Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az ENSZ heteken belül elfogadhatja a Fegyverkereskedelmi Szerződést, mely akadályt gördítene az illegálisan fegyverkező diktátorok elé. A lépés - ha be is tudják tartani - történelmi jelentőségű, ilyen szabályozásra még sosem került sor. Megszavazását támogatják a világ legnagyobb fegyverexportőrei is. Az Amnesty International munkatársának írása.
Ugyan Irán, Észak-Korea és Szíria péntekre virradóra megakadályozta, hogy a New York-i tárgyalásokon elfogadják a Fegyverkereskedelmi Szerződést, ez az akció valószínűleg csak pár hétre ódázhatja el a szektor globális kifehérítését. A tárgyalásokon konszenzusra lett volna szükség, az ügyet heteken belül átvevő ENSZ Közgyűlésen viszont kétharmados többség is elég - ami a dolgok jelen állása szerint simán összejöhet. A 193 ENSZ tagállam elsöprő többsége korábban is támogatta, hogy szigorú és globális szabályozás vessen gátat az ellenőrizetlen nemzetközi fegyverkereskedelemnek. Most pedig már a legnagyobb fegyvergyártó nagyhatalmak (és BT–tagok), mint Kína, az USA vagy Oroszország sem ellenzik a nyugodtan történelminek nevezhető dokumentum elfogadását.
A három „ellenálló” nem véletlenül fázik: ha a szerződés életbe lép, akkor a továbbiakban elvileg egyetlen állam sem szállíthat olyan helyekre fegyvert, lőszert, ahol azokat nagy valószínűséggel a polgári lakosság elleni súlyos jogsértések elkövetéséhez (akár népirtásokhoz, háborús bűnökhöz) használják fel. A szerződés finoman szólva hiánypótló, mert míg a világon a jogsértések 60%-át a kézifegyverek vagy más hagyományos harci eszközök segítségével követik el, addig az évi 70-100 milliárd dolláros fegyverbiznisz korlátozására eddig nem született földrajzilag és tartalmilag átfogó szabályozás.
A meglevő regionális és nemzeti egyezmények temérdek kiskaput hagynak nyitva, amellyel lelkesen vissza is élnek a különböző fegyverkereskedők és harcoló felek. Így juthat Észak-Korea, Irán és Szíria könnyen fegyverhez és így fordulhat elő, hogy brit fedőcégeken keresztül ukrán tankokat, afrikai országokon keresztül kínai aknavetőket, francia jóváhagyással harcra is használható teherautókat szállíthattak Szudánba – legálisan. Vagy így exportálhat nyugodtan az USA a jemeni biztonsági szolgálatoknak a tüntetők megfékezésére használt kelet-európai muníciót.
A legsúlyosabb háborús krízisek esetén eddig is volt lehetőség fegyverembargó bevezetésére. Ez azonban nem egy egyszerű „műfaj”. Ilyenkor ugyanis a „hullazsák-effektus” érvényesül, vagyis a konfliktus akkor éri el a nemzetközi közösség ingerküszöbét, amikor a polgári áldozatok száma túlment egy bizonyos határon. Nemzetközileg érvényes embargót csak az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) vezethet be, csakhogy az öt, vétójoggal rendelkező állandó tag azonban ritkán jut egyetértésre.
Az ellenőrizetlenül áramló szállítmányok nem csak a háborús gócokban okoznak mérhetetlen szenvedést. A világ számos országában a kormányerők, a rendfenntartók, illetve a hatalomhoz lojális vagy ellenük küzdő milíciák gyakran követnek el súlyos jogsértéseket. Civil szervezetek és a szakértők számára ezért régóta egyértelmű, hogy a válságok és visszaélések visszaszorításához elengedhetetlen egy úgynevezett arany-szabály bevezetése. Ez megtiltja, hogy bárki fegyvert szállítson olyan térségbe, ahol azt valószínűleg súlyos jogsértésre fogják használni. A fent is említett arany-szabály léphet majd életbe a Szerződésben foglaltak végrehajtásával.
Az idáig vezető út finoman szólva rögös volt. A szabályozásra vonatkozó igény már az első világháború végén felmerült, de hosszú évtizedekig minden próbálkozás zátonyra futott. Végül a kilencvenes évek elejének konfliktusai (az I. Öböl-háború, a volt Jugoszlávia véres felbomlása, a ruandai népirtás), és a hír, hogy a Kuvaitot lerohanó iraki hadsereget az ENSZ BT összes tagja ellátta fegyverrel, újból a figyelem középpontjába állította a fegyverkereskedelem megregulázását.
Az ügyet leginkább civil szervezetek, szakértők és önkéntesek munkája vitte előre. Az első tervezetet az Amnesty International szervezésében néhány civil szervezet dolgozta ki 1993-ban, ehhez sorban csatlakoztak Nobel-békedíjasok, köztük Desmond Tutu dél-afrikai érsek, és José Ramos Horta volt államelnök és Kelet-Timor függetlenségéért küzdő ellenzéki vezető. 2003-ban indult egy globális kampány az AI, az Oxfam és más szervezetek együttműködésével; ennek részeként az „Egymillió arc a fegyverek ellen” című fotóakcióban Magyarországon is közel tízezren adták arcképüket a cél érdekében. A fotókat 2006-ban átadták Kofi Annan, akkori ENSZ főtitkárnak, és még abban az évben 153 tagállam megszavazta, hogy az ENSZ keretein belül elinduljon a szabályozását kialakító folyamat.
A folyamat első fontos fejezete zárulhat le, amennyiben az ENSZ-Közgyűlés jóváhagyja a változatlan szöveggel elé terjesztett szerződést. A dokumentumnak vannak ugyan kisebb hiányosságai, de összességében nagyon komoly lépés lehet a fegyverkereskedelem kifehérítésére. Az arany-szabály nagyrészt érvényesül, és azt is kikötik, hogy minden fegyverkivitel előtt alapos kockázatfelmérést kell végezni. Ha ennek alapján jelentős a veszélye annak, hogy a célországban a harci eszközökkel jogsértéseket követnek el, akkor azt a transzfert nem lehet engedélyeztetni. A szabályok betartatásához minden államban kötelezően ellenőrző, engedélyeztető és regisztrációs mechanizmusokat felállítani, amelyekkel a kivitelt és behozatalt, illetve az abban résztvevő szereplőket is kontrollálhatják. A nemzeti rendszerek fölé egy nemzetközi „ernyő” kerül; az országoknak egy Titkárság számára kell évente részletes jelentést tenniük. Fontos az is, hogy a Szerződés hatálya a lőszerekre is kiterjed, és nem csak adás-vételre, de a fegyver-átadás minden formájára, például az oly népszerű „ajándékozásra” is vonatkozik.
A három ország mostani vétója ellenére a világ államainak döntő többsége támogatja a szerződés elfogadását. Ezek az országok és mindazok a civilek, szakértők, Nobel-békedíjasok, akik hosszú ideje küzdenek az ügyért, tisztában vannak azzal, hogy ez önmagában nem csodaszer. Viszont konkrétan emberéletek ezreit, tízezreit mentheti meg évente, ha a hadurak, milíciák és diktátorok dolgát alaposan megnehezítjük Ez mi más, ha nem mérföldes előrelépés az emberi szenvedés és az illegális kereskedelem visszaszorítása felé?
A szerző az Amnesty International Magyarország kampánykoordinátora
