A konzervatív The Times szerint az elsődleges veszély az, hogy az iszlám szélsőség, amely már berendezkedett Közép-Ázsia legnagyobb részén, a hatalmi űrt kihasználva a vidéki szegény tömeg védelmezőjeként fog fellépni. Az elűzött Akajev elnök éppen azzal tudta hosszú időre megnyerni mind Moszkva, mind a Nyugat támogatását, hogy felhívta a figyelmet a ténylegesen létező terrorista alvilágra, amely megpróbált beszivárogni Kirgizisztánba a rendszer megdöntésére - áll az elemzésben.

A lap szerint jelentős veszély az is, hogy a kirgizisztáni felfordulás az államhatalom általános összeomlásának előjele lehet Közép-Ázsiában, egy olyan térségben, ahol még nem fordult elő sikeres demokratikus hatalmi váltás. A szegénység, a szegények és a gazdagok közötti egyre növekvő vagyoni különbségek és a nemzetiségi vetélkedések valószínűleg csak növelik a zűrzavart - áll a The Times pénteki elemzésében.

A képre kattintva további fotók © AP

A brit lap szerint a kockázatok közé tartozik még, hogy Moszkva a határai mentén zajló eseményekben oroszellenes felkelések sorozatát látja, és arra a következtetésre jut, hogy ezeket a Nyugat szervezi. A keményvonalasok máris azt mondják, hogy a Nyugat igyekszik visszaszorítani az orosz befolyást azokban az országokban, amelyeket Oroszország változatlanul saját érdekövezetének tekint. Jóllehet ez az álláspont legalább annyira hibás, mint amennyire félrevezető, mégis alkalmas arra, hogy nagyban összekuszálja az orosz-nyugati viszonyt, és megerősítse a Putyin környezetében lévő héjákat - írja a pénteki The Times.

A baloldali The Guardian is arra a következtetésre jut, hogy az Akajev-féle rezsim elűzését a Fehér Ház a második Bush-kormányzat fő küldetésének, a "zsarnokság végvárai" ledöntésének újabb diadalaként fogja ünnepelni. Amit azonban a Fehér Ház nyereségként könyvel el, azt a Kremlben nyilván veszteségként fogják leírni. Jóllehet Moszkva nem szenvedte el ugyanazt a megszégyenülést, mint Ukrajnában, a biskeki fordulat mégis megmutatta Putyin gyengeségét - áll a The Guardian pénteki helyzetelemzésében. A napilap szerint egyébként Kirgizisztánban sem csupán demokraták és despoták ütköztek meg egymással; a konfliktus részben klánok és térségek között zajlik, és a szóbeszéd szerint a szervezett bűnözés is jelen van a tűz szítói között.

Nagy kérdés, hogy a Nyugat ugyanolyan egyértelmű lelkesedéssel fogadja-e Aszkar Akajev kirgiz elnök bukását, mint a grúziai vagy az ukrajnai hatalomváltást - írta pénteki kommentárjában a The Independent című brit lap, emlékeztetve arra, hogy a kirgiz erős ember nem csak Moszkvával, hanem Washingtonnal is jóban volt. A londoni lap elemzője szerint Washingtonban is aggódnak, hogy Akajev bukása káoszt idézhet elő, s a helyzet ilyetén alakulása ajtót nyithat a közép-ázsiai térségben az afganisztáni tálibok maradványerőinek, az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet szimpatizánsainak és más iszlámistáknak.

A The Daily Telegraph hírmagyarázója úgy vélekedett, hogy Kirgizisztán példája "felriaszthatja egész Közép-Ázsiát".  "Ha megerősödik a kirgiz demokrácia, nagy hatással lesz az egész (közép-ázsiai) térségre, amelyet tekintélyelvű rendszerek jellemeznek" - írta kommentárjában.

Kínát, amely jó kapcsolatokat tart fenn a közép-ázsiai autoritárius rendszerekkel, aggasztja a bizonytalanság veszélye a kőolajban és földgázban gazdag térségben a kirgizisztáni ellenzéki hatalomátvétel után. Megfigyelők szerint Peking attól tart, hogy a biskeki események hatása olajfoltként terjed, és az új kirgiz vezetés kedvez majd az ujgur szakadároknak, akik függetlenséget követelnek a muzulmán többségű kínai Hszincsiang-Ujgur autonóm területnek.

"Kirgizisztán hagyományos bázisa a terroristáknak és az ujgur szakadároknak" - vélekedik Ting Pej-hua, a kínai társadalomtudományi akadémia tagja, aki szerint ha nem áll helyre gyorsan a rend a közép-ázsiai országban, az erősíteni fogja ezeket az erőket.

Dilxat Raxit, a németországi központú szeparatista Ujgur Világkongresszus szóvivője szerint a kínai kormány arra használta fel a csütörtökön megbuktatott Aszkar Akajev kirgiz elnöknek nyújtott gazdasági segítséget, hogy "rendezze az ujgur kérdést", és ügynökei egészen Biskekig üldözték a szakadárokat.

Ugyanakkor nem biztos, hogy az új kirgiz hatalom támogatja a függetlenségért és egy új "kelet-turkesztáni" államért küzdő szakadárokat, akik megosztottak, és az elmúlt években egyetlen nagyobb szabású akciót sem hajtottak végre. Elképzelhető, hogy az új biskeki kormány - pragmatizmusból, vagy a Moszkvától való távolságtartás érdekében - inkább kímélni akarja Pekinget.

Ralph Cossa, a hawaii stratégiai és nemzetközi tanulmányok központjának munkatársa szerint Kirgizisztán bizonyos fokig az orosz kalapács és a kínai üllő közé szorult, mert ha az ellenzék megtartja pozícióit, s konfliktusba kerül Moszkvával és Pekinggel, a két nagyhatalom támogathatja az új hatalom ellenzőit. "A nagy közép-ázsiai játszma oroszok és kínaiak között zajlik" - emlékeztet a kutató, s hozzáteszi: az Egyesült Államok ugyan taktikai okokból állomásoztat ott néhány egységet, de nem fog fontos szerepet játszani, mert túlságosan eldugott hely a számára.

A hegyvidéki Kirgizisztán nem rendelkezik olyan kőolaj- és földgázkészletekkel, amelyek érdekelhetnék Kínát, mint Kazahsztán vagy Üzbegisztán. A Kína és Üzbegisztán közötti terület azonban stratégiai fontosságú lehet, és Peking reméli, hogy utakat építhet a szénhidrogén-szállítás megkönnyítésére.

"Az ország békéje, biztonsági és politikai stabilitása alapvető fontosságú Közép-Ázsia és a Sanghaji Együttműködési Szervezet egész területe szempontjából" - szögezte le Csang Tö-kuang, a Kirgizisztánt, Kazahsztánt, Tádzsikisztánt, Üzbegisztánt, Kínát és Oroszországot magába foglaló szervezet főtitkára.

A szervezet, amelynek fő célja a szeparatizmus és a muzulmán szélsőségek terjedése elleni harc, "mélységes aggodalmának" adott hangot a biskeki helyzettel kapcsolatban. Kína máris kész együttműködni az új hatalommal, remélve, hogy "a baráti és jószomszédi kapcsolatok egészséges és stabil módon fejlődnek tovább".