G csoport

A csoport esélyese kétségkívül a francia válogatott, amely egy igen kellemetlen emlékkel érkezik a világbajnokságra, hiszen négy évvel ezelőtt a klubküzdelmekben elnyűtt sztárjai képtelenek voltak kiharcolni a csoportból való továbbjutást. Ekkora fiaskóval aligha kell ezúttal számolniuk. Bár a togoi válogatottat a selejtezők során 11 találatig jutó csatárzseni Adebayor vezeti harcba, ez kevés lesz a minden poszton erős vagy kiemelkedő franciákkal szemben. A gallok néhány társuk kedvéért is játszanak, hiszen Zinedine Zidane, Lilian Thuram, Claude Makelele vagy Robert Pires (ha Raymond Domenech szövetségi kapitány félretéve korábbi nézeteltéréseiket visszaveszi a csapatba) nemzeti színekben szinte biztos, hogy a vb után már nem lép többé pályára. A nagyon szervezett és magasan képzett, jó bajnokságokban edződő svájci mesteremberek csapata keményebb diónak ígérkezik a togóinál, akárcsak a rakkoló, 90 percig kőkeményen harcoló, s topcsapatokban szereplő játékosokkal megtűzdelt koreai válogatott. A másik továbbjutó helyért vívott harcokban azonban minden elképzelhető. Lehet, hogy csak az aznapi diszpozíció dönti el, hogy Korea vagy Svájc, netán a nevető harmadik Togó kerekedik-e felül.

A FIFA-ranglistáján Franciaország az 5., a Koreai Köztársaság a 29., Svájc a 36., és Togo az 56. A mérkőzéseket Stuttgartban és Kölnben játsszák.

A játékosok, akikre érdemes figyelni:

Thierry Henry és a Roteiro. Fejjátékos © AP

Thierry Daniel Henry (FRA) A francia válogatottban igazán nem nehéz zseniális játékosokra lelni. De olyat, mint Thierry Henry az egész világon alig találni még egyet. Még nem kapta meg az aranylabdát, még nem választották meg a világ legjobb játékosának, de talán csak azért, mert nem volt szerencséje a csapataival. Ő az, aki szinte mindig kiválóan játszik, s amikor jó napja van – Steve McClarent a Middlesbrough managerét és az angol válogatott edzőjét idézve – bármelyik csapatot ízekre szedi. Jose Murinho – napjaink talán legmagasabbra taksált trénere – szerint pedig Henry ma a világ három hibátlan támadójának egyike.

A francia futballszövetség clairefontaine-i fociakadémiájáról a világhírig masírozó ma 29 éves csatár varázsa eleganciájában és könnyedségében van. Sohasem látszik rajta erőlködés vagy tanácstalanság, jól érzi magát, ha nála a labda, mindig tudja, hogy mit kezdjen vele. Ez alighanem már korán kiderült róla, hiszen Arsene Wenger, aki akkoriban az AS Monaco edzője volt, már 17 évesen pályára küldte bajnoki meccsen. Három évvel később, 1997-ben Henry már a válogatottban is bemutatkozhatott Dél-Afrika ellen. Az 1998-as vb-n is játszott a kékek között, s 3 góllal vette ki a részét a végső győzelemből, s ugyanennyit tett hozzá két év múlva az Európa bajnoki cím megszerzéséhez.

Világbajnokként rengeteg nagycsapat kereste meg, s 1999 januárjában az akkor jelentősnek számító 10,7 millió fontért az egyik igazi sztárcsapathoz, a torinói Juventushoz igazolt. Itt szélsőként foglalkoztatták, hogy kihasználják a gyorsaságát és a cselezőképességét, de ebben a pozícióban igazából nem érezte magát jól, s a közönség sem támogatta. Így augusztusban 16 meccs és három gól után már tovább is állt az Arsenalhoz 10,5 millió fontért, ahol azóta is) együtt dolgozhat korábbi edzőjével, Wengerrel. Itt végre igazi csatárrá válhatott, s az évek során oly termelékennyé vált, hogy megdöntötte Ian Wright elérhetetlennek tűnő 185 gólos klubrekordját, s bajnoki meccseken elérte a 150 gólos álomhatárt, azt a rekordot, amit a ligában szerzett góljaival Cliff Bastin még a harmincas években állított fel az ágyúsoknál. Thierry Henry, akárcsak Rondaldinho képes lehet a vb-n olyan maradandót alkotni, hogy felülhessen a futballvilág trónjára.

