Amerikai és német publicisták az Obamát megrengető három ügyről, a nagy cégek adóparadicsomairól, valamint Angelina Jolie nőiességéről.
Az elmúlt héten három, külön-külön is súlyos botrány hálójában vergődött az Obama-adminisztráció (mint a Spiegel Online fogalmazott, ez igazi "horror-hét volt a Fehér Háznak". Kiderült, hogy a szövetségi adóhivatal, az IRS munkatársai főként a konzervatívnak, "patriótának" hangzó, illetve Tea Party-közeli civil szervezetek tucatjait vizsgálták különös szigorral; kiderült, hogy az igazságügyi minisztérium nemzetbiztonsági okokból lehallgatta az AP húsz telefonvonalát; és kiderült az is, hogy a líbiai Bengáziban elkövetett tavalyi Amerika-ellenes terrorcselekményről Hillary Clinton akkori külügyminiszter és apparátusa nem mindig valós tényeket közölt a kampányban.
"A düh és a tekintély szimbolikus demonstrációjának" nevezi a The New York Times szerkesztőségi cikke, hogy Obama elnök menesztette az IRS első emberét, dacára annak, hogy Steven Miller személyesen nem vett részt a konzervatív civil szervezetek, teadélutános csoportok nagy vihart kavart vegzálásában. Még fontosabb lépés a lap szerint, hogy az elnök bejelentette: egyértelműbbé kell tenni azokat a homályos adójogszabályokat, amelyek alapján a jelek szerint az IRS önjáró munkatársai politikai alapon eljártak. Bár nem a hivatal vezetői vagy pláne a Fehér Ház várta el ezt a példátlan gyakorlatot, az esetre nincs mentség – írja a vezető liberális napilap, pláne, hogy maga az IRS már évtizedek óta elnézte az adómentességet kérő "szociális-jóléti" szervezeteknek, legyenek azok bal- vagy jobboldaliak, hogy politikai tevékenységet is folytassanak.
A bengázi történettel és az IRS politikai önkényeskedésével nem azonos súlyú az AP lehallgatási botránya – hívja fel a figyelmet a konzervatív National Review Online szerkesztőségi cikke, amely szerint itt csupán "egy legitim nyomozás során előfordult lehetséges túlzások" történhettek. Az igazságügyi tárca egy AP által megszellőztetett információ után kutatott, amely leleplezett egy terrormerényletet megakadályozó jemeni amerikai forrást. Az ilyen szivárogtatások illegálisak, Amerikát biztonságát csökkentik, úgyhogy a szaktárca jól tette, hogy nyomozott – írja az NRO, arra intve a republikánusokat, hogy amikor politikailag kihasználják az ügyet, legyen érzékük ahhoz, hol húzódnak egy botrány határai, és ne a demokraták botrányaiban bízzanak, ha később győzni akarnak.
A kormányok hónapok óta ki vannak akadva a nagy cégek (mint az Apple, a Starbucks vagy az Amazon) adótrükkjein, vagyonuk adóparadicsomokba menekítésén. Holott elfelejtik, hogy az egérutakat ehhez ők maguk teremtették meg, úgyhogy abba kéne hagyniuk azt, hogy a "gonosz cégekre" mutogatnak – állapítja meg a konzervatív Welt Online szerzője. Jan Dams szerint nem megalapozatlan azzal vádolni ezeket a multikat, hogy külföldre menekítik a nyereségüket, hogy megújítsák az infrastruktúrájukat, de a felelősséget nem a skrupulusok nélküli pénzügyi vezetők, adótanácsadók, hanem egyértelműen a politikusok körében kell keresni. Amerika például tudatosan olyan adórendszert alakított ki magának, amely adózásmentessé teszi a külföldi nyereséget egészen addig, amíg azt haza nem hozzák.
A hét nagy visszhangot keltett ügye természetesen Angelina Jolie ismert mellműtétje volt, amelyet a publicisták, különösen az orvosi, illetve feminista irodalomban jártas szerzők, bloggerek széltében-hosszában tárgyaltak. Naomi Wolf, az egyik legismertebb amerikai feminista a Harper's Bazaar női lapban hosszan méltatja a színésznő önálló döntéseit, azt, hogy sikerrel lépett túl a nőktől elvárt kliséken. Holott a patriarchális társadalom általában választás elé állítja a nőket, ha megvalósítják személyiségük egy részét, be kell áldozniuk a másikat, ha túl sokat vállalnak, megbüntetik őket. Angelina varázsa abból állt, hogy minden téren helytállt: szexszimbólumként, anyaként, menekültügyi ENSZ-nagykövetként, független nőként. Wolf szerint most majd elválik, hogy "megúszható-e", ha egy nő az összes elképzelhető választásával szuverén módon élni akar.
"Jolie mellamputációja korunk szexszimbólumainak konstrukcióját érinti, de azt a kérdést is, hogy mit jelent jó anyának lenni" – írja a liberális osztrák Der Standard publicistája. Ina Freudenschuss szerint jogosan merül fel a kérdés is, vajon Jolie radikális döntése "olyan kezelési trendet is kivált-e, amely nem használ az érintett nőknek." A színésznőt évekig a "hipernőiesség" aurája vette körül, személyes és szakmai szerepeiben is, most azonban kiderült, hogy ennek a szupernőnek is van valamije, ami nem tökéletes: a DNS-e. Hamarosan elválik, hogy a világ továbbra is vevő-e Jolie nőiességére – írja az osztrák lap publicistája.