A külpolitikai szakértő úgy véli: az amerikaiak a háttérben megpróbálják rávenni az egészségében megrendült Mubarakot, hogy valamilyen indokkal vonuljon vissza, és igyekeznek egy elfogadható, kompromisszumos személyt találni, mielőtt elszabadulnának az indulatok.

Magyarics Tamás rámutatott: az Egyesült Államok nem teheti meg, hogy félrehúzódik, és szabad folyást enged az eseményeknek egy ilyen kulcsfontosságú térségben. Az egész Közel-Kelet lángba borulhat, és az események az elmúlt öt évtized amerikai külpolitikáját romba dönthetik - hangsúlyozta.

Az MKI vezetője elmondta, hogy az Egyesült Államok az utóbbi években a Közel-Keleten egyértelműen a stabilitás szempontját helyezte előtérbe, a demokratikus átalakulásba vetett hite megrendült. Washington egyebek mellett úgy támogatta a stratégiai fontosságú Egyiptomot, hogy tisztában volt vele, Mubarak rendszere "nem járt élen" a demokratikus jogok tiszteletben tartásában. Ezt Amerika nem nagyon kérte számon, mert Egyiptom megbízható szövetséges volt; Izrael után évente Egyiptom kapta a legtöbb amerikai segélyt.

Washington eddig erősen kötődött Mubarak személyéhez, mivel stabilitást ígért, fellépett a radikális iszlám ellen és együttműködött Izraellel. Az amerikai kormány nem "ejtheti" őt egyik pillanatról a másikra, mert annak az a rossz üzenete lenne, hogy nem törődik barátaival, ha viszont a végsőkig ragaszkodik a személyéhez, elveszítheti az utca és befolyásos politikai körök támogatását Egyiptomban.

Az Egyesült Államoknak ezért nagyon nehéz bármit is tennie, ráadásul az egyiptomiak 80 százaléka rossz véleménnyel van a világ vezető hatalmáról. Amerika számára mindenfajta retorikával szemben a stabilitás fontos, ezért nem mindig értékalapon választott. Washingtonnak mégis cselekednie kell, mert sérülhet a tekintélye és érdekérvényesítő képessége, ha az egyiptomi események amerikai befolyás nélkül bontakoznak ki. Ez ugyanis azt az üzenetet hordozná, hogy az Egyesült Államok által támogatott rendszerek ellen "minden következmény nélkül" fel lehet lépni, ami precedenst teremthet, akár az arab világban.

Magyarics Tamás rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak komoly befolyása van az egyiptomi hadseregben, meglehetősen szoros a két ország katonai és titkosszolgálati együttműködése. Az egyiptomi vezérkari főnök a napokban Washingtonban tárgyalt, és nem szabad elfelejteni, hogy az egyiptomi hadsereg amerikai fegyverekkel van felszerelve.

Az MKI igazgatója azt is hangsúlyozta: Egyiptomnak semmiképpen sem érdeke a jelentős közel-keleti politikai átrendezés, ugyanis kulcsszereplőből mellékszereplővé fokozódhat le, a belső zűrzavar, jelentős belpolitikai bizonytalanság lényegesen fékezné az ország külpolitikai aktivitását.

Magyarics Tamás arra is rámutatott, hogy az Egyesült Államok hegemón szerepe a világban sok területen nagyon erősen csökken. Afrikában például már Kína is megjelent, s olyan más feltörekvő államokhoz hasonlóan, mint Oroszország vagy India még retorika szintén sem fogalmaz meg értékalapú külpolitikát, az erőegyensúly alapján politizál, és "az amerikaiaknak egyre inkább át kell venniük a játékszabályokat".

Azt is megjegyezte, hogy Barack Obama a bel- és külpolitikában is nagyon óvatos politikus, hideg fejjel mérlegelő, nem kockázatvállaló elnök. Ráadásul olyan időszakban lett elnök, amikor a történelem nem osztott neki a külpolitikában nagyon jó lapokat: Kína szerepe erősödik, két háború folyamatosan erodálja az amerikai befolyást. Obama valószínűleg felmérte, hogy az Egyesült Államok már nem tud olyan befolyással fellépni, mint korábban, közel-keleti nyitása is megállt, kezdeményezései megrekedtek.