"Engedélyt kaptunk – ha úgy tetszik – a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság és nagy ajándék." (Orbán Viktor Trump beiktatása után, jan. 23-án)

Két évvel ezelőtt, egy verőfényes februári napon Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin Budapestről küldött fenyegető üzenetet a megszálló orosz barátocskái ellen harcoló, körbezárt debalcevei ukránoknak, miközben a magyar miniszterelnök nem is mellette állt, hanem inkább alatta, szőnyegként, a magyar nemzeti szuverenitás legnagyobb dicsőségére. Részéről a probléma le volt tudva azzal, amit még egy évvel azelőtt mondott ("Magyarország nem része a konfliktusnak"), talán még Kárpátalja meg a határmenti őzek helyzete foglalkoztatta, ennyi.

Most csütörtökön Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, miközben a donyecki térségben újra kitört az őrület, megint Budapestről üzent az ukránoknak, mondván, Kijevnek "nem áll érdekében a minszki megállapodásban foglaltak megvalósítása. Ezért keresi az ürügyet arra, hogy felmondhassa a megállapodást", különben is, Ukrajna valami rejtélyes okból "egy állítólagos agresszió áldozataként igyekszik feltüntetni magát", nem is értjük, hogy gondolják ezt, még mi nem kéne nekik, a Krím?

A magyar miniszterelnök azonban két évvel ezelőtthöz képest most a sarkára állt, és a Trumpnál is magasabb világi hely jelenlétében úgy rúgott még egyet az orosz agresszió áldozataiba, hogy a fal adta a másikat. Orbán Viktor jó álneutrálisan kijelentette, hogy "a minszki megállapodást maradéktalanul teljesíteni kell", a béke és a stabilitás igényét véletlenül sem Moszkva felé fogalmazta meg, plusz most látta elérkezettnek az időt annak közlésére, hogy "az ukrán oktatáspolitikai törekvések nem segítenek a magyar-ukrán kapcsolatoknak". Amúgy meg sajnálkozott, hogy

Európa nyugati felén erőteljes oroszellenes politika vált divattá,

de mi bezzeg ellenállunk a Zeitgeistnak. Erre tartanak minket gazdáink. Minket, az Európai Unió és a NATO elkötelezett tagját, a nyugati értékek talaján szilárdan álló szuverén nemzetállamot.

Igen, ez volt a budapesti Putyin-látogatás egyetlen érdekes mozzanata: látványosan egybeért az orosz és a magyar érdek. Az öleb és az öleb gazdája is úgy látja a világot, hogy trendforduló van, szemünk láttára oszlik köddé a Nyugat vezető szerepe, itt van ugye rögtön Trump, nyomában az európai oroszbarát nacionalisták, a Brexit bebizonyította, hogy van élet az Unión kívül is, a gáz és az olaj miatt elég Moszkvával jóban lenni, még többet velük kereskedni, úgyhogy legfőbb ideje véget vetni a káros és persze abszolúte indokolatlan nemzetközi szankcióknak.

Erről szólt az egész, a szankciók feloldásáról. Ha úgy vesszük, ehhez már nem is kellett Putyin, a NER vezetői már napokkal ezelőtt teleharangozták a világot azzal, hogy az embargó felesleges és káros, hiszen az

mindkét országnak komoly veszteséget okozott,

nem mintha világos lenne, hogy az oroszoké nekünk mióta szempont, de ez jellemző mozzanat. "Magyarország álláspontja az, hogy a szankciók értelmetlenek" – közölte Szijjártó Péter a Reuterstől a Russia Today-ig mindenkivel, nyilvánvalóvá téve, hogy az EU- és NATO-tag Magyarország kizárólag saját kereskedelmi haszonlesés szempontjából néz a szankciókra, annak kiváltó okaival, az orosz agresszióval, a Krím elfoglalásával nem foglalkozik. Pragmatikus reálpolitikának fogják nevezni, lefogadom.

Magyarországnak például, ismerhettük meg naponta többször is a számunkra egyedül fontos szempontot, 2014 óta "6,5 milliárd dollárnyi (1859 milliárd forint) kára keletkezett" az átkos embargóból. A bibi az, hogy ez nem így van: a Portfolio számítása szerint úgy 4 milliárd dollár lehet a valós szám, a hvg.hu pedig arra jutott, hogy "ha a csúcsévnek számító 2013-at tekintjük alapnak, nagyjából 3,6 milliárddal csökkent 2016 végéig a magyar kivitel". Ráadásul az exportcsökkenésnek leginkább nem szankciós okai vannak. Akkor? Az "arcpirító" manipuláció okai sajnos túlságosan is átlátszóak.

A NER külügyminisztere egészen odáig ment el, hogy közölje, "nem hiszem, hogy Oroszország fenyegetést jelentene Magyarország számára. Megértem és tiszteletben tartom, hogy lengyel és balti barátainknak ezzel kapcsolatban más az álláspontja". És az ukránok, helló? Megérti? A magyar külügyminiszter megérti NATO-partnereinket, értsd, sajnáljuk, de egyéni szocprobléma, ha aggódnak, a fő, hogy Moszkva minket békén hagy? Hát persze, hogy békén hagy, melyik ölebgazda rombolná le teljesen értelmetlenül ölebe kutyaólját?

Ami pedig a megváltozott nemzetközi környezetet illeti, ami majd jól lehetővé teszi a ká-európai nacionalisták önfeledt tobzódását, épp a rendes évi Putyin-eligazítás napján jött a hír, hogy Washingtonra ne nagyon számítsanak: egyrészt, bár a pénzügy megengedte, hogy pár amerikai cég korlátozott tranzakciókat bonyolítson le az orosz titkosszolgálattal, a Fehér Ház cáfolta, hogy az amerikai kormányzat lazítana a még Obama idején hozott szankciókon, Trump pl. szó szerint közölte,

én semmit sem enyhítettem,

néhány órával később pedig Nikki Haley amerikai ENSZ-nagykövet Moszkvát vádolta a harcok kiújulásáért Kelet-Ukrajnában, és kijelentette: "Tényleg jobb kapcsolatokat akarunk Oroszországgal. A kelet-ukrajnai súlyos helyzet azonban megköveteli Oroszország tetteinek világos és komoly elítélését." Ugyanis:

A Krím Ukrajna része. A Krímmel kapcsolatos szankcióink addig maradnak érvényben, amíg Oroszország vissza nem adja a félsziget irányítását Ukrajnána.

Ezt pontosan így kell. Igen, a Trump-csapat számos tagja túl szoros viszonyt ápol(t) Moszkvával, több Trump-jelölt és Gazprom-közeli lobbista is aggasztó nyilatkozatokat tett ezügyben. De azt azért nehéz lenne teljes bizonyossággal állítani, és arra egész külpolitikánkat alapozni, hogy most akkor innentől szabad a pályánk, nagy a szabadság, nagy az ajándék.

Budapesten, EU-s hídfőállásában Putyinnak most sem kellett, és a jövőben sem kell attól tartania, hogy valaki szembesíti őt külpolitikai agressziójával, az emberi jogok sárba tiprásával, a GRU részvételével magyar neonácik lőgyakorlatain, az orosz hackerek példátlan beavatkozási manővereivel, a paksi atomdeal kolonialista jellegével. A találkozó szívélyes, baráti légkörben zajlott, most pedig következik az időjárás és a közlekedés hírei.