Nem sok volt hátra, hogy csapdába kerüljenek a bányászok, akik tavaly szeptemberben rekedtek a föld alatt. Választhattak volna, hogy kannibállá válva egymást falják fel a túlélés reményében, vagy feladva a harcot, öngyilkosságot követnek el. Az emlékezetes bányaomlás után ugyanis csak a 17-dik napon sikerült kapcsolatba kerülni a lent rekedt harminchárom bányásszal.

Jonathan Franklin, amerikai újságíró az esetről szóló könyvében (33 Men) című művében többek között arról is ír, hogy szinte mindegyik bányásznál kimutatható a poszttraumás stressz, miután 69 napot töltöttek a föld alatt – számolt be róla az AFP.

Mario Sepulveda, a CBS televíziónak – a 60 Minutes Show-ban beszéltek először a bányászok lent töltött pokoli napokról – adott interjújában például úgy fogalmazott, hogy semmi mást nem akart, csak kijönni onnan, élve. Bevallotta, ha úgy adódik, nem félt volna enni társaiból. Egy másik bányász, Victor Zamora arról számolt be, hogy nagyon kétségbeestek, és komolyan fontolóra vették az öngyilkosságot. Voltak, akik véget akartak vetni szenvedésüknek, meg akartak halni. "Az egyik vájár azt tanácsolta, járassuk a munkagépek motorjait, és fulladjunk meg együtt a kipufogógázban" – emlékeztek vissza.

A bányászok kimentése drámai volt, az egész világ élő adásban követhette, amint majnem hetven nap után a felszínre hozták őket.