Az al-Ahram című, korábban tűzön-vízen át Mubarakot támogató lap szerint február 10-én, a lemondás előestéjén "nagy volt a zavarodottság, sőt, a tehetetlenség az elnöki palotában". Az elnök "egyáltalán nem értette meg, hogy mi történik" - tette hozzá az újság. Több napilap szerint is leginkább Gamal befolyását lehetett tetten érni abban a beszédben, amellyel Mubarak 10-én, csütörtökön még megpróbálta megmenteni elnöki tisztségét. "Gamal úgy menedzselte a válságot, hogy közben a hatalom után ácsingózott. Csak nagyon későn értette meg, hogy ő már kiesett a versenyzők közül. Ez magyarázza, hogy a beszédek nem feleltek meg annak, mint amit az emberek hallani akartak. S ez csak fokozta haragjukat" - olvasható az al-Ahramban.

Múlt csütörtökön, mielőtt Mubarak utoljára jelent meg a tévé képernyőjén, hogy elmondja a nemzethez intézett beszédét, a sajtó szerint Gamal meggyőzte apját, hogy tegyen még egy kísérletet tisztsége megtartására: jelentsen be reformokat, s a tényleges hatalmat ruházza át alelnökére, Omar Szuleimánra. Mások ettől eltérő szöveget, békülékenyebb és érzelmesebb hangnemet javasoltak, de Gamal ezzel nem értett egyet. S az elnöki beszéd csak még jobban tűzbe hozta a tömeget: a kísérlet (s vele Mubarak) elbukott.

A kisebbik Mubarak-fiú stratégiája egyébként az elnök családtagjai között sem aratott egyértelmű sikert. Az al-Ahbár című lap szerint az elnök két fia majdnem egymásnak esett a csütörtöki beszéd felvétele után, s az egész palota zengett a vitájuktól. "Tönkretetted az országot, amikor megnyitottad az utat a haverjaid (az üzleti körök) előtt" - kiabálta az idősebb Mubarak-fiú, Alaa. "Ahelyett, hogy apádat tisztelet venné körül élete végén, te azon ügyködtél, hogy bemocskold a képét" - tette hozzá, öccsét vádolva. Egy másik lap pedig azt írta, hogy a két fiú vitája miatt anyjuk kétszer is elájult.

Az al-Ahbár egyébként úgy tudja, hogy a csütörtöki Mubarak-beszédet az utolsó pillanatban átírták, s ez nagy meglepetést okozott az amerikai, illetve a nyugat-európai kormányzatoknál, amelyek más hangnemet vártak. Ugyanakkor Mubarak téves helyzetfelmérését eredetileg a belügyminiszter okozta, aki még a válság kirobbanása, a január 25-i első tüntetés előtt olyan jelentést küldött az elnöknek, amely minimálisnak mondta a megmozdulás jelentőségét. Utána pedig azzal indokolta Mubaraknál a tüntetés "meglepő sikerét", hogy a Muzulmán Testvériség nevű ellenzéki szervezet "a külföldről kapott instrukcióknak megfelelően mozgósította fiatal híveit". Ám a miniszter meg volt győződve arról, hogy csak egy maroknyi családról van szó, s az eseményeket kordában lehet tartani. Tizennyolc nappal később az elnök - az utca nyomására - kénytelen volt lemondani.