E csoport
Olaszország kiemeltként aligha ilyen csoportbeosztásra vágyott. Sőt vezetőik különböző megnyilatkozásaiból tudni, hogy Hollandiát és Csehországot szerették volna elkerülni, de az utóbbit mégiscsak megkapták az utolsó nagy válogatottbeli fellépésre készülő Nedveddel és Kollerrel, a briliáns Rosickivel, az EB-gólkirály Barossal és az ifjú Jarosikkal, illetve Czechhel. A legnagyobb favoritok természetesen így is az olaszok, hiszen a csapatot kiváló mesteremberek, éhes friss sztárok - élükön Toni és Gilardino - és néhány zseni alkotja, s ez bármire, a végső győzelemre is elég lehet.
Az Essien vezette ghánai csapat sem nevezhető könnyű ellenfélnek, hiszen az európai topligákban nevelkedett játékosok az afrikai nemzetek közötti találkozókon remekül szerepeltek. Az Egyesült Államok nemzeti gárdája pedig biztosan hatalmas fizikai versenyre készteti majd ellenfeleit, s jó eséllyel pályázik rá, hogy mint a legutóbbi vb-n is – ahol a negyeddöntőig verekedték magukat –, harcos játékával akár tovább is léphessen a csoportból. A FIFA ranglistáján a csehek állnak a legelőkelőbb helyen, hiszen másodikak. Olaszország ebben az összevetésben csak a 12., az Egyesült Államok a 37. és Ghána az 50.
A csoport mérkőzéseinek Hannover és Hamburg ad otthont. S meglepő volna, ha nem teltház előtt zajlanának a küzdelmek, amelyek közül néhány biztosan be fog kerülni a csoportkör legfinomabb futballcsemegéi közé.
A játékosok, akikre figyelni érdemes
Az olasz válogatott. Toni (hátsó sor, balról a 3-ik) termelni készül © AP |
Luca Toni (ITA) Az AFC Fiorentina gólgyárosa már régen kinőtt a sihederkorból, hiszen a vb idején már a 30. életévét tapossa. Bár profi karrierjét már 17 évesen megkezdte a B-ligás Treviso együttesében, de csak 1999-ben került a Serie A-ba, ahol a Vicenza Calcio alkalmazásában állt, majd az utolsó virágzását élő Roberto Baggioval töltött el egy idényt. Innen Palermóba igazolt, s a B-ligában 30 gólt lőtt (ez elég volt hozzá, hogy meghívót kapjon a válogatottba), majd a következő idényben is 20-at. Bár a Palermo ma már a Serie A-ban küzd, méghozzá igen jól, Toni a nagy terveket szövögető és régi fényét idéző Fiorentinába tette át székhelyét tavaly nyáron 10 millió euróért. A gólvágásról nem feledkezett meg itt sem, hiszen az idény első felében 16 mérkőzésen 13 alkalommal talált be az ellenfél hálójába. Mellesleg a selejtezők során a belarusz válogatottnak lőtt mesterhármasa az első, amelyet Fiorentina-játékos nemzeti színekben jegyezhetett. Ha formáját képes lesz megőrizni a nyárig, a világbajnokság egyik legnagyobb sztárja lehet.
Michael Essien örül. Fekete csillag © AP |
Michael Essien (GHA) A ghánai válogatottban ma nincsenek csillogó sztárok, a 24 éves Michael Essien sem az, ő egyszerűen a világ egyik legjobb focistája. Nagyjából mindegy számára, hogy milyen poszton vetik be, mindenütt ugyan olyan jó. Amikor hazájában a Liberty Professionals játékosaként meghívták az U-17-es válogatottba, nem sejtette, hogy az 1999-es új-zélandi korosztályos világbajnokságon nyújtott teljesítménye elindítja a világhírnév felé. Itt figyeltek fel rá játékosügynökök, akik azonnal kiközvetítették a francia első osztályban szereplő Bastia csapatának. Korzikán nem volt a kezdőcsapat állandó tagja, jobb- vagy balhátvédet, középső védőt játszattak vele. Aztán egy sérülés miatt egy sorral előrébb kellett lépnie, s a pálya közepén kapott szerepet. Ez a feladat annyira jól ment neki, hogy a következő argentínai korosztályos vb-n, már komoly elismerést szerzett, s rá egy évre, 2002-ben az Afrikai Nemzetek Kupáján már a nagyválogatott mezét is magára húzhatta.
