Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2004. július. 16. 14:12
Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00
Világ
Rendelkezhet-e nukleáris fegyverrel az al-Káida?
A hidegháború idején az egymással szembenálló nagyhatalmak a kisméretű, hordozható tömegpusztító fegyverek számos változatát igyekeztek kifejleszteni. Kérdés, hogy juthatott-e ilyen szerkezet a terrorszervezetek birtokába, és ha igen, akkor tudnák-e használni őket.
“A kétszázötven elvileg létező táskabomba közül több mint száz kikerült Oroszország fegyveres erőinek ellenőrzése alól. Nem tudom, hol vannak” - nyilatkozta 1997-ben Alekszander Lebegy volt orosz nemzetbiztonsági tanácsadó a CBS televíziócsatorna „60 Minutes” című műsorában. A táskabomba, amiről Lebegy beszélt, elvileg egy 60x40x20 centiméter méretű bőröndbe rejtett nukleáris fegyver, amelynek - állítólag - 3-5 kilotonnás robbanótöltete akár 100 ezer ember életét is kiolthatja. Másik, „piszkos bomba” elnevezését azért kapta, mert a szokásos robbanókészítményt, a dinamitot vagy TNT-t radioaktív anyaggal keverik össze, és a detonáció után a sugárzó elegy szétszóródik a levegőben; az igazi pusztítást tehát a sugárszennyezés, és nem a detonáció okozza.
Lebegy megszólalását követően az orosz és az amerikai kormány hevesen cáfolta a volt nemzetbiztonsági tanácsadó állításait. Nem csupán szavahihetőségét vonták kétségbe, de azt is, hogy egyáltalán kifejlesztett-e valaha hasonló eszközt a Szovjetunió. 2001-ben Putyin elnök egy interjúban azt állította: semmifajta hiteles adat nem támasztja alá, hogy sikerrel végbementek ilyen fejlesztések.
Arra számos jel utal, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió is megkísérelt olyan nukleáris bombát gyártani, amely egy nagyobb hátizsákban elfér. Az amerikaiak által elkészített legkisebb nukleáris robbanótöltet a W-54-es, amelyet 120 milliméteres fegyverből lőttek ki, és amelynek hátitáskában is elférő verzióját Mk-54 SADM-nak (Small Atomic Demolition Munition) nevezik.
A szakirodalom felhívja a figyelmet arra, hogy a bőröndbomba veszélyei nem összekeverendők az amerikai retorikában „latorállamoknak” nevezett, nemzetközi egyezményeket be nem tartó és atomfegyvert fejlesztő országok jelentette fenyegetéssel, ugyanis csak egy különösen magas szintű nukleáris programmal bíró ország képes miniatűr robbanótölteteket készíteni. Még ha léteznek is ilyen működő fegyverek, és a Szovjetunió összeomlása idején netán el is tűnt közülük néhány, egyesek szerint erősen túlbecsülik a veszélyét annak, hogy terroristák kezébe kerüljenek. Felkutatásuk, beszerzésük és főleg karbantartásuk ugyanis csak komoly szakembergárdával képzelhető el.
„Piszkos bomba nem létezik és az oroszoktól vagy a csecsenektől az al-Kaida semmit nem vásárolt” – szögezte le a hvg.hu-nak Szentesi György haditechnikai szakértő. Szerinte „egyetlen orosz atomtöltet, egyetlen kiló hasadóanyag” sem tűnt el Oroszországból. Mint mondta, ha százas nagyságrendben lettek volna ilyen – Lebegy által említett – bombák, akkor legalább egyet az MI6 vagy a CIA vásárolt volna a készletből.
Az amerikai katonai hírszerzés, a Defence Intelligence Agency (DIA) neve elhallgatását kérő egykori ügynöke ugyanakkor a hvg.hu-nak arról beszélt, hogy már 15 éve „konkrét tény” volt a DIA-nál a piszkos bomba létezése, sőt a 70-es évek vége felé is. ”Igaz, akkor még nem piszkos bombaként, hanem miniatürizált bombaként emlegették” – tette hozzá forrásunk.
A bécsi központú Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) 2002-es jelentésében tért ki arra, hogy a piszkos bomba elkészítéséhez szükséges radioaktív anyagokat a terroristák szinte a világ minden országában megtalálhatják. A NAÜ szerint 1996-ban az amerikai vállalatok közel 1500 sugárzó „forrást” vesztettek el, míg az Európai Unióban ugyanez évente legalább hetven esetben fordul elő.
