Phenjan már számos alkalommal követett el véres akciót Dél-Koreával szemben, legutóbb, március 26-án egy északi torpedó elsüllyesztette a dél-koreai haditengerészet Csonan nevű korvettjét, és ezzel negyvenhat tengerész halálát okozta - idézi fel a közelmúlt eseményeit Matura Tamás, a Magyar Külügyi Intézet szakértőjének pénteken megjelent gyorselemzése. Vitathatatlan viszont, hogy a Jonpjong-sziget keddi bombázása új minőséget képvisel, hiszen a koreai háború óta először támadta az északi hadsereg Dél-Koreát szárazföldön, ahol ráadásul a civil lakosság is veszélybe került - írja a szakértő, aki szerint az északi akciókat azonban soha nem követte komoly katonai válasz Szöul és szövetségese, az USA részéről, és a legnagyobb potenciális hatással bíró Peking sem gyakorolt erős nyomást Phenjanra.

Észak-Korea november 23-án ágyúzta a vitatott tengeri határa mentén található Jonpjong-szigetet, amelynek a hírek szerint a katonai veszteségek mellett két civil áldozata is volt. Dél-Korea viszonozta a tüzet - az esetleges északi károkról nem érkezett jelentés - és azonnal óriási megtorlást helyezett kilátásba, ha Észak-Korea ismét támadna. Az USA bejelentette, hogy közös hadgyakorlatba kezd a déli haderővel. Pénteken ismét ágyúzás döreje hallatszott a Jonpjong szigetről, bár a további részleteket nem ismerni, újabb kárókról vagy áldzatokról nem érkezett jelentés. 

"A térségbeli hatalmak visszafogott válaszlépéseinek oka az, hogy valójában mindegyik jelentős szerepet játszó aktor - azaz Dél-Korea, az Egyesült Államok és Kína is - a status quo és ezzel együtt az északi rezsim fenntartásában, életben tartásában érdekelt. A phenjani hatalom széthullása (akár háború, akár belső összeomlás, implózió útján) ugyanis összehasonlíthatatlanul nagyobb károkat okozna a környező országoknak, mint a jelenlegi, aránylag alacsony intenzitású konfliktus" - véli Matura Tamás. "A Dél-Korea, illetve az USA által indított katonai csapás könnyen nyílt háborúvá eszkalálódhatna, amely a világ tizenharmadik legnagyobb gazdaságával rendelkező, rendkívül sűrűn lakott, negyvenkilencmilliós Délnek beláthatatlan veszteségeket okozna, az Afganisztánban és Irakban lekötött, eladósodott Egyesült Államokra nehezen vállalható terhet róna, és az exportorientált, a térség stabilitásában gazdaságilag különösen érdekelt Peking és Tokió számára is jelentős költségekkel járna" - teszi hozzá a szakértő.  

"Ráadásul az északi rendszer összeomlása humanitárius és gazdasági katasztrófát okozna Dél-Korea és Kína számára is. Szöuli kutatók alaposan tanulmányozták a német újraegyesítés folyamatát, és igen elrettentő példaként tekintenek rá. Mivel a jelenlegi két Korea közti fejlettségbeli különbség (körülbelül tizennégyszer magasabb az egy főre jutó GDP délen, mint északon) jóval nagyobb, mint az egykori NDK és az NSZK közötti, könnyen belátható, hogy egy esetleges hirtelen és kontrollálatlan újraegyesítés gazdaságilag vállalhatatlan Szöul számára" - olvasható a gyorselemzésben. A phenjani rendszer összeomlása a szerző szerint Kína számára is hatalmas tehertétel lenne, a KNDK-val határos kínai tartományokba várhatóan észak-koreai menekültek áradata érkezne. Emellett stratégiai szempontból is hátrányos helyzetbe kerülne Peking, ha az addigi baráti kommunista Észak-Korea helyett egy, az Egyesült Államokkal szoros szövetséget ápoló, egyesült Koreával válna határossá.

"Nem véletlen, hogy kínai kutatók felvetették annak lehetőségét, hogy az egyesült Koreának semleges állammá kellene válnia. Véleményem szerint ez azonban a globalizált világban aligha kivitelezhető. Ha az USA kivonulna az egyesített országból, az előbb-utóbb kénytelen lenne engedni a hatalmas kínai gazdaság gravitációs erejének, és ezzel politikai befolyásának. Az USA és Dél-Korea részéről gyakran hangzik el az a vád Kínával szemben, hogy a segítségével tartja fenn magát a phenjani sztálinista rezsim. Ugyanakkor látnunk kell, hogy az észak-koreai vezetés is tudatában van egy esetleges összeomlás Kínára gyakorolt hatásaival és az ebből fakadó tárgyalási előnyével, így Peking nyomásgyakorlási lehetőségei is limitáltak" - írja Matura Tamás. 

A környező országok a szakértő szerint tehát igen sokat veszíthetnek a koreai konfliktus eszkalációja esetén, miközben Észak-Korea szinte már semmit sem - így a helyzetből egyenesen következik Phenjan zsarolási potenciálja. "A kérdés csak az, meddig mehet el az északi rezsim, hol van az a határ, amin túl az agresszióval kicsikarni kívánt előnyök költségei már meghaladják a térségbeli hatalmak számára (Dél-Korea és az USA részéről) a háború vagy (Kína részéről) a rendszer aktív eutanáziájának következményeiét. Ez a pont még nem jött el; Szöul és Washington válasza - egyelőre úgy tűnik - kimerül egy látványos és tüntetőnek szánt közös hadgyakorlat megrendezésében, miközben Kína és Oroszország nem áll ki Dél-Korea mellett" - olvasható az elemzésben.