Hamarosan már a francia csillag Patrick Vieirához hasonlították a játékát, s egyre nevesebb egyesületek igyekeztek megszerezni, köztük a Paris Saint-Germain, a Lyon, a Marseille, az Everton és a Liverpool is. Essien végül Lyonba költözött, s a csapattal – ahol főleg védekező középpályást játszott – megnyerte a francia bajnokságot. De alig melegedett meg, amikor a Chelsea visszautasíthatatlan ajánlatot tett klubjának és neki is. Didier Drogba 24 millió fontos csúcsát megdöntve végül a londoniak 24,4 millió fontot szurkoltak le érte, többet, mint amit a klub valaha játékosért kiadott.
Brian McBride hétszer volt az all star csapatban. Fejjátékos © AP |
Brian McBride (USA) Az amerikai válogatott támadója hazájában az egyik legmagasabbra értékelt játékos, nem csak most, hanem úgy egyáltalán. Tavaly ugyanis az észak-amerikai profi futballiga, az MLS jelölte minden idők legjobb 11-ébe. A vb idején már 34 éves játékos az illinoisi Arlington Heightsből indult a halhatatlanság felé, de az első profi szerződését a Milwaukee Rampage, egy területi ligában játszó kiscsapat nyomta a kezébe 1993-ban. Az útkeresése 1996-ig tartott, amikor leigazolta a Columbus Crew, az MSL egyik legerősebb csapata. Nyolc évet töltött el itt, amiből hétszer választották az MSL all star csapatának tagjává.
Karrierjét azonban a legutóbbi világbajnokságon Portugália és Mexikó elleni győztes találatai alapozták meg, amivel az amerikai válogatott a negyeddöntőig jutott. Jött is az európai szerződés, a VfL Wolfsburg igazolta le, de hamarosan már az angol második ligás Preston North End foglalkoztatja, ahonnan aztán már megérdemelt helyére, a Premier League-ás Evertonhoz, majd a következő évben a Fulhamhez szerződik. Itt ebben az idényben már nyolc gólt vágott, éppen annyit, mint a nagy Crespo.
Milan Baros levegőben. Könnyed játék © fotbal.cz |
Milan Baros (CZE) Az Aston Villa 25 éves támadója 44 válogatott meccsén 26 gólt szerzett. Baros klubkarrierje azonban nem alakult olyan jól, mint amit a nemzetközi szereplései és a képességei valószínűsítenének. Profi pályáját a Banik Ostravánál kezdte, s innen verekedte be magát az igen jó benyomást keltő, s sztárok egész sorát kitermelő cseh válogatottba. A legutóbbi vb-n mutatott formája alapozta meg szerződését a Liverpoolhoz, ahol azonban nem igazán találta a helyét. Gérard Houllier edzősködése alatt vagy nem jutott lehetőséghez, vagy akkor, amikor a sérülések miatt szinte rászakadt a gólszerzés minden terhe. Bár átlagban minden második meccsén eredményes volt, a francia láthatólag nem szívelte. Nem változott sokat a helyzet, az új spanyol edző, Rafael Benítez alatt sem, így Baros kénytelen volt belátni, jobb olyan helyre távozni, ahol – például a válogatottban lévő helyének megőrzése miatt is – rendszeres játéklehetőséget kap. Az Aston Villa örömmel adott érte 6,5 millió fontot, hiszen a távozó Darius Vassel helyén egy másik klasszis támadót akart látni. Baros az idén soványka 5 gólnál jár, de akkor sem brillírozott klubjában, amikor a legutóbbi Eb gólkirálya lett.
F csoport (Oldaltörés)
Ha létezik biztos fogadás a világbajnokságon, akkor az a brazil válogatott továbbjutása a csoportkörből. Ebben a csapatban ugyanis minden poszton világsztárok játszanak. Ez persze részben annak is köszönhető, hogy aki a Seleção tagja lesz, az szinte ezzel együtt világsztárrá is avanzsál. Dida, Cafu, Roberto Carlos, Kaká, Cicinho, Ronaldo és persze az idei aranylabdás zseni, Ronaldinho (elnézést a kihagyott nagy nevek soráért) egyértelműen győzni mennek Németországba.
