A törvénymódosítást a Konzervatív Párt, a vele koalícióban kormányzó Liberális Demokraták és az ellenzéki Munkáspárt hivatalosan egyaránt támogatta, az alsóházi konzervatív frakción belül azonban sokan ellenezték. A törvény kihirdetése után az ellenzők táborának egyik vezérszónoka, Sir Gerald Howarth kijelentette, hogy ilyen jogszabály elfogadtatására a kormánynak "abszolút nem volt felhatalmazása", mégis "buldózerrel nyomta át" a parlament mindkét házán.

Maria Miller esélyegyenlőségi államtitkár ugyanakkor a törvény életbe lépését üdvözlő nyilatkozatában így fogalmazott: a jogszabály elfogadása egyértelműen megerősíti annak elsődleges fontosságát, hogy kivétel nélkül mindenki iránt tiszteletet kell tanúsítani, kortól, vallástól, nemtől, nemzetiségtől és szexuális irányultságtól függetlenül. A törvénymódosítási folyamatot mindazonáltal nem támogatták a brit egyházak sem.

A Nagy-Britanniában államegyháznak minősülő anglikán unió - amelynek első számú világi vezetője a mindenkori brit uralkodó, jelenleg II. Erzsébet királynő - már tavaly nyáron bejelentette, hogy nem tud támogatni olyan törvénymódosítást, amely a házasságnak mint "férfi és nő egybekelésének lényegi, a történelem során intézményesült jellegét változtatná meg".

Ugyancsak már tavaly elítélte a kormány kezdeményezését Vincent Nichols, Westminster érseke, az ötmillió hívőt számláló angol-walesi katolikus közösség legfőbb vallási méltósága. Nichols karácsonyi miséjén kijelentette, hogy az azonos neműek házasságának törvényesítése egyik politikai párt választási programjában sem szerepelt, ezért a módosítás "demokratikus szempontból törvényalkotási romhalmaz".

A törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy az azonos nemű párok akár polgári, akár vallási szertartással házasságra lépjenek egymással. A törvény ugyanakkor nem kötelezi az egyes egyházakat az azonos neműek összeadására vallási ceremónia keretében.

Franciaországban szintén májusban tették törvényessé a melegházasságot, az első meleg pár május 29-én házasodott össze Montpellier-ben.