Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A világ harmadik legnagyobb olajtermelője, Oroszország rövid és hosszabb távon is komoly hasznot húzhat abból, hogy a hét végén drón-, vagy cirkálórakétatámadások érték Szaúd-Arábia két hatalmas olajfinomítóját, melynek következtében egy pillanat alatt öt százalékkal csökkent a világpiacra jutó fekete arany mennyisége. Moszkva a gazdasági mellett politikai hasznot is remélhet.
Ha csak egy dollárral emelkedik az olajár, az Oroszországnak naponta 7,5 millió dolláros pluszjövedelmet jelent. Hétfőn viszont jóval nagyobb volt a hordónkénti drágulás, s így a költségvetés 24 óra alatt 65 millió dollárnyi pluszt gyűjtött be. Ahogy megugrott az olajár, úgy emelkedett az orosz olajipari cégek részvényárfolyama, a részben állami tulajdonban lévő Rosznyefty, amelynek papírjai az idén már 30 százalékot drágultak, egy nap alatt további öt százalékkal növelte piaci értékét.
Beszámított kockázat
A szakértők szerint a rövid távú kilátások mindenképpen kedvezőek Oroszországnak, hiszen jó ideig eltarthat, amíg sikerül helyreállítani a finomítókban okozott károkat, s addig Moszkva a korábbinál jóval magasabb áron értékesítheti olaját.
De hosszabb távon is Oroszoroszág lehet – legalább az egyik – a nyertes. Főleg azért, mert a gyengülő világgazdasági kilátások miatt a piac az olajárak tartós csökkenését prognosztizálta, ám most a szakértők újraírják elemzéseiket. „A következő időszakok áraiba beépül a szaúdi olajipari létesítmények sérülékenysége okozta kockázat. Függetlenül attól, hogy a helyreállításhoz öt napra, vagy jóval hosszabb időre van szükség, egy dolog világossá vált: a közel-keleti királyság infrastruktúrája nagyon sérülékeny” – vélekedett Ed Morse, a Citigroup elemzője, aki szerint az is kiderült, hogy a világpiaci hosszú időn át tartósan alulértékelte a kőolaj értékét.
A részvénypiaci elemzők egyelőre nem is tudják megjósolni, hol állhat be a fekete arany új ára, a Capital Economics nevű elemző intézet például azt állítja, 60-150 dollár körül bárhol stabilizálódhat az ár. Bár a dróntámadás több mint felével, napi 5,7 millió hordóval (1 hordó = 159 liter) csökkentette a szaúdi exportot, a világban egyelőre elegendő mennyiségű nyersanyag van, így azonnali hiánytól nem kell tartani.
Az oroszok esélyeit javítja, hogy a legnagyobb termelő, a naponta több mint 15 millió hordót felszínre hozó USA egyelőre nem profitál az áremelkedésből, hiszen az ország egyelőre olajimportőr, és legkorábban 2022-re válhat nettó exportőrré.
A stabil Oroszország
Az is Oroszország malmára hajthatja a vizet, hogy az ottani olajforrások kockázata jóval kisebb, mint a közel-keletieké, ahol az utóbbi években – részben az iráni válság elmélyülése és a nemzetközi víziutak fenyegetettsége miatt – gyakorlatilag állandósult a bizonytalanság.
„Oroszországnak sohasem okozott problémát a hidegháború éveiben a nyugat-európai piac szénhidrogénekkel való ellátása. Még akkor sem akadozott a szállítás, amikor terrorista támadások érték a vezetékeket” – áll a Renaissance Capital elemzésében. Amely nem szól arról, hogy a 2000-es években kétszer is leállt a gázszállítás: amikor árháború tört ki Oroszország és Ukrajna között, Moszkva elzárta a csapokat és a hiányt a nyugati fogyasztók, köztük a magyarok is megérezték.
Közel-keleti pávatánc
A Közel-Keleten kialakult válság miatt Moszkva politikai szerepe is felértékelődik, ám Vlagyimir Putyin orosz államfő csak akkor őrizheti meg befolyását, ha sikeresen egyensúlyozik az egymás halálos ellenségeinek számító két szövetségese, Irán és Szaúd-Arábia között. Szaúd-Arábia ugyanis Jemenben a kormányerőket segíti a siita, iráni támogatást élvezű hutu felkelők elleni háborúban.
A pávatáncot nehezíti, hogy Moszkvának döntenie kell, elad-e Szaúd-Arábiának Sz-400-as típusú légvédelmi rakétarendszereket, amelyekkel a királyság nagyobb eséllyel kivédheti a hétvégihez hasonló dróntámadásokat.
Ha ugyanis igent mond a rijádi kérésre, akkor minden bizonnyal megromlik a Teheránhoz fűződő kapcsolata, hiszen nagyon valószínű, hogy a jemeni lázadók által büszkén elvállalt akció mögött ott áll Irán is.
Putyin – aki az utóbbi években sikeresen együttműködött Szaúd-Arábiával az olajárak stabilizálásában – már közölte is, hogy az Sz-400-asok bármilyen infrastruktúrát képesek megvédeni mindenféle támadástól. Közben az is igaz, hogy Irán is bevásárolt már orosz légvédelmi rendszerekből, Teherán egy 2007-ben aláírt szerződés alapján Sz-300-asokat vett Moszkvától.
Az Sz-400-asok egyébként már a közeli Törökországban is patáliát okoztak: a NATO-tagállam 2,5 milliárd dollár értékben vásárolt orosz légvédelmi rendszert, s emiatt megromlott a viszony Ankara és a többi NATO-tagállam között. A vásárlás egyik következménye az lehet, hogy Törökországot végleg kizárják az F-35-ös programból, mert a NATO attól tart, ha az orosz tanácsadók hozzáférnek a török légvédelemhez, akkor közelről megismerhetik az amerikai szuper harcigépet, és ezzel könnyebb válik a védekezés is a lopakodó repülő ellen.
Áralku nyomás alatt
Az olajár jövője szempontjából sorsdöntő lehet, hogy a szaúdiak elleni támadás után tartósan érvényben marad-e az a kitermelés-korlátozási megállapodás, amelyben az OPEC-tagállamok, illetve a szövetségen kívüli jelentős kitermelők megállapodtak a kvótákról. „Ha hosszú ideig elhúzódik a helyreállítás, akkor nagyon nehéz lesz fenntartani a korlátozásokat, hiszen magasak az árak, és a termelők hasznot akarnak húzni ebből” – idézte a The Moscow Times című moszkvai lap Ashley Petersont, a Stratas Advisors nevű elemző cég vezetőjét.
Ne gondoljuk, hogy a szaúdi olajfinomító elleni támadást ennyivel megússzuk
