George Osborne hivatalos közleményben tudtatta, hogy London a maga részéről Christine Lagarde-ot fogja jelölni a Nemzetközi Valutaalap élére. Osborne szerint a francia pénzügyminiszter "a legjobb" jelölt, pénzügyminiszterként kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és a legnagyobb fejlett és fejlődő gazdaságok, valamint az EU alkotta G20-csoport soros elnökeként hatékonyan, konszenzusos módon irányította a pénzügyminiszteri tárgyalásokat.

Christine Lagarde mindemellett erőteljesen támogatja az olyan típusú költségvetési takarékossági intézkedéseket, amelyek Nagy-Britannia szerint is szükségesek a világ vezető gazdaságainak teljes rendbetételéhez - tette hozzá a konzervatív-liberális brit kormánykoalíció pénzügyminisztere.

Osborne nyilatkozata nyomán teljesen valószínűtlenné vált, hogy  Gordon Brown volt munkáspárti brit miniszterelnök - az egyetlen, korábban sokak által esélyesnek tartott brit jelölt - kerüljön az IMF élére a szexuális bűncselekményekkel megvádolt és lemondott Dominique Strauss-Kahn utódjaként.

Brown esetleges IMF-vezérigazgatói jövőjével kapcsolatban már jóval Strauss-Kahn múlt hétvégi letartóztatása előtt felmerültek a találgatások a brit sajtóban. A Daily Mail meg nem nevezett forrásai például néhány hete még azt mondták a konzervatív brit napilapnak, hogy Gordon Brown "a nyilvánvaló jelölt" az IMF élére Strauss-Kahn megbízatásának lejárta után.

David Cameron konzervatív párti miniszterelnök azonban nem sokkal később, egy BBC-interjúban egyenes utalást tett arra, hogy a jelenlegi brit kormány ellenezné Brown jelölését. Cameron indoklása szerint "olyasvalaki, aki úgy gondolta, hogy Nagy-Britanniának nincsenek adósságproblémái, amikor pedig magától értetődően voltak, talán nem a legmegfelelőbb személy adósságproblémákkal küszködő más országok gondjainak megoldására".

Gordon Brown a Munkáspárt 1997-ben aratott földcsuszamlásszerű választási győzelme után tíz évig volt Nagy-Britannia pénzügyminisztere, majd Tony Blair távozása után, 2007 nyarától nem egészen három évig a kormány élén állt.

Nagy-Britanniában sokan Brownt tartják felelősnek a békeidőben példátlan brit államháztartási hiányért, amely a munkáspárti kormány utolsó évében megközelítette a hazai össztermék (GDP) 11 százalékát. 

A nemzetközi pénzügyi közösség megítélése szerint azonban a munkáspárti brit politikus komoly szerepet játszott a globális pénzügyi rendszer stabilizálásában - és főleg az IMF finanszírozási kapacitásának óriási mértékű bővítésében - a hitelválság elharapózása után.

Gordon Brown volt a vendéglátója brit kormányfőként a G20-országcsoport két évvel ezelőtti, válságkezelő célú londoni értekezletének, amelynek részvevői összesen több mint ezermilliárd dollár pótlólagos forrást hagytak jóvá az IMF és más hivatalos kölcsönző intézetek számára. Ezen belül 500 milliárd dollárral 750 milliárdra növelték a valutaalap közvetlenül mozgósítható tőkekészletét az addigi 250 milliárdról, és engedélyezték, hogy a szervezet további 250 milliárd dollár saját "új pénzt" bocsáthasson ki - vagyis gyakorlatilag ilyen értékű globális mennyiségi enyhítést hajtson végre - az akkoriban súlyos finanszírozási problémákkal küszködő felzárkózó gazdaságok megsegítésére.