Bin Laden 2001-ben a pakisztáni Dawn című napilapban pedig arról beszélt, hogy szervezete atomfegyvert vagy vegyifegyvert vetne be az Egyesült Államok ellen, ha az hasonló eszközökkel élne. Jóllehet az amerikai hadsereg egyik különleges alakulatának jelentése szerint az al-Káida egy titkos kabuli bázisán nukleáris tömegpusztító eszközök előállításával kapcsolatos dokumentumokat találtak, a terroristavezér eddig csak fenyegetett. Szentesi György szerint, ha az al-Káidának lenne atomfegyver a kezében, akkor szorult helyzetében már régen bevetette volna például Afganisztánban.
Lebegy megszólalását követően az orosz és az amerikai kormány hevesen cáfolta a volt nemzetbiztonsági tanácsadó állításait. Nem csupán szavahihetőségét vonták kétségbe, de azt is, hogy egyáltalán kifejlesztett-e valaha hasonló eszközt a Szovjetunió. 2001-ben Putyin elnök egy interjúban azt állította: semmifajta hiteles adat nem támasztja alá, hogy sikerrel végbementek ilyen fejlesztések.
Arra számos jel utal, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió is megkísérelt olyan nukleáris bombát gyártani, amely egy nagyobb hátizsákban elfér. Az amerikaiak által elkészített legkisebb nukleáris robbanótöltet a W-54-es, amelyet 120 milliméteres fegyverből lőttek ki, és amelynek hátitáskában is elférő verzióját Mk-54 SADM-nak (Small Atomic Demolition Munition) nevezik.
A szakirodalom felhívja a figyelmet arra, hogy a bőröndbomba veszélyei nem összekeverendők az amerikai retorikában „latorállamoknak” nevezett, nemzetközi egyezményeket be nem tartó és atomfegyvert fejlesztő országok jelentette fenyegetéssel, ugyanis csak egy különösen magas szintű nukleáris programmal bíró ország képes miniatűr robbanótölteteket készíteni. Még ha léteznek is ilyen működő fegyverek, és a Szovjetunió összeomlása idején netán el is tűnt közülük néhány, egyesek szerint erősen túlbecsülik a veszélyét annak, hogy terroristák kezébe kerüljenek. Felkutatásuk, beszerzésük és főleg karbantartásuk ugyanis csak komoly szakembergárdával képzelhető el.
„Piszkos bomba nem létezik és az oroszoktól vagy a csecsenektől az al-Kaida semmit nem vásárolt” – szögezte le a hvg.hu-nak Szentesi György haditechnikai szakértő. Szerinte „egyetlen orosz atomtöltet, egyetlen kiló hasadóanyag” sem tűnt el Oroszországból. Mint mondta, ha százas nagyságrendben lettek volna ilyen – Lebegy által említett – bombák, akkor legalább egyet az MI6 vagy a CIA vásárolt volna a készletből.
Az amerikai katonai hírszerzés, a Defence Intelligence Agency (DIA) neve elhallgatását kérő egykori ügynöke ugyanakkor a hvg.hu-nak arról beszélt, hogy már 15 éve „konkrét tény” volt a DIA-nál a piszkos bomba létezése, sőt a 70-es évek vége felé is. ”Igaz, akkor még nem piszkos bombaként, hanem miniatürizált bombaként emlegették” – tette hozzá forrásunk.
A bécsi központú Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) 2002-es jelentésében tért ki arra, hogy a piszkos bomba elkészítéséhez szükséges radioaktív anyagokat a terroristák szinte a világ minden országában megtalálhatják. A NAÜ szerint 1996-ban az amerikai vállalatok közel 1500 sugárzó „forrást” vesztettek el, míg az Európai Unióban ugyanez évente legalább hetven esetben fordul elő.
Bin Laden 2001-ben a pakisztáni Dawn című napilapban pedig arról beszélt, hogy szervezete atomfegyvert vagy vegyifegyvert vetne be az Egyesült Államok ellen, ha az hasonló eszközökkel élne. Jóllehet az amerikai hadsereg egyik különleges alakulatának jelentése szerint az al-Káida egy titkos kabuli bázisán nukleáris tömegpusztító eszközök előállításával kapcsolatos dokumentumokat találtak, a terroristavezér eddig csak fenyegetett. Szentesi György szerint, ha az al-Káidának lenne atomfegyver a kezében, akkor szorult helyzetében már régen bevetette volna például Afganisztánban.
