a törvényhozásba.