Park Ji-Sung indít. Ütemes © AP

Park Ji-Sung (KOR) Ha valaki a Manchester Unitedben játszik, joggal érezheti magát világsztárnak. Különösen, ha valaki olyan messziről jött, mint Park. A 25 éves fáradhatatlan középpályásra a 2002-ben Koreában és Japánban rendezett vb-n figyeltek fel. Ázsiában fiatal kora ellenére már ismert játékos volt, ugyanis ő volt az első koreai focista, aki vette a bátorságot, s 2000-ben Japánba szerződött. Gyorsan kiderült, hogy a Kyoto Purple Sanga jó üzletet csinált, mert a koreai gyors volt, technikás, látott a pályán és folyamatosan várni lehetett tőle egy gólpasszt vagy akár gólt is. Akkoriban a holland Guus Hiddink irányította a koreai válogatottat, s nála Park csatárnak számított, aki azonban egyre univerzálisabb játékossá érett, s irányítói képességeit már egyetlen edző sem akarta parlagon hevertetni. A vb után – tán nem véletlenül – a holland sztárcsapat, a PSV Eindhoven igazolta le. De három idény alatt ezt a klubot is kinőtte, s a Manchester United szerezte meg 4 millió fontért. Az öreg róka Sir Alex Ferguson mindig akkor veti be, ha tempóra van szüksége a csapatnak, különösen a támadóalakulatnak. Park Ji-Sung bármikor, csereként is képes felpörgetni az eseményeket. Németországban is erre lehet számítani tőle. Szülővárosában, Suwonban már elneveztek egy utcát róla, de ha most képességei szerint játszik, talán teret is kap.

Alexander Frei. Vörös öröm © AP

Alexander Frei (SUI) A 27 éves hegyivadász akkor szerepelt a legtöbbet az újságokban, amikor egy tévéstáb a svájci-angol vb-selejtező után felvételekkel bizonyította, hogy Frei leköpte Steven Gerrardot, az angolok középpályását. A játékos, akit emiatt alaposan megbüntettek, elismerte, hogy hibázott, s a vezeklésnek egy sajátos módját választva, örökbe fogadta az egyik svájci állatkert szintén híresen köpködő lámáját. Alex Frei pedig sokkal jobb focista annál, hogy a bulvárlapok csámcsogjanak rajta, hiszen szezononként általában több mint húsz gólt szerez, ami az európai fociban, nem is beszélve a francia bajnokságról, csak keveseknek sikerül. A Rennes csatára – akinek ekképpen Bölöni László az edzője – a Basel, a Thun és a Luzern csapatát is maga mögött hagyva érkezett a 2003/2004-es szezonban a francia klubhoz, ahol már az első szezonjában 20 góllal alapozta meg hírnevét. De Freinek nem csak a klubjában, hanem a válogatottban is jól megy a góllövés, hiszen 42 mérkőzésen 23-szor zörgette meg az ellenfél hálóját.

Emmanuel Adebayor. Az új Kanu © AP

Emmanuel Adebayor (TOG) Arsene Wenger szerint a nyurga togoi fiú lehet az új Kanu, így – bár a hivatalos összeget nem hozták napvilágra – hajlandó volt körülbelül 10 millió fontot kifizetni érte az AS Monaconak. Rögtön meg is kapta a 25-ös mezt, amelyet korábban a nigériai csatár viselt az ágyúsoknál. Adebayor, aki korábban már megjárta a Metz csapatát is, mindössze 22 éves, de mér kétszer jelölték a legjobb afrikai játékosának címére. Ebben nagy szerepe volt a Monacoban szerzett góljainak, többek között annak a kettőnek is, amelyek igen fontosak voltak abban, hogy a hercegség csapata 2003/2004-ben a BL-döntőig jutott. Jó hírét azzal is igazolta, hogy a vb-selejtezők során 11 gólt lőtt, ami a legtöbb az afrikai zónában. A togói csatár a jövő embere, aki karrierjének fontos építőköveit rakhatja le Németországban, ha a csapata is képes lesz segíteni ebben.   

