A svájci konzervatív újság rámutatott: az előre várható baloldali össztűz mellett meglepetésként hatott, hogy az utóbbi hetekben a katolikus egyház is egyre gyakrabban kapcsolódott be az olasz belpolitikai vitába, óva intve a Berlusconi-kormány "oligarchikus és tekintélyelvű" tendenciáitól. XVI. Benedek ugyan a jobboldal választási győzelme után örömének adott hangot állam és egyház jó viszonya kapcsán. Azóta viszont az egyházfő - igen óvatosan - több ízben szorgalmazott "nagyobb emberséget", például az illegális bevándorlókkal szemben. A klérus más képviselői részéről viszont újabban olyan hangok hallatszanak, amelyek "egyértelműbbek és pápábbak a pápáénál", s ráadásul exponált helyen kapnak nyilvánosságot: a Famiglia Cristiana hetilapban, a Vatikáni Rádióban és a Szentszék hivatalos orgánumában, a L’Osservatore Romano napilapban.

A sort a Szentszéktől független katolikus hetilap nyitotta meg augusztus közepén, amikor kemény hangú írásában a fasizmus új formáinak a veszélyére hívta fel a figyelmet. A cikk általában is pálcát tört az Olaszországban terjedő idegenellenes légkör fölött, de különösen élesen ítélte el a kormánynak azt az intézkedését, hogy ujjlenyomatot vetessen minden roma gyermektől. A cikk ugyan a nyári uborkaszezon közepén jelent meg, mégsem maradt visszhang nélkül. Az illetékes olasz politikusok szokatlan élességgel támadták a hetilapot, bírósági kereset megindításával fenyegetőzve. A pápa ennek láttán arra kényszerült, hogy visszaparancsolja "harcias báránykáit", és kijelentse, hogy a Famiglia Cristiana nem az egyház hivatalos álláspontját képviseli.

Az egymillió példányszámával a legolvasottabb olasz hetilapnak számító orgánum szeptember közepén újabb kemény hangú vezércikket közölt az itáliai állapotokról. Az írás felpanaszolta az olaszországi "demokrácia hanyatlását" és azt, hogy az ország egyre inkább hasonlatossá válik "Putyin Oroszországához". Pár nappal később jött az újabb meglepetés: a Famiglia Cristiana új szövetségest talált a Micromega című baloldali kulturális folyóiratban. A katolikus hetilap főszerkesztője, Antonio Sciortino atya vendégkommentátorként tette közzé a folyóiratban nézeteit, amelyeket előzőleg a La Repubblica című országos napilap is közölt. A cikk hangvételét tekintve enyhe volt, ám mondanivalóját tekintve keményen bírálta az ország "marketing politikusait". Valami bűzlik az olasz politikában - írta Sciortino atya -, megkezdődött a visszatérés a tekintélyuralomhoz, miközben kísérletek történnek arra, hogy elnyomják mások véleményét és bíráló hangját. A bevándorlókkal szembeni elnyomó intézkedések sora maga a populizmus - márpedig "a populizmustól a tekintélyuralomig vezető lépés végzetesen rövid lehet".

A Micromega hasábjain szót kapott Ferruccio de Bortoli, az Il Sole - 24 Ore című független gazdasági napilap főszerkesztője is. Szerinte túlzás "totalitárius rezsimet" emlegetni, még ha a kormány "nem igazán tűri is meg a független médiumokat". Aggasztónak találja viszont de Bortoli a Berlusconi nyomasztó médiamonopóliuma által "narkotizált közvéleményt", amely már képtelen megfelelően reagálni a kormányfő országszerte ismert kétes húzásaira.

Bámulatosabbak és súlyosabbak az egyház hivatalos köreiből érkező dorgálások, mint például Agostino Marchetto érseké. A migráció kérdéseivel foglalkozó pápai tanács titkára szeptember végén a Vatikáni Rádiónak adott interjúban bírálta a menekültekre és a családegyesítésre vonatkozó rendelkezések szigorítását. Az érsek ugyan általában a bevándorlásra és a menedékjogra vonatkozó EU-szerződést emlegette, ám nem hagyott kétséget afelől, hogy szemében elsősorban az olasz kormány sérti meg az emberi jogokról kiadott egyetemes ENSZ-deklaráció szellemét.

A katolikus egyház még ennél is egyértelműbb szavakat használt szeptember 26-án a L’Osservatore Romano hasábjain. Don Vittorio Nozza, az olasz Caritas vezetője "Rövid emlékezet, nagyon kevés remény" című bíráló cikkében tört pálcát az európai menedékjog korlátozása fölött. Különösen kritikus hangon írt Olaszországról, ahol a politika "a félelem és a türelmetlenség légkörét táplálja". Másnap minden független olasz újság beszámolt Nozza írásáról, elvégre amit a vatikáni lap ennyire egyértelműen ad tudtára "urbi et orbi" (a városnak és a világnak), az nem történhet teljesen a pápa áldása nélkül. Ennek nyomán alighanem ismét ferdén lóg a falon az olasz-vatikáni házi áldás, ám a katasztrofálisan megzavarodott és deprimált ország számára ez csak gyógyító hatású lehet - írta a Neue Zürcher Zeitung.