A csecsenek egészen a 17. századig ortodox keresztény hitet követtek, s csak az Icskeri hegyekből a folyóvölgyekhez leköltözve vették fel a 18. században a mohamedán vallás szunnita ágát. A csecsen és az orosz nép összeütközése a 19. század elején kezdődött, amikor a Grúzia felé terjeszkedő cári seregek számára létfontosságúvá vált az észak-kaukázusi jelenlét. Orosz telepesek és katonák hosszú küzdelem után az 1860-as évekre olvasztották be a cári birodalomba a csecsen területeket, ezt követően a csecsenek egyötöde az Oszmán Birodalomba menekült.

Csecsenföld és szomszédai © OEFRE

A szovjet hatalom szintén nem engedte a kaukázusi területeket: a régiót 1922-ben autonóm területté nyilvánították, majd 1934-ben létrehozták helyette a Csecsen-Ingus Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. A második világháború alatt a Kaukázusban kemény harcok folytak a német és a szovjet hadsereg helyi csoportjai között, ez utóbbit többnyire csecsen harcosokból verbuválták. Ennek ellenére a német csapatok visszavonulása után közel félmillió csecsent telepítettek Kazahsztán és Kirgízia néptelen vidékeire. Hruscsov 1956-ban rehabilitálta a csecseneket, akik ezt követően visszatérhettek területeikre. A hazatérő csecsenek véres konfliktusba keveredtek az időközben elhagyott területekre betelepült orosz és ukrán lakossággal.

1990. november 27-én a Csecsen-Ingus Autonóm Köztársaság kivált a széteső Szovjetunióból. Az ingus-csecsen összefogás 1991-ben megszakadt, az ingusok Oroszországon belül alapítottak saját tagköztársaságot, míg a csecsenek Dzsohar Dudajev választott elnök vezetésével a teljes függetlenség mellett döntöttek. Dudajev 1993-ban feloszlatta a csecsen parlamentet és erőszakkal felszámolta az ellenzéket, amire válaszul Borisz Jelcin orosz elnök offenzívát indított. Ennek eredményeképpen - hatalmas veszteségek árán - elfoglalták Csecsenföldet 1994 januárjának végére. Dudajev csapataival a hegyek közé menekült és partizánakciókba kezdett. A csecsen szélsőségesek és az orosz seregek véres küzdelme civilek százezreit kényszerítette menekülésre, miközben több tízezren estek áldozatul a harcoknak.

1995 júniusában Samil Baszajev alakulataival elfoglalta a mélyen orosz területen fekvő Bugyonnovszk kórházát, és ott túszul ejtett több mint ezer túszt. A támadást követően Oroszország úgy döntött, beszünteti csecsenföldi offenzíváját. 1995-ben és 1996-ban is születtek békemegállapodások, amelyek értelmében az orosz csapatokat kivonják, cserébe a szélsőségesek lefegyverzéséért, ám ezeket csak 1996 végére – Dudajev „kivégzése” után - követték tettek. Ekkor megállapodtak abban, hogy Csecsenföld jogi státusát öt évre függőben hagyják az oroszok.

1997 januárjában demokratikus választással Aszlan Maszhadov oroszbarát elnök került Csecsenföld élére, átmeneti megnyugvást hozva. Maszhadov azonban nem tudta megszilárdítani a békét, nem sikerült neki Moszkvának és a szélsőségeseknek is megfelelnie. Nem tudta megakadályozni az ország iszlamizálódását sem, a világi törvénykezést fokozatosan felváltotta annak muzulmán változata, a sária.

Putyin elnök 1999-ben – részben két moszkvai terrortámadás miatt – elindította a „második szövetségi” offenzívát. Az orosz seregek másodjára gyorsan lerohanták a területet, de az elfoglalt részeken újra és újra fellángolt az ellenállás. 2000 nyarán megállapodás született a légitámadások és a tüzérségi harcok befejezéséről.

2002 októberében csecsen terroristák túszul ejtettek egy moszkvai színházban 763 nézőt; a kudarcba fulladt túszejtő akció következtében százak meghaltak. 2003-ban 11 csecsen terroristáknak tulajdonított robbantás történt csak Oroszország területén. 2004 májusában bombatámadásban meghalt Ahmad Kadirov oroszbarát csecsen kormányzó – az akciót Samil Baszajev csecsen „szabadságharcos” vállalja magára. Augusztusban két orosz utasszállító ütközött össze, majd a moszkvai metróban követtek el újabb merényletet csecsen terroristák. Szeptember elején egy beszláni iskolát foglaltak el túszejtők; a napokig tartó túszdrámában többszáz gyermek és tanár halt meg. Feltételezések szerint e támadásokat a globális dzsihád követői segítik.

2007. márciusában államelnök lett Ramzan Kadirov, a korábban merénylet áldozatául esett Ahmad Kadirov fia lett Csecsenföld elnöke. Az ifjabb Kadirov - aki mögött egyértelműen Putyin orosz elnök áll - már addig is Csecsenföld igazi vezetőjének, erős emberének számított, bár hivatalosan nem lehetett elnök.

2002-ben ugyan Putyin már befejezettnek nyilvánította a háborút, az még javában tartott, 2007-re azonban már valóban nem lehet háborúról beszélni. Az incidensek elsősorban rendőri és nem katonai fellépést igényelnek. A Szövetségi Biztonsági Szolgálat adatai szerint az egymillió lakosú Csecsenföldön jelenleg mindössze 500-700 ellenálló folytat még rendszertelen, inkább csak kisebb, helyi rajtaütésekre, bombamerényletekre szorítkozó fegyveres harcot Moszkva uralma ellen.