Zentai Péter: Hitt egy pillanatig is a szobalánynak?

Olivia Cattan: Ez teljesen érdektelen. Itt és most csak az az érdekes, hogy a francia nép nagy része egyből elhiszi, hogy a szobalány hazudott. Ebből következően annak az embernek a pártjára áll és állt eddig is, akiről nem egy, nem kettő, hanem több fiatal és kevésbé fiatal hölgy állította az elmúlt években, hogy erőszakoskodott velük. És ezt az érintett férfi soha sem tudta hitelesen cáfolni.

Z. P.: No, azért ez esetben én nem mernék ítélkezni egy nép felett, hiszen egy konkrét esetről van most szó csupán. Strauss-Kahn az elejétől kezdve a leghatározottabban tagadta a vádat és lám, valóban meginogni látszik a vádlója szavahihetősége. Más szóval, akár igaza is lehetett franciák kétkedő többségének.

O. C.: Ez a legkényelmesebb álláspont. Mert tegyük fel, hogy a szobalány az erőszak tekintetében hazudott, és maradjunk a szoft verziónál, amit Strauss-Kahn állít: a szexért fizetett a szobalánynak. Akkor ez így már elfogadható? A franciák szerint igen, mert ezt megbocsátható emberi esendőségnek tartják. Az ugyebár már rendben van, hogy a világ egyik leghatalmasabb embere, hazája egyik legsikeresebb asszonyának férje, mielőtt leugrana egyet ebédelni a lányával, majd késő este a legsúlyosabb globális pénzügyekről döntést hozna Merkel német kancellárral, egy órácskára még prostituáltat bérel magának?

MTI/EPA

Z. P.: De hát ebből az esetből tanult a francia és minden más politikai, gazdasági elit. A sajtó mostantól Franciaországban és egész Európában a korábbihoz képest éberebben figyeli és leleplezi az ilyesfajta dolgokat. Ez önmagában véve is nagy haszon.

O. C.: Ebből – legalábbis nálunk – egy szó sem igaz. A média így vagy úgy, de bizonyíthatóan Strauss-Kahn pártján áll, és olyasmiket üzen, hogy nekünk, európaiaknak, franciáknak van igazunk, mert mi – ellentétben az amerikaiakkal – merjük, tudjuk külön választani a közügyeket az intim ügyektől. Tudja, mi ennek a propagandának az eredménye? Az, hogy nők százai írnak leveleket a címemre, hogy „hagyjak fel ezekkel a hazafiatlan, a társadalmi békénket lazító dumákkal, ne védjem már azt a fekete szobalányt. Aki helyesebben tette volna, ha tartja a pofáját”. És nehogy azt higgye, hogy az ügy nyomán számottevően megnőtt volna a szexuális sérelmeiket az ország elé táró nők száma.

Z. P.: De az azért csak imponált a honfitársainak, hogy láthatták: létