Európának nehézségei vannak az EU-elnökséggel. Betöltője, Magyarország folyamatosan durván bánik a kontinens többi részével. Igaz, az elnökség jelentősége jobbára jelképes, sokkal inkább az EU-n belüli valódi hatalmi viszonyok elleplezését szolgálja. Azzal, hogy egy kellően rövid időre szóló, formális kötelezettségekkel megrakott tisztség gazdája folyamatosan változik, biztosított, hogy az igazi, a német-francia hajtótengely zavartalanul működjön – írta Konrad Hummler bankár, a lap gazdasági igazgatóságának tagja Mi is magyarok vagyunk című cikkében.

Az államadósság-válság jelentette rendkívüli kihívás azonban igazán fontosossá tehetné az elnökséget és egy hibátlan példaképet tehetne szükségessé. "Magyarország biztosan nem az" – tette hozzá. "A kormány az előző kormányok államháztartási gaztettei nyomán előállt költségvetési szanálás kényszere – talán inkább ürügye – alatt egyik rendpolitikai bűnbeeséstől a másikig halad”. Az államháztartási szanálásnak egyébként is jó egy éve, és nem csak Magyarországon, kultusza alakult ki, amely mindent igazolni látszik – vélekedett.

Az európaiakat azonban különösen a médiaszabadság korlátozása és a válságadóknak nevezett, visszamenőleg bevezetett különadók bosszantják. Jellemző módon „a legnagyobb rendpolitikai bűnbeesés, egy, a nyugdíjpénztári megtakarítások elkobzásához vezető nyugdíjreform” jóval kisebb felzúdulást keltett Európában – írta a szerző. Ennek az okát abban látja, hogy az európai bankok magyar adósoknál kihelyezett hitelei miatt az államháztartás rendbetételében erősen érdekelt a külföld, és hogy a nyugdíjreform „nem érint külföldi cégeket, ’csak’ magyar munkavállalókat”.

Egy további oka Európa „penetráns hallgatásának a tulajdonjogok megsértése felett”, hogy más kormányok is ilyesféle nyugdíjreformokkal kacérkodnak. „Írország például nemrég lecsapolta az állami nyugdíjbiztosítási tartalékokat bankjai refinanszírozására” – írta.

Svájcra sem igaz, hogy „minden további nélkül átvehetné” az EU-elnökséget. "Lopakodó kisajátítási stratégia", hogy a svájci nyugdíjkifizetések alapját képező ráta mértéke egy éve "irreális", ezért a fiatalabb generációk nem tudnak eleget megtakarítani – írta a szerző, arra a tavalyi svájci népszavazásra utalva, amely elutasította a nyugdíj megtakarításokra alkalmazott arány további csökkentését, amit a parlament a várható élettartam növekedése miatt határozott el előzőleg. Az egyetlen tényleges különbséget abban látja a magyar és a svájci rendszer között, hogy „az egyiknek azonnal, a másiknak fokozatosan jelentkezik a hatása”.