Trumpcesszió: terv is van az elnök tombolása mögött, vagy csak gödörbe kormányozza az USA-t?

Izgatottan várták az USA pénzemberei Donald Trump második eljövetelét. Az ígéret az volt, hogy a visszatérő elnök saját, korábbi szlogenjét újrahasznosítva megint greatté teszi Amerikát, bár az még a Joe Biden hivatali ideje alatt valóban elszabadult inflációval együtt sem volt világos, hogy az Egyesült Államok miért is ne lenne – legalább gazdasági értelemben – eleve nagyszerű. Aztán eltelt bő két hónap Trump második elnöki ciklusából, és az USA nemhogy nagyszerűbb nem lett, de a fő mutatók zuhanni kezdtek.

Bár elsőre úgy tűnik, minden repedezik és inog, az elnök igyekszik azt mutatni, hogy mindez bele volt kalkulálva a stratégiájába, és tudja, mit csinál. Nem rövid, hanem hosszú távra tervez, sokkterápiának veti alá az Államokat, amely – reményei szerint – a húzós időszak után megerősödve jön ki az egészből, miután a megfenyített szövetséges országok megtörnek, és egymás után új gyárakat húznak fel amerikai földön, miközben még az USA kereskedelmi deficitje is csökken.

Az efféle baseballütő-lóbálós gazdaságpolitika azonban Trump kritikusai szerint tényleg csak a rombolásra jó, és még az elnök lépéseit optimistábban szemlélők is elismerik: ahhoz, hogy romok közül felépüljön az új, „még nagyszerűbb Amerika”, annyi idő kell, amennyi Trumpnak már nincs. Mi történt január vége óta az USA gazdaságában, és mi jöhet most?

Lefelé indexelni

A nemzetközi hírekben Trump hektikus vámbejelentésein túl – szerdán például egységes 25 százalékos vámot hirdetett ki az autóimportra – leginkább a két nagy index összeomlása csinált karriert: február 19. és március 13. között az 500 legnagyobb amerikai vállalatot magában foglaló S&P 500 tőzsdeindex elvesztette mindazt a nyereséget, amelyet az elnök november 5-i megválasztása óta halmozott fel, és három hét alatt több mint 10 százalékot zuhant. Mindeközben a nagy techcégek részvényeinek állapotát mutató Nasdaq Composite 13 százalékot veszített értékéből.

Ha az ismertebb arcokhoz kötjük mindezt: ebben az időszakban a Trump-bizalmas, Tesla-vezér Elon Musk vagyona a tavalyi választások idején mutatott állapotához képest közel 150 milliárd dollárral csökkent, az Amazon-vezérigazgató Jeff Bezosnak csaknem 30 milliárdot, a Google-alapító Sergei Brinnek legalább 22 milliárdot kellett veszteségként leírnia. A március közepi mélypont óta mindkét index összeszedte magát valamelyest, de a korábbi csúcsok így is messze vannak. A három hét dögrovás és egy hét gyógyulgatás együttvéve az S&P-nek 5,3, a Nasdaqnak 7,5 százalékos mínuszt hozott.

De nemcsak a pénzemberek, hanem az Average Joe-k és Jane-ek sem látják felhőtlennek az államok helyzetét. A Michigani Egyetem március közepén közzétett felmérése szerint az átlagos amerikai fogyasztói hangulat 11 százalékkal esett vissza a hónapban, 2022 novembere óta a legalacsonyabb szintre. Ez az index decemberben, Trump választási győzelme után még többhavi csúcson járt. A felmérés azt is kimutatta, hogy az amerikaiak 2025 egészére vonatkozó inflációs várakozása – szintén a 2022. novemberit túlütve – ebben a hónapban 4,3-ról 4,9 százalékosra emelkedett, és három egymást követő hónapban szokatlanul nagy, 0,5 százalékpontos vagy azt meghaladó növekedést produkált.

Ezek csak a várakozások meg az általános hangulat. De ami a konkrét fogyasztói kiadásokat illeti, azok sem rózsásak: az amerikai Kereskedelmi Minisztérium adatai szerint a várakozásokhoz képest nagyobbat csökkentek már januárban. Az érték az év első havában 0,2 százalékkal esett, inflációval kiigazítva pedig 0,5 százalékkal, ez volt a legnagyobb havi zsugorodás 2021 februárja óta. Ezt persze nem lehet Trump nyakába varrni, hiszen január 20-án vette vissza a hatalmat Bidentől, de a februári kiskereskedelmi forgalom is kedvezőtlenül alakult. Havi alapon ugyan nőtt, 0,2 százalékkal – a januári lefelé módosított 1,2 százalékos csökkenés után –, de ez jóval alacsonyabb volt, mint a várt 0,7 százalékos erősödés.

Meghúzták a nadrágszíjat

Ezek a csökkenési arányok Magyarországról nézve nem tűnnek rázósnak, de a szűkebbre húzott nadrágszíj azért nagy probléma, mert a fogyasztói kiadások az Egyesült Államok gazdaságának nagyjából 70 százalékát teszik ki – ez nagyobb arány, mint a világ bármely más fejlett gazdaságában. A fogyasztói pesszimizmus miatt a légitársaságok már jelezték, hogy lassul a repülőjegyek iránti kereslet, hiszen az ember nem megy el vakációzni, amikor már kajára se mer annyit költeni, mint korábban. A nagy amerikai áruházláncok is nehéz évre figyelmeztették a befektetőiket, köztük a Walmarttal, a Targettel, a Macy’s-szel, a Kohl’s-szal és a Home Depot-val.

A vállalatok meg is nevezték a bűnösöket: Trump vámjait és az inflációt.

Hogy a tartós fogyasztási cikkek zömmel még mindig határokon átívelő, sőt globális ellátási láncok végtermékei, továbbra is igaz, hiába volt a nagy felhorgadás a koronavírusévek idején, amikor a nagyvállalatok egymás után fogadkoztak, hogy átállítják magukat lokális termelésre. Ezeknél a termékeknél továbbra is természetes, hogy mindenki folyamatosan függ mindenkitől. Az élelmiszerek terén való szomszédfüggésre pedig nemrég a Target üzletlánc vezetője, Brian Cornell világított rá a Bloombergnek, amikor elmondta, hogy az USA telente kiemelkedő mértékben támaszkodik Mexikóra, a hideg évszakban ugyanis az államok gyümölcs- és zöldségimportjának csaknem fele a déli szomszédtól jön (az avokádónál az arány közel 90 százalék).