Logikusnak tűnne, hogy a többek között Raullal, Gutival, Alonsoval, Puyollal, Torressel, Casillassal felálló Spanyolország és a Sevcsenko vezérelte, s a selejtezőkön igen stabilan játszó Ukrajna jusson tovább a csoportból, de ez cseppet sem lesz egyszerű. Tunézia birtokában van jelenleg az Afrikai Nemzetek Kupája. (Pár hét múlva talán változik a helyzet, de az észak-afrikaiak biztosan ott lesznek kontinensük legjobbjai között.). A szaúdi sólymok (Al Sogour) pedig, ahogy a válogatottat hazájukban emlegetik, olyan kiváló játékosokban bízhatnak, mint a veterán támadó Al Jaber vagy az évtizednyivel fiatalabb, de kiváló képességű Yasser Al Qahtani, s nem utolsó sorban az év ázsiai játékosának választott nagyszerű fiatal hátvéd Hamad Al Montashari. Az sem megnyugtató az ellenfelek számára, hogy Szaúd-Arábia a selejtezők során mindössze egyetlen gólt kapott.

A FIFA-ranglistáján Spanyolország az 5., Tunézia a 28., Szaúd-Arábia a 33. és Ukrajna a 40. Az rögtön megállapítható, hogy ebben a csoportban könnyen borulhat a papírforma, amire persze már a sorsoláskor követett kiemelésekből is következtetni lehetett, hiszen Ukrajna a második, míg a szaúdiak csak a negyedik kalapba kerültek. A várhatóan hatalmas küzdelmeket hozó mérkőzéseket Lipcsében, Kaiserslauternben és Münchenben játsszák.

Andrij Sevcsenkó. © AP

Andrij Sevcsenko (UKR) A Milan 2004-es aranylabdásáról elég lenne csak annyit írni: Andrij Mikolajevics Sevcsenko, a többit nagyjából úgyis mindenki tudja. Sheva ugyanis napjaink egyik legjobb góllövője, istenáldotta tehetség, aki előtt manapság már a legnagyobb akadályt a sok siker után csökkenő ambíciója jelentheti. Érthető, hiszen csak 2004-ben olasz bajnok, BL-győztes, európai szuperkupa győztes, olasz kupagyőztes, s hivatalosan is Európa legjobb focistája lett, s maga Pelé király jelölte minden idők 125 legjobb focistája közé. Roman Abramovics, a Chelsea olajmilliárdos orosz tulajdonosa ekkor ajánlott érte a Milannak 50 millió fontot, plusz Hernan Crespot, de az olaszok nemet mondtak az átigazolásra. Később a tét állítólag már 85 millió font (mintegy 30 milliárd forint) és heti 225 ezer fontos (80 millió forintos) fizetés volt, de nem jött pozitív válasz.

Pedig az ukrán futball legfényesebb csillaga nem ragyogott mindig ilyen magasan. Valaha, igaz, szinte még gyerekként állítólag még az akasztói Stadlernél is járt próbajátékon. Szerencsére a Dinamo Kievtől a Milan vette meg 26 millió dollárért 1999-ben. A 30 éves csatár legnagyobb vágya, hogy egy nagy tornán a válogatottal is sikeresen szerepeljen, s erre van is esélyük, hiszen jól játszottak a selejtezőkön, kellő respektust kivívva. Sárga-kék mezben Sevcsenko 63 mérkőzésen 28 gólt szerzett eddig. Ha minden elképzelései szerint alakul jó pár kitörését, trükkjét, pöcijét és bombáját láthatjuk a vb-n, hiszen ő ebben a műfajban mindenféle hangszeren kiválóan játszik. Nem csoda, hogy 1994 óta több mint 330 különféle tétmeccsen több mint 180 gól rúgott.

Fernando Torres támadásban. Felnéznek a "kölyökre" © AP

(SPA) Fernando José Torres Raul Gonzalez, a Real Madrid spanyol nemzeti idolnak számító sztárja szerint a mostani spanyol csapat olyan erős, amilyennek ő még sohasem találkozott, s így nem kérdéses, hogy győzni mennek Németországba. Ennek valóra váltásában azonban alighanem nagyobb szerepe lesz a másik Madridi klub, az Atletico csatárának Fernando Torresnek. A kölyök, azaz El Niño, akit még akkor kereszteltek el így, amikor tejfelesszájúként mutatkozott be a hispán nemzeti tizenegyben (soha nem volt nála fiatalabb válogatottja a spanyoloknak), igazán felnőtté válhat Németországban.

A még csak 22 éves támadó ázsiója már eddig is igen magas volt, hiszen rengeteg gólt lő, erős, gyors, jól fejel, s remekül kezeli a labdát, amit gyakran képes az ellenfél kapujába juttatni. A válogatottban már megkapta a 9-es mezt, s ami legalább ekkora elismerés, hogy a klubja tavaly nyáron visszautasította az Arsenal 25,9 millió fontos átigazolási ajánlatát. Összehasonlításképpen Didier Drogba csak 24 milliójába került a Chelsea-nek. Az összeg érthető, ha tudjuk, hogy a 2000-ben, azaz 16 évesen szolgálatba állt, s egyre több lehetőséget kapó játékos az Atletico színeiben 2004 végére eljutott az 50-ik találatig. Nem kétséges, a spanyolok szereplése nagyban függ attól, hogy Torres hogyan muzsikál majd a vb-n. Abból, hogy a selejtezőkön Raullal párban 25 gólt termeltek, arra lehet következetni, hogy zajos siker várható.

Hamad Al Montashari, az év legjobb ázsiai játékosa. Védelmi sport © AP

Hamad Al Montashari (KSA) Ritkán esik meg, hogy egy hátvédet kitüntessenek, hiszen a gólszerzőkre mindig több figyelem összpontosul. Tavaly azonban Hamad Al Montashari, a szaúdi bajnokcsapat, az Al Ittihad és a sivatagi királyság válogatott hátvédjét választották meg az év legjobb ázsiai játékosának. Nem mellesleg ő lett 23 évével a második legfiatalabb díjazott a japán Nakata után. Érdemeiből nem von le semmit, hogy az ázsiai futballszövetség nem volt hajlandó elismerést adni olyan Európában szereplő labdarúgóknak, akik klubkötelezettségeik miatt nem tudtak volna megjelenni a díjkiosztón. Sőt a kitüntetés felhívta a figyelmet egy nagyon is érdemdús játékosra, aki kis szerencsével akár a vb egyik nagy felfedezettje is lehet.

Szaud Arábiából ritkán szerződnek külföldre a futballisták. Anyagi megbecsülésben otthon sincs hiány, s talán a kalandvágy sem elég nagy bennük, hogy a szokásokkal dacolva idegen országokban keressék a boldogulásukat. Ezért az ottani sztárok kevéssé ismertek a világ előtt, annak ellenére, hogy az Al Ittihad például megnyerte az ázsiai BL-t, s a szaúdi válogatott úgy jutott ki a vb-re – jelentős mértékben Al Montasharinak köszönhetően –, hogy mindössze egy árva gólocskát kapott a selejtezők során.

A hátvéd hozhatja meg a nagy áttörést a szaúdi focisták számára, hiszen nem titkolja, hogy három éven belül egy európai elitbajnokságban szeretne csapatot találni magának. Sőt úgy gondolja, hogy labdaszerző képessége, tiszta szerelései, s nem különben a szabadrúgásokból lőtt góljai – amelyek mind hozzájárultak díjazásához – értékessé teszik őt a futball világpiacán is. A vb után lehet, hogy nem lesz szüksége három évre az elhelyezkedéshez.

Ziad Jaziri gólt lőtt. Trükközni fog © AP

Ziad Jaziri (TUN) A támadók között vannak erőcsatárok, cselgépek, ragadozók, bombázók, lesipuskások, fejjátékosok, labdatartók. Ziad Jaziri egyikükhöz sem tartozik, ő az, akire azt mondják, hogy trükkös. Sohasem lehet tudni, hogy éppen mit tervez a következő másodpercben, de ha igen, akkor a végrehajtás lesz biztosan más, mint amire a védő számít. Egyszóval jó és elég kiismerhetetlen játékos, aki hazájában az Etoile Sportive du Sahel színeiben fejlődött annyit, hogy válogatott szereplésein (különösen a legutóbbi vb-n) már nemzetközi játékos-megfigyelők érdeklődését is felkeltse. Bár az egyik legnagyobb afrikai ígéretnek tartották akkor, egy sérülés megakadályozta, hogy a világbajnokság után külföldre szerződjön, de az elmúlt két szezont már a török Gaziantepspor csapatánál töltötte, sőt az idén a francia első osztályban, az AC Troyes színeiben küzd a bajnokikon. Bár nem jutott nagy csapatok közelébe, így is kétszer nagyon közel volt hozzá, hogy a legjobb afrikai játékosnak válasszák. A válogatottban 31 tétmérkőzésen 9 gólt szerzett. Ehhez hozzátéve, hogy a tunéziai csapat a selejtezőkön hat győzelemmel és három döntetlennel lépett túl, jó hátteret adhatnak neki, hogy jóval magasabbra értékelt játékosként térjen meg Németországból.