Hiányosságokat mutat az Európai Unió tagországaiban azoknak az uniós támogatásoknak a felhasználása, amelyet a romák gazdasági és társadalmi bevonására lehetne fordítani - állapította meg az Európai Bizottság romaügyi munkacsoportja. A munkacsoportot szeptemberben állították fel az uniós végrehajtó testületen belül. A bizottság emlékeztetett arra, hogy az EU intézményei jelentős pénzeszközöket bocsátottak rendelkezésre a romák társadalmi beilleszkedését célzó tagállami intézkedések támogatására és kiegészítésére: a 27 tagállam közül 12 (Bulgária, Csehország, Spanyolország, Finnország, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Szlovénia és Szlovákia) összesen 17,5 milliárd euró támogatásban részesült.

A Brüsszelben kedden nyilvánosságra hozott első vizsgálati eredmények szerint azonban nemzeti szinten sokszor hiányosak az uniós pénzek felhasználására vonatkozó ismeretek, nem megfelelő az adminisztratív előkészítése a támogatások fogadásának, problémák mutatkoznak a nemzeti társfinanszírozással, emellett a civil szervezetek és a roma közösségek sem kapnak elegendő szerepet a folyamatban.

A bizottság jelezte: mostani megállapításai alapján a munkacsoport a jobb felhasználás lehetőségeinek körvonalazásával folytatja tevékenységét. A csoport munkájának eredményei részét képezik majd annak a romaügyi keretstratégiának, amelyre a bizottság tavasszal tesz javaslatot. A stratégiát - amely a nemzeti romaprogramoknak ad egységes uniós keretet - a januárban induló magyar EU-elnökség egyik kiemelt célkitűzése szerint várhatóan nyár elején fogadják el. 

A brüsszeli bizottság kedden nyilvánosságra hozott egy tanulmányt is, amelyben azt vizsgálták, mennyire bizonyultak hatékonynak a tagországokban eddig elindított romaprogramok. A tanulmánynak az a fő következtetése, hogy legsikeresebbek azok a programok, amelyek egyszerre próbálják kezelni mindazokat az okokat, amelyek miatt a romák nem tudtak integrálódni a társadalomba. 

A sikertényezők között a jelentés a programok hosszú távú, többéves jellegét, a romákkal folytatott rendszeres konzultációt, az adatok és eredmények megbízható értékelését, illetve a témában illetékes helyi, regionális és nemzeti szervek munkájának hatékony összehangolását említette. Magyarország nemzeti romastratégiáját különösen az utóbbi tekintetében emelték ki az uniós kutatók.