Többek között Charlotte Knobloch, ismert bajorországi zsidó vezető nevezte tiszteletlennek a második világháborúban megölt zsidó áldozatokra emlékeztető, macskakövetre rögzített, vagy az aszfaltba süllyesztett emléktáblákat, mert azokat összejárkálják a gyalogosok, és könnyen bepiszkolódnak. A botlatókövek helyére a házfalakra szerelt emléktáblákon emlékeznek meg az áldozatokról, a BBC szerint Münchenben például mintegy 10 ezer férfiről, nőről és gyermekről.

A botlatóköveket egy német művész, Günter Demnig találta ki, s Európa sok városában készítettek ilyen apró emlékműveket, amelyeket jellemzően az áldozatok utolsó ismert lakóhelye, vagy munkahelye közelében helyeztek el a járdán. 

Budapesten Demnig 2007-ben helyezte el az első táblát, s a magyar főváros arról is híres, hogy 2012-ben itt távolították el az első botlatókövet: az 1944-ben megölt Laub Magdolna kövét másnapra egy ismeretlen tettes elvitte.

A münchenieket megosztotta a kérdés, sokan akadtak, akik megtartották volna ezeket az emlékműveket, s az ezt támogató petíciót több mint százezren írták alá. Ahogy tűnnek el a botlatókövek, úgy jelennek meg az új emléktáblák: az első az 1941-ben megölt Friedrich Crusiusra emlékezteti az arra járókat.