A kínai cenzúra feketelistája újságírókról
Új feketelistát állít össze a sajtócenzúrát gyakorló kínai állami szerv azokról az újságírókról, akik átlépik tevékenységük államilag megszabott határait.
Teljes adatbázis készül azokról a sajtómunkásokról, akik nemkívánatos szakmai magatartást tanúsítanak - idézte a China News Service nevű hivatalos hírügynökség Li Tung-tungot, az állami Sajtó- és Kiadói Főigazgatóság helyettes vezetőjét.
Akik felkerülnek a szabálysértők listájára, azokat kizárják a riporteri és a szerkesztői munkák végzésének lehetőségéből - közölte Li, aki szerint főigazgatóság által kialakított új szabályozás azért szükséges, hogy elejét vegyék mindenféle álhír megjelenésének.
Egy kínai ifjúsági lap korábbi szerkesztője, Li Ta-tung, akit elbocsátottak állásából, mert bírálta a cenzúrát, azt mondta az új szabályról a brit Reuters hírügynökségnek: az uralkodó kommunista párt azokat a riportereket és szerkesztőket akarja megfékezni, akik megpróbálnak kibújni a párt propagandagépezetének ellenőrzése alól. "Az álhírek elleni küzdelem csak ürügy, a hatóságok bármilyen hírt álhírré minősíthetnek, ha kellemetlen lenne számukra a megjelenése" - mondta az egykori szerkesztő. Igaz ugyan, hogy létező probléma az álhírek megjelenése, de ennek kezelésére már rengeteg más eszköz áll rendelkezésre.
A kínai média szigorú állami ellenőrzés alatt áll, de a több ezer lap és folyóirat öldöklő piaci versenyében az egyes sajtóorgánumok csak úgy tudnak fennmaradni, ha a semmitmondó hivatalos közleményektől eltérnek időnként, és igyekeznek exkluzív, érdekes értesüléseket közölni. Az olvasók figyelmének megragadása érdekében - kockázatokat is vállalva - kitálalnak időnként korrupciós eseteket és hivatali hatalommal való visszaéléseket.
Előfordul, hogy tetszetős álhírek is megjelennek oldalaikon. Az sem ritka eset a kínai újságírás gyakorlatában, hogy riporterek, illetve szerkesztők pénzt követelnek vállalatoktól, magánvállalkozóktól, hogy ne közöljenek róluk rossz híreket, például ne leplezzék le esetleges törvénysértő ügyleteiket, ne tudósítsanak üzemi baleseteikről, bányaszerencsétlenségekről és más "kellemetlen ügyekről". Gyakori eset, hogy kínai újságírók készpénz vagy "ajándékok" fejében hajlandók részt venni cégek üzleti propagandát szolgáló sajtótájékoztatóin.