A Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület © www.amnesty.org

Dobrovits Mihály: Tény, hogy az utóbbi húsz-huszonöt évben gyakran került sor hasonló fegyveres akciókra, kínaiak és ujgurok között. Egyes források szerint a térségben már-már polgárháborús helyzet alakult ki. Lényegében a kínai állam áll szemben egy hatalmas határtartomány őslakosságával. A terület 1759 után, a mandzsu császári dinasztia uralkodásával került kínai fennhatóság alá. Amikor 1912-ben megdöntötték a császárságot, a Kínai Köztársaság az egész Mandzsu birodalmat átvette, összes peremtartományával, Mandzsúriával, Mongóliával, Kelet-Turkesztánnal (a mai Hszincsianggal) és Tibettel együtt. Ezekben a tartományokban nyomban felerősödtek az elszakadási törekvések. De a függetlenséget csak Külső-Mongólia, a mai mongol állam volt képes elérni, Belső-Mongólia ma is Kínához tartozik.

A történelmi hagyomány szerint az iszlám vallás 651-ben, tehát igen korán elérte Kínát. De a muszlim népesség mindig kisebbséget alkotott. Legnagyobb csoportjuk a mintegy 9,8 millió hui (muszlim kínai) akik egymagukban a kínai muszlim népesség 48 százalékát teszik ki. Őket követik az ujgurok (8,4 millió), a kazahok (1,25 millió). Nyugaton, viszonylag kis számban élnek még kirgizek és tádzsikok is. Még Tibetben is van muszlim kisebbség.

hvg.hu: A most kiéleződött konfliktus helyszínén vezetett keresztül hajdan a Selyemút, melyet Marco Polo is követett. Ez csupán véletlen?

D.M.: Nem egészen. Közép-Ázsiából érkezett az iszlám, és Hszincsiang legnyugatabbi része Kásgar és környéke már a tizedik században Mohamed próféta követőjévé vált. A keleti rész, ahol addig buddhista királyságok voltak, a XIV. században tért át. Az iszlámra áttérve az ujgur elnevezés is feledésbe merült, csak 1923-ban tértek vissza hozzá.

Mivel török és muzulmán népek éltek ezen a területen, az Oszmán Birodalom támogatta a mandzsu császárok és a kínai uralom elleni felkeléseket a 19. században. Később Oroszország illetve a Szovjetunió befolyása erősödött, majd az utóbbi felbomlása, és az iszlám többségű utódállamok (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Üzbegisztán) függetlenné válása után az Egyesült Államok is hatalmi tényezőként jelent meg a térségben

hvg.hu: Kína időközben a világgazdaság meghatározó tényezőjévé emelkedett, rendkívül dinamikusan fejlődik. Érződik ez Hszincsiangban is?

D. M.: Kína valóban látványos eredményeket produkál, ugyanakkor ez nem egyenletesen oszlik meg a hatalmas térségben. A keleti és déli partvidék gyors fejlődésével szemben az ország belső és nyugati részeit csak kevésbé érinti a fellendülés. A dinamikus ám egyenlőtlen fejlődésnek azonban ára van, ezt most kezdi fizetni a hatalmas ország. Kínát most érik utol az elmúlt években alkalmazott népesedési politika következményei is, mind kevesebb gyermeknek kell eltartania mind több idős korút, s mindezt egy olyan országban, amely csak most ismerkedik a társadalombiztosítás áldásaival, hiszen az idősek eltartását hagyományosan a család vállalta magára. Időközben az országban jelentősen nőtt a lakosság fogyasztása, ennek révén tovább nőtt az életszínvonalbeli különbség, illetve emelkedtek az árak és a bérek. Ezzel a hagyományosan olcsó munkaerőre alapuló kínai exportoffenzíva lassult. Vannak szakemberek, akik nagy reményekkel, vagy épen aggodalommal tekintenek egy olyan Kínai Népköztársaságra, amely sikeresen veszi a technológia-transzfer akadályait, és amely komoly szárazföldi haderőt épít ki és erős tengeri hatalomként jelent meg. Ezek a folyamatok ma még inkább a jövő kérdései illetve aggodalmai. A jelen gondja viszont a mezőgazdaságban munkát már nem találó parasztok tömeges városba költözése, illetve több millió új munkahely teremtése, illetve a gyakran nyílt népmozgalmakban megnyilvánuló paraszti elégedetlenség lecsillapítása.