A csoport többi csapatánál győzelmi kényszer nincs, de a jó helytálást elvárják az igen erős horvát, ausztrál és japán csapattól is. Így aztán igazán komoly küzdelemre lehet számítani a második továbjutó helyért, amiben nem csak a kisebb csapatok egymás elleni mékőzései, hanem a brazilokkal szembeni helytállás is fontos szerepet játszik majd. A horvátok joggal érezhetik úgy, hogy Niko Kranjcar és Dado Prso vezetésével messzire juthatnak, s a nemrégiben Brazíliával barátságos mérkőzésen elért hazai döntetlen azzal a hittel is eltöltheti őket, hogy a legnagyobbal is képesek felvenni a versenyt.
Ausztráliának szintén megvannak már a nemzetközileg jegyzett sztárjai (hiszen ki ne ismerné e neveket az angol vagy a spanyol elsőosztályból: Schwarzer, Neill, Cahill, Viduka, Moore, Kewell, Emerton, Aloisi, Bresciano), ráadásul egy igen erős, holland sztáredzőkből álló team irányítja őket, ami szép reményekre jogosítja fel őket. Guus Hiddinks csapata, ne feledjük, a sokkal esélyesebnek tartott Urugvay legyőzésével váltotta meg németországi repőlőjegyét. A játékosok közül néhány pedig igazán kitűnő teljesítményt nyújt az utóbbi időben, így az aussziknak a vb-n is meglesz a respektjük.
Ugyanezt elmondhatják a japánok is, hiszen nemzetközi eredményeik, megalkuvást nem tűrő, az utolsó lehelletükig harcos játékuk, s az olyan csapattagok, mint az ismert európai klubokban szereplő Nakata, Nakamura, Ono vagy Inamoto arra kötelezik az ellenfelet, hogy koncentráltan lépjenek pályára ellenük. Annál is inkább, mert a csapat legnagyobb sztárja, a szövetségi kapitány, a brazil válogatott egykori zseniális irányítója, Zico.
A FIFA ranglistáján Brazília az első, Japán a 15., Horvátország a 20. és Ausztrália a 49. A müncheni és a dortmundi aréna közönsége valószínűleg néha gyönyörű Brazília–Horvátország), néha pedig (Japán–Ausztrália) igen küzdelmes meccseket fog látni.
Ronaldinho és a gólöröm. Trónralépés következik © AP |
Ronaldinho de Assis Moreira (BRA) A 26 éves Porto Alegréből származó zseni ezen a világbajnokságon emelkedhet igazán a valaha élt legnagyobb játékosok sorába. Technikai tudása, fizikai adottságai, s a játék irányításához való született képessége erre predesztinálják. Most beválthatja legszebb álmait, s felérhet a csúcsra. Bár négy éve már tagja volt a világbajnok csapatnak, de akkor még nem róla szólt nóta. Azóta kétszer is a világ legjobb játékosának választották. S megkapta az aranylabdát is. A Barcelonával megnyerte a spanyol bajnokságot az ősi rivális, s galaktikus sztárok sorából és hihetetlen mennyiségű pénzből felépített Real Madrid előtt. Ma nincs vetélytársa a világ futballszínpadán.
Ronaldinho (aki nem lehetett Ronaldo, hiszen ilyen néven egy brazil szuperhős már kergette a labdát) hazájában a Gremióban lett képzett labdarúgó (amihez persze a strandfoci és teremfoci szorgos gyerekkori gyakorlása is sokat hozzátett). Innen került be a korosztályos válogatottakba, ami érthető, hiszen serdületlen kora ellenére élete első 62 bajnoki mérkőzésén 27 gólt szerzett. Ekkor már igen sokan figyelték, többek között az akkoriban jó formában lévő Leeds, s a Paris Saint-Germain emberei is. A francia metropolisz csillogása vonzóbb volt, mint egy angol iparvárosé, így ötéves szerződést írt alá a piros-kékekhez. A csillogás kicsit el is vakította, mert ezzel többet törődött akkoriban, mint a focival. A 2002-es vb-n aztán az angoloknak (egész pontosan a legendás Arsenal kapus David Seamannek) lőtt majd 40 méteres szabadrúgás gólja, majd ugyan azon a meccsen egy durvaság miatti kiállítása azonnal az érdeklődés középpontjába állította. Már nem volt kérdéses, hogy hamarosan egy nagy csapatnál kell főszerepet játszania. Az éppen válságából feltápászkodó Barcelona nem sajnált érte 27 millió eurót adni érte, s elhalászni a Manchester United orra elől. A többit már tudjuk, sőt egy kicsit a jövőt is sejtjük.
