Vélemény Kovács Áron 2014. április. 02. 14:30

Ahogy azt Kumin Ferenc elképzeli

Mi az, hogy nem fair – fakad ki a kormány mindent megmagyarázó blogger-államtitkára, aki választékos angolsággal csúsztat akkorákat, hogy a kicsit is tájékozott olvasóra rájön a sikítófrász. Tudta ön, hogy a Fidesz konzultálni akart az ellenzékkel, de az nem volt hajlandó, vagy hogy a gerrymandering nálunk fogalmilag kizárt? Ízelítő Kumin Ferenc párhuzamos valóságából.

Ha a sci-fi irodalomban nagy népszerűségnek örvendő multiverzum-elmélet igaz, biztosan létezik egy olyan párhuzamos világegyetem is, ahol Kumin Ferencnek igaza van, és a jelenlegi magyar választási törvény a létező rendszerek legjobbika. Ebben az univerzumban viszont ő csak egy túlfizetett politikai blogger, aki ordas nagy csúsztatásokkal próbálja elvenni a kritikák élét, csak közben elfeledkezik arról, hogy rajta kívül vannak még néhányan, akik figyelemmel kísérték az elmúlt négy év eseményeit, és emlékeznek is erre-arra.

A nemzetközi sajtókapcsolatokért felelős helyettes államtitkár amúgy komolyan veszi a munkáját, régóta nagy mennyiségű, angol nyelvű szöveget állít elő, amelyekben kormánypárti szemüvegen keresztül számol be a legfontosabb hazai eseményekről (például a múlt szombati békemenetről és Orbán Viktor beszédéről), és felveszi a harcot a szerinte alaptalan állításokkal. Valószínűleg a magyarországi antiszemitizmusról terjedő hírek miatt külön „zsidó élet” rovata is van, de legújabban a választási rendszer került a fókuszba.

„Top5 tévedés a ’szabad, de nem fair’ parlamenti választások történetében” – címmel Kumin még egy összefoglalót is készített, amelyekben azt írja: a „szabad, de nem fair” kifejezést a Magyarországot gyalázó, közelebbről meg nem határozott „elsősorban külföldi körök” előszeretettel használják arra, hogy megkérdőjelezzék a vasárnapi választás legitimitását. Az államtitkár ezért billentyűzetet ragadott, hogy „tényekkel” szálljon szembe a téveszmékkel, de az eredmény egyszerűen szánalmas, a hazai és a nemzetközi újságíró szakmát semmibe vevő szöveg lett.

„Az ellenzéket felkérték konzultációra a törvény előkészítése alatt, de ők bojkottálták azt” – állítja például Kumin, ami jól hangzik ugyan, de nem igaz. Az államtitkár úr ugyanis elfelejti, hogy volt egy intézményes fóruma a konzultációnak, úgy hívták, hogy „az országgyűlési képviselők számának csökkentéséhez szükséges választójogi reformot előkészítő albizottság”, és 2011. október 17-ig tartó működése során összesen kilenc ülést tartott (akit érdekel, jogtörténeti érdekességként még az ülések jegyzőkönyveit is megtalálja ezen az oldalon).

Az albizottságban mindhárom ellenzéki párt felvázolta elképzeléseit, de a három kormánypárti és három ellenzéki képviselőből álló testület végül eredménytelenül oszlott szét, mivel egyik koncepció sem kapott többséget. A pártok csak egyetlen lényegi kérdésben értettek egyet: mindegyik biztosította volna a nemzetiségek parlamenti képviseletét. Az eredménytelen konzultáció ugyanakkor még véget sem ért, mikor Lázár János, a Fidesz akkori frakcióvezetője már fel is vázolta, hogy a kormánypártok milyen rendszert szeretnének, vagyis az egész albizottság csak színjáték volt.

Bár az Alkotmánybíróság 2005-ben valóban kimondta, hogy az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértést követ el, ha nem rendezi az 1989-ben megállapított, teljesen aránytalanná vált választókerületek kérdését, ebből még nem következik az a választási rendszer, amit végül a Fidesz megvalósított. Kumin a választókerületek rajzolgatásával kapcsolatban nem kevesebbet állít, mint hogy a teljesen új rendszer és a 2010-ben bekerült pártok miatt nem lehetséges a klasszikus gerrymandering, hiszen nincsenek történelmi adatok, amik alapján a Fidesz magára szabhatta volna a körzeteket.

Pedig az elmúlt 25 év hat országgyűlési, hat önkormányzati és két EP-választása szolgált annyi adattal a politikához értők számára, hogy meg tudják mondani, egy-egy település vagy annak egy része merre szavaz. És ezeket az adatokat használták is, kár tagadni: a stabilan jobboldali körzetek tendenciózus módon kisebbek, mint a bizonytalanok vagy balra húzók. Az nem menti fel a kormánypárti térképészeket, hogy az Egyesült Államokban, az Illinois 4. kerület még hülyébben néz ki, mint a két pécsi vagy szegedi körzet.

Kumin kifejezetten játssza a hülyét, mikor a választási kampány eszközeiről ír, amelyek szerinte az esélyegyenlőséget biztosítják. Úgy tesz ugyanis, mintha a kormány nem költene milliárdokat arra, hogy megtolja a Fidesz kampányát, és mintha tényleg nem lenne jelentősége annak, hogy a közterületi plakáthelyek többségét a kormánypárthoz közel álló cégek birtokolják. Az már csak hab a tortán, hogy a villanyoszlopra plakátolás Kúria által is jogtalannak tartott tilalmát szerinte „évekkel ezelőtt, biztonsági okokból” rendelték el, és nem azért, hogy kicsinálják a baráti cégek konkurenciáját.

Az államtitkári magyarázkodás legviccesebb része mégis az általa „Patyomkin pártoknak” nevezett szervezetekre vonatkozik, amelyek jórészt csak azért indultak el a választáson, mert állami támogatást kapnak a kampányra. Kumin kifejezetten pozitív fejleményként ír arról, hogy visszatérhetett a politikába a Kisgazdapárt vagy a Szociáldemokraták (azt elfelejti, hogy utóbbi név alatt a Schmuck Andor-féle csapat indul, vadonatúj párttal), vagy hogy Szili Katalin pártja is a szavazólapon van. Ja, hogy ha csaltak az ajánlásokkal, az adatvédelmi hatóság ezzel kényelmi megfontolásból nem akar vele foglalkozni? A csalások felderítése a rendőrség dolga – legyint egyet az államtitkár.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Hirdetés