Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Brazília történelmének legnagyobb gazdasági válságát éli, miközben szövevényes korrupciós ügyek szálaival összefonódva az elmúlt 25 év legdurvább politikai szappanoperája zárult le a szenátusban. Ez még nem jelenti azonban a korrupciós botrányok végét. Nagy Sándor Gyula, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatójának írása.
A brazil szenátus szerdai, döntő szavazásán a szükséges kétharmados többséggel (61 szavazat 20 ellenében) megfosztották tisztségétől Dilma Rousseff államfőt, aki ellen a költségvetési törvény megsértése miatt indítottak parlamenti eljárást, és már korábban, májusban felfüggesztették a hivatalából. Roussef mindvégig tagadta, hogy bármi törvénytelent tett volna, szerinte poltikai ellenfelei egyszerűen megpuccsolták.
Michel Temer alelnök, megbízott elnök és hívei nagy tapssal és a himnusz eléneklésével fogadták a maratoni, többnapos ülésen hozott döntést. Még hátra van a szavazás arról, hogy megfosszák-e Dilma Rousseffet politikai jogaitól a következő 8 évre.
Óriási ígéret volt
Az előzetes várakozások alapján Dilma Rousseff 2011-es hatalomra kerülése a politikai, gazdaságpolitikai folytonosság záloga lett volna, hiszen az elnökasszony egyrészt ugyanazon politikai formáció, a Munkáspárt (Partido dos Trabalhadores, PT) képviselője, mint a korábbi elnök, Luiz Inácio Lula da Silva. Másrészt Dilma személy szerint Lula kiválasztott utódja, aki már korábban is töltött be magas kormányzati pozíciókat (2005–2010 között Lula kabinetfőnöke és 2003-2010 között a brazil olajvállalat, a Petrobras igazgatóságának elnöke volt).
2014-es újraválasztási kampányában adócsökkentési és jóléti kiadások növelésére tett ígéreteit jó eséllyel már úgy tette meg, hogy tisztában volt a brazil gazdaság romló állapotával, de eltitkolta azt, illetve elbagatalizálta annak mértékét. A felkészülés a futball-világbajnokságra, majd később az olimpiára rengeteg pénzt emésztett fel, miközben a zuhanó olaj- és nyersanyagárak miatt az államnak folyamatosan csökkentek a bevételei. A gazdasági válság 2015 végére nagyon súlyossá vált, a korrupciós ügyekben való érintettsége miatt a Munkáspárt népszerűsége, ezzel együtt Dilma Rousseff támogatottsága is jelentősen visszaesett.
Valódi és álokok
Politikai szövetségesei folyamatosan pártoltak el tőle a brazil képviselőházban és a szenátusban, és várva várták az alkalmat a
| Dilma Rousseff |
1947-ben, Belo Horizontében született, felső középosztálybeli családban. Apja, egykori kommunista bolgár bevándorló volt. Az 1964-ben hatalomra jutott katonai junta elleni baloldali, illegális mozgalom tagjaként 1970-ben három évre lecsukták, a börtönben megkínozták. Az elnöki posztot 2003-tól 2011-ig betöltő Luiz Inacio Lula da Silva protezsáltjaként jutott jelentős politikai szerephez. 2011-ben választották Brazília első női elnökének, majd 2014-ben újraválasztották. |
megbuktatására. Részben politikai okok (hatalmi játszmák), részben pedig az motiválta őket, hogy hátha egy új elnök majd megakadályozza az igazságszolgáltatást a képviselők elleni nyomozásban, ugyanis jelenleg a brazil alsóház képviselőinek fele ellen folyik valamilyen eljárás korrupció, hivatali visszaélés és hasonlók miatt. A brazil politikai rendszer sajátossága, hogy a végrehajtó hatalom birtokosának mindig sok kisebb párt koalíciójából kell a parlamenti többséget megteremtenie. Az alsóházban 27 pártcsoport, míg a szenátusban 18 politikai formáció képviselője foglal helyet. Az 513 tagú alsóház legnagyobb frakciója jelenleg a Néppárti Szövetség 72 taggal. Ebben a gazdasági és politikai környezetben, folyamatos tüntetésekkel tűzdelt ellenséges közhangulatban nem volt csoda, hogy Rousseff mögül kihátrált legnagyobb szövetségese, Michel Temer alelnök és pártja, a centrista (opportunista) PMDB (Partido do Movimento Democrático Brasileiro, Brazil Demokratikus Mozgalom Pártja).