Prso légiharc közben. Feljebb készül © AP |
Dado Prso (CRO) Zadar városában jelenleg aligha van fontosabb ember Dado Prsónál, a nemzet bombázójánál. A 32 éves csatár profi karrierje nem indult könnyen. A horvát első osztályban előbb az NK Zadar, aztán a Hajduk Split foglalkoztatta, de a másodosztályú NK Pazinka is soraiban tudhatta egy darabig. Innen igazolt Franciaországba, ahol előbb a Ruen majd a San Raphael keretét erősítette. Igazi felfedezője az AS Monaco trénere Jean Tigana lett, aki látott valamit a hosszúra nyúlt horvát fiúban, s 1996-ban a hercegség csapatához vitte. Egyszer még csereként is beállította, mielőtt kölcsönadták volna az Ajaccionak.
Innen visszatérve mintha kicserélték volna. A Monacot 1999-ben bajnoksághoz segítette, sőt 2004-ben a BL-ben egészen a döntőig jutott a francia egyesülettel. Ebben a sorozatban a Deportivo 8-3-as legyőzésekor 4 alkalommal is betalált, ami a Bajnokok Ligájának egy játékos által egy meccsen elért gólrekordja. Prso otthagyva sikerei színhelyét még 2004-ben Skóciába költözött, ahol a Glasgow Rangersben másfél idény alatt 66 meccsen 29 gólt termelt.
Ausztrál gólöröm. Kewell (cofpfal középen) főszepre vár © AP |
Harry Kewell (AUS) Ha Kewell úgy játszik a világbajnokságon, ahogy mostanában klubcsapatában, az FC Liverpoolban szokott, akkor lehet, hogy felvarrnak még egy csillagot az ausztrál zászlóra, az övét. A 28 éves támadó középpályás Sidneyből indult el a világhírnév felé, a Smithfield nevű kerületből. Mély nyomokat nem hagyott hazája futballéletében, mert már 16 évesen a Leedshez szerződött, s rá egy évre már be is mutatkozott az angol élvonalban a Middlesbrough ellen. A válogatottba 1996-ban került be egy Chile ellen 3-0-ra elveszített találkozón. Jelenlegi klubjába a 2003/2204-es szezonban került egy meglehetősen kacifántos és a pletykalapoknak sok csemegét szállító átigazolási ügy végén, amelyben a Liverpool által kifizetett 5 millió fontos átigazolási díjból 2 millió, egy FIFA-licenc nélküli játékosügynök zsebébe vándorolt. Kewell tagja volt a BL-t megnyerő liverpooli csapatnak, de nem játszott jól, és 20 perc után lecserélték. Majd egy sérülés miatt ki is maradt a keretből. Akkor mindenki azt gondolta, hogy el fog menni a csapattól. Talán csak az edző Benitez vélekedett másként, s az ausztrált lassan visszacsempészte a csapatba, aki félelmetesen jó formába lendült. Ha kitart a vb-ig az ausztrálokkal vívott meccseken az ellenfél védői elsősorban tőle fognak rettegni.
Nakamura ráfordult. Nem fogja elpasszolni © AP |
Shunsuke Nakamura (JPN) A Celtic Glasgow középpályásának szinte névjegyévé váltak a hosszú és hajszálpontos passzok. Ezt a brit futballban igen nagyra értékelik, így Nakamura gyorsan népszerűvé vált Skóciában. De nem csak ennyit tud a fociból, hiszen 2004-ben az Ázsia Kupa legértékesebb játékosnak választották. A 28 éves irányító a Yokohama Marinos együttesében kezdett el ismerkedni a profi sportolók életével. Innen 2002-ben, a világbajnokság után szerződött Olaszországba a Reggina csapatához, ahol 80 meccsen 11 találatot szerzett. Tőle azonban az olaszok sem azt várták, hogy ontsa a gólokat, hanem, hogy mozgassa a csapatot. Az olasz foci az állandó zakatoláshoz szokott japánok számára talán nem a legjobb közeg az eredményes ténykedéshez, így három szezon után Nakamura elszerződött Skóciába. A Celtic 2,5 millió font fizetett érte, s nagyon megérte az árát. S bár eddig sem volt kétséges, hogy a japán foci jelenlegi legjobb képességű játékosáról van szó, az utóbbi időben várakozáson felül javult a teljesítménye, ami egyet jelent azzal – legalább is Zico szerint –, hogy a Nakata, Nakamura, Ono, Inamoto, Ogasawara japán középpályás sor teljes mértékben versenyképes az európai válogatottakéval.