Rendkívül költséges lehet a marsi minták Földre küldése, ezért a NASA több megoldáson is gondolkodik, amelyek csökkenthetik a projekt árát.
Idén már négy éve, hogy a NASA Mars-járója, a Perseverance megkezdte a munkáját a vörös bolygón. Ez nemcsak a terület felderítését és helyi elemzését jelenti, hanem azt is, hogy különböző mintákat vesz a talajból, amiket aztán az eddigi legnagyobb és legösszetettebb küldetés keretében hozná vissza a Földre a szervezet. A küldetés rendkívül fontos, a talajból vett minták ugyanis választ adhatnak arra, hogy volt-e élet a Marson.
Ez papíron jól hangzik, a megvalósítás azonban nemcsak bonyolult, de rendkívül költséges is. A Mars Sample Return nevű projektet nemrég le is kellett állítani, mert kiderült, az jóval többe kerül, mint amennyit eredetileg kalkulált a NASA. Egész pontosan 8 és 11 milliárd dollár, vagyis nagyjából 321 és 441 milliárd forint közötti összeget kellene rá elkölteni.
Emiatt csúszni fog a projekt, de egy másik ok miatt is később kerülhetnek a Földre a marsi minták. A NASA ugyanis jelenleg kétféle landolási módot mérlegel, ám az, hogy melyik lenne a hatékonyabb, csak 2026 végére derülhet ki.
Az egyik módszer az úgynevezett „égi daru”, amelyben egy jármű elindul a Mars felé, egy ejtőernyő segítségével közel kerül a felszínhez, felveszi a mintákat, amelyeket a Perseverance rover gyűjtött – ehhez kábeleket vagy valamilyen más mechanizmust használna –, majd tovább repül. A NASA korábban ezzel a módszerrel telepítette a bolygóra a Curiosity és a Perseverance Mars-járókat.
A másik lehetőség, hogy kereskedelmi űrvállalatokat von be a projektbe a szervezet. Az ügynökség 2024-ben felkérte a SpaceX-et, a Blue Origint, a Lockheed Martint és más cégeket, hogy javasoljanak olyan módszereket, amelyekkel szerintük vissza lehet juttatni a marsi mintákat a Földre.
Bármelyik opciót is választják a szakemberek, az biztos, hogy a Mars Ascent Vehicle eredetileg tervezettnél kisebb változatát fogja szállítani. A Mars Ascent Vehicle egy könnyű rakéta, amely a bolygó felszínéről származó mintákat a marsi pályára viszi. Egy olyan tartály szállítására is alkalmasnak kell lennie, amelybe 30 mintacső is belefér. Amint a mintatartály bolygó körüli pályára állt, az Európai Űrügynökség szondája felveszi azt, majd elindul vele a Föld felé.
A NASA eredetileg 950 millió dollárt kért a projektre, de csak 300-at kapott meg. A magas költségek miatt ezért az sem biztos, hogy 2040-ig visszajuthatnak a minták a Földre. A The Washington Post ugyanakkor korábban arról írt, hogy az amerikai kormány elfogadhatatlannak tartja ezt a visszatérési időpontot.
Bill Nelson, a NASA igazgatója szerint a fenti két módszer bármelyike sokkal kevesebbe kerülne, mint az eredeti ötlet. Előbbi 6,6–7,7 milliárd dollárt, utóbbi 5,8–7,1 milliárd dollárt emésztene fel. Vagyis legkevesebb 265 milliárd forintba kerülhet a küldetés, de a 285 milliárdot is elérheti a költség. A minták így 2035 és 2039 térhetnek vissza a Földre.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.