„A nemzetgazdasági miniszter az ATV Híradónak azt mondta a vezetőváltásról, hogy csak 'ámul és bámul': hogyan lesz valakiből cégvezető.” (atv.hu)

Mármint engem itt ne keressenek, meg máshol se, ha kérhetném. Ne jöjjenek a házamhoz sérelmemre, ne fotózzák le a farostos ajtómat meg önnön mutatóujjukat, amint nyomják a csengőmet, különben én fogom lefotózni, amint a mutatóujjammal nyomom a bal szemüket befelé. Ne keressék fel a szomszédaimat a „2500 lelkes faluban”, higgyék el, itt már senki se lelkes. És ne jöjjön a 168 Óra azzal, hogy 21 napja nem tudjuk, kicsoda Orgován Béla, mert nem rájuk tartozik.

Hadd ámuljon-bámuljon a nemzetgazdasági miniszter, hogyan lettem valakiből cégvezető. Fő, hogy sikerült. Egyelőre két-három hétre sikerült eszközölni, de ki tudja, a határ a csillagos ég, botrányok jönnek, mennek.

Jönnek a médiák, hogy szemrevételezzenek egy tiszta porta, rendes házat, és aztán csodálkoznak, hogy mi áll az udvaromon? Egy ezüst metallica A6-os, az áll az udvaromon! Miért, egy Ügyvezető, egy Vezérigazgató és főleg egy Ügyvezető Igazgató Bróker önök szerint mivel jár, egyébként? Olvastam én is, hogy „Béla vagyona nem lesz vigasz a károsultaknak”, de hát nem is arra van az én – most még inkább fiktív – vagyonom, hogy vigasz legyen bárkinek. Csaba most ugyan megint visszavette a boltot, kérelmére, de a Vállalkozói Szféra füstje igencsak megcsapott. Érzem, hogy szerencsém lesz. Csaba képében megfogta az Isten a lábamat.

A médiák egyszer és mindenkorra jegyezzék meg, hogy nem vagyok közmunkás, nem vagyok büntetett előéletű. Csak voltam, de most már jogutód vagyok. Vállalkozó, jó kocsival, kártyafüggetlen okostelóval, a múltra pedig borítsunk tabula rázát. Most átmeneti, ideiglenes helyzet van hozamilag, amíg Csaba viszi az ügymenetet, de aztán megint jövök én, és a tiszta lap. A tisztaság nagyon fontos. Nálunk Tápióságon az a mondás járja, hogy akinek vaj van a fején, annak mi lehet a füle mögött?

Ha tudnák, hányszor próbáltam már hatályosan vállalkozni. Egyszer pl. egy kozmetikai cég jóvoltából fél Pest megyét beszerveztem magam alá MLM-ileg, szempillaspirált és műkörmöt árultunk gazdaköröknek telefonon, de általában letették. Aztán jött ez a brókeres lehetőség, gondolhatják, hogy kaptam az alkalmon. Egyébként lehetnék milliárdos is, múltkor is írt egy halott nigér elnök lánya, hogy átmentené a teljes GDP-jét, ha előbb kisegítem öt millával, de pont nem voltam likvid. Ilyen emailt azért csak nem kap akárki!

A brókeres lehetőség úgy jött, hogy hazai viszonyok között is kiemelkedőn jó a kapcsolati tőkém, pláne amióta tudom, mi az. A lényeg, hogy jókor kell jó helyen a jó párthoz közeli vállalkozót ismerni. Csabát régóta ismerem, van már több hete is, hogy rám talált, ez akkor volt, amikor január végén egy napon bejegyeztettem két saját céget is, úgy hívják őket, hogy Onszid-Ma és Konimonika. Az utóbbi egy volt csajom neve, az elsőt meg onnan vettem, hogy minden magyar kisvállalkozás neve vagy értelmetlen, vagy kötőjel van benne, na én a kettőt kombináltam.