Hszincsiangban kevésbé érezhető a gazdasági fellendülés, ráadásul súlyossá váltak a demográfiai problémák. A tartomány legnagyobb népességét az ujgurok jelentik (az összlakosság 45 százaléka) de a betelepülő kínaiak már 41 százalékot tesznek ki. Elsősorban Urumcsiban, a tartomány fővárosban települtek le, de elkülönült településeket hozott létre a kínai katonaság is, Megjegyzendő, hogy a kínai atomkísérleti központ is e tartományban van, a Takla-makán sivatagban.

hvg.hu: Mennyiben támogatja az ujgur lakosság a függetlenségi törekvéseket, illetve a fegyvereseket?

D.M.: Az ujgur lakosság hivatalosan „a kínai állampolgárok gyülekezetének szabad és egyenrangú tagjaiból áll”. Akadnak azonban, akik az ujgur nemzet jövőjét Kínán kívül, vagy legalább egy szélesebb autonómiával képzelik el. A kínai hatalom elleni fegyveres fellépés, amelyet a hatóságok terrorizmusnak tekintenek, sokak számára szabadságharcot jelent.

hvg.hu: Hogyan is néz ki Hszincsiang belülről?

D.M. :A Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület 1955-ben, szovjet nyomásra és mintára jött létre az 1949 óta létező hasonnevű tartomány átszervezése révén. Maga a tartomány kis birodalom egy nagy birodalom határvidékén, amely számos nemzetiségi autonóm körzetet is magában foglal.  E nemzetiségek törekvései nem mindig egyeznek az ujgur őslakosság törekvéseivel. Más probléma, hogy az őslakosság képviselői gyakran úgy érzik, hogy a kínai hatóságok elsősorban kirakat- és egzotikum szerepet szánnak nekik, nincs igazán beleszólásuk a saját sorsuk alakításába.

Peking nem kíván lemondani sem Hszincsiangról sem pedig Tibetről, mint ahogy Tajvanról sem. Szeptember 11-e után Kína felzárkózott az Amerikai Egyesült Államok mellé a terrorizmus elleni háborúban, és sikerült elérniük, hogy az ujgur kisebbség radikálisait is felvegyék a nemzetközi terroristák listájára. Hszincsiangban az a fegyveres ellenállás jelenleg szórványos. Sokkal erősebb a politikai és gazdasági harc a megszállóknak tekintett kíniak ellen. Kiemelkedő politikusuk Rabia Kadír, egy többgyermekes, Nobel békedíjas ujgur üzletasszony. Ő egy időben még a Kínai Népi gyűlésben is képviselte az ujgurokat. Majd letartóztatták azzal a váddal, hogy államtitkokat adott ki, és vagy hat évre börtönbe zárták.

hvg.hu: Várható-e újabb merénylet az olimpia alatt?

D.M.: Ujgur szélsőségesek nyilván minden áron fel akarják magukra hívni a figyelmet. Ám jobb, ha tudomásul veszik: ha az olimpia alatt újabb merényleteket követnek el, maguk ellen hangolják az egész nemzetközi közvéleményt. Kérdés, tudatában vannak-e ennek. Hiszen ugyanúgy járnának, ahogy a palesztinok, akiktől a Fekete Szeptember mozgalom 1972-es, müncheni merénylete után hosszú időre elfordult a világ rokonszenve.

P.J.