A brazil törvényhozás 2016. május 12-én elindította a felfüggesztési (impeachment) eljárást Dilma Rousseff ellen, amivel a kormány irányítását ideiglenesen addigi alelnöke, Michel Temer vette át. Rouseff ellen hivatalosan a költségvetési törvény megsértése (konkrétan néhány állami kiadás „kreatív” könyvelése állami vállalatokon keresztül) miatt járnak el, de ez mondvacsinált indoknak tűnik, ugyanis ezt az elmúlt 25 évben minden elnök, mi több, Rousseff külföldi útjai során az őt helyettesítő alelnök is elkövette.
Valójában az áll a háttérben, hogy Brazíliában siralmas a gazdasági helyzet és tombol a korrupciós válság (ld. a Lava Jato- vagy Petrobras-ügyet), melyben több vezető munkáspárti politikust (szenátorokat, alsóházi képviselőket) és nagyvállalkozót ítéltek már el nagyon hosszú letöltendő börtönbüntetésre. A Petrobras-ügy egyik (gazdasági) főszereplője a futball-világbajnokság és az olimpiai beruházások nagy építője, az Odebrecht vállalatcsoport, illetve annak vezetése: Emilío Odebrecht és fia, Marcelo Odebrecht (örökös és a vállalat igazgatója). A cég az állami (részben Petrobras-) megrendeléseken elnyert több milliárd dolláros szerződések után tízmilliókat (talán százmillió dollárt is) juttatott vissza illegálisan a kormányzó Munkáspárt vezető politikusainak (a gyanú szerint magának Lulánák és családjának is).
Ők vezetik tovább az országot
A felfüggesztési eljárás utolsó állomása volt tehát a szenátusi végszavazás, melynek eredményeként Rousseffet hivatalosan és véglegesen is leváltották. A kormányt az ügyvezető alelnök, Michel Temer irányíthatja a két év múlva esedékes elnökválasztásig. Egy olyan kormányt, mely kizárólag fehér (kreol), középkorú férfi miniszterekből áll, viszont a kormányátalakítás nyomán tagjai száma 33-ról 22-re, a minisztériumok száma pedig 39-ről 24-re csökkent. A legfrissebb, de még júliusi felmérések szerint a brazilok 13 százaléka támogatja Michel Temer alelnököt, míg 10 százalék még mindig Rousseff mellett áll ki. A lakosság és a politikusok egy része is előrehozott elnökválasztást szeretne, azt azonban csak az alkotmány módosításával lehetne kiírni, így jelenleg erre nincs lehetőség. (Az elnök eltávolítása után az alelnök, annak akadályoztatása esetén az alsóház, majd a felsőház, legvégül a Legfelsőbb Szövetségi Bíróság elnöke veszi át a végrehajtói hatalom vezetését.)
A kilábalás esélyei
Közben érkeznek azért bizakodó hírek is a brazil gazdaságról. A The Economist múlt heti cikke csökkenő vállalati raktérkészletekről írt, április óta töretlenül növekvő ipari termelésről, a közúti áruforgalom csökkenése megállt és növekedésnek indultak a termelőberuházások is, vagyis megállni látszik a gazdaság mélyrepülése. Azonban a munkanélküliség továbbra is 12% körül áll, rekordmagas (az éves GDP 10% fölötti) a költségvetési hiány, 7%-os az infláció, az alapkamat 14,25%, ezek következményeként pedig harmadik éve nő a brazil államadósság is. Az IMF már jövőre fél százalék körüli gazdasági növekedést vár ugyan az országban (ami a gyakorlatban stagnálás), de a nyersanyagárak (azon belül is különösen az olajár) növekedése nélkül rövid távon a kormányzat nem fog tudni fellélegezni. Megszorításokkal, az adóbevételek szigorúbb behajtásával, a kiskapuk bezárásával eddig is pegróbálta átvészelni a rossz éveket, azonban nem hajtott végre jelentős strukturális reformokat, melyet nehezített a politikai válság és az olimpiával kapcsolatos extra költségek.
A riói játékok kiadásai magasabbak lettek a tervezettnél (hivatalos elszámolás még nincs, valós elszámolás pedig talán nem is lesz soha). Egyes szervezők szerint napi készpénzproblémák voltak a bevételek (céges szponzorok) elmaradása és a nem tervezett költségek miatt. A szövetségi kormány 250 millió brazil realt (~80 millió USA dollárt) utalt át a szervezőbizottságnak közvetlenül a játékok kezdete előtt, azonban még ez is kevésnek bizonyult. A paraolimpia már a „spórolás” jegyében fog telni, egyes hírek szerint a szervezők autókat még fognak tudni biztosítani a sportolóknak, de sofőrt már nem.