Szóval az ároképítő, piacra visszavezető közmunka után épp otthon ülök és az egyik fontos sorozatot nézem (Pablo és Carlos épp elhívta Esmeraldát gyónni, mert kirabolta és lelőtte Don Espositót), amikor felhív a Csaba reorganizációs tanácsadója (ő felel cégiratok kisebb átalakításáért, ill. eltüntetéséért, feláron) és azt mondja, lenne egy feladat. Jó. Adja is a Csabát, aki közli, hogy te Béla, lenne egy kis változás a tulajdonosi szerkezetben, érdekelne-e. Hát hogy a picsába ne. Otthon mozgok a kis- és középvállalkozói szférában.

Elmondta, mi a dolgom, nem volt nagy ügy, aláírni még tudok. Másnap már küldettetett öltönyt, cipőt, nyakkendőt, Habonynál látott Guccit, délutánra meg ott állt az A6-os az udvaron a tyúkóltól jobbra, az egész falu a csodámra járt. Elvégeztem a Zuschlag-féle vállalkozói gyorstalpalót, okosodtam. Mondjuk két hétig tartott csak az, amíg le tudtam írni, hogy Quaestor. Most meg szegény Csaba élőzenés letartóztatásban vagy miben van, gondatlanságból.

Nem akarok sokat gondolkodni ezen az ügyön, nem vagyok az a dán királyfi típus, tudják, aki addig pöcsölt, amíg aztán bejött a norvég alap az országba rendet rakni. Engem megtalált egy helyzet, és tudtam vele élni. „Működött az egyszerű életösztön”, hogy klasszikust idézzek. Azzal, hogy előbb ügyvezető lettem, aztán egy hétre rá vezérigazgató, a Wall Street farkasa által reorganizált vagyon háromszorosáért feleltem! Mostantól senki ne mondja nekem, hogy itt nincs társadalmi mobilitás, felfelé értve! Jézus is ugye beleszületett a tutiba, de aztán elindította a startupját a maga ágazatában, és milyen siker lett.

Világosan emlékszem március 9-ére, mintha tegnap lett volna. Ezt azért hangsúlyozom, mert mindenki csak március 16-ról beszél, amikor vezérigazgatója lettem a Nagy Quaestornak, ami a Pénzügyi Tanácsadó Zrt., jó, az volt a fénykorom, az a pár nap. Igazi Közgyűlés választott meg! Önt közgyűlés választotta a posztjára? Na ugye. Na, de előtte, 9-én én már ügyvezető voltam a Kis Quaestornál (az Invest Kft.), ami ugye azért érdekes, mert ad 1) aznap jelentették be Csabáék az öncsődöt, amit ad 2) aznap sem nyújtottak be, és később se, ad 3) aznap vette ki a lóvéját a külügy, és baszott másnak is szólni, ad 4) aznap írt levelet a Csaba a miniszterelnöknek, mindez tehát egy napon.

Alig három hétig tartott tehát a pünkösdi ügyvezetésem és igazgatóságom, amikor nagyot kellett csalódnom Csabában. Volt képe ugyanis március 25-én (sose felejtem el, geci, sose!) közölni, hogy azt se tudja, ki vagyok. És hogy tévedett, amikor átadta nekem a cuccost. Dehogy tévedett. Szerintem aki ilyet csinál, hogy fényes nappal rám íratja a cégeit, és közben mindenfajta kihallgatás nélkül hetei vannak arra, hogy reorganizálja a pénzt meg az iratokat, az vagy hülye (ez Csaba esetében kizárt), vagy nagyon biztos abban, hogy jók a kapcsolatai odafönn. Egyébként annyira jók, hogy még a katolikus egyházzal is bizniszelt, pedig ott tudjuk, ki a Legfőbb Reorganizációs Tanácsadó.

Úgyhogy bár Csabát most elvitték, azért leginkább időt nyert. Én meg egy A6-ost. Egyetemleges felelősségem tudatában kijelenthetem: fingom sincs, melyikünk járt jobban. Úgyhogy el a kezekkel tőlem, ne keressenek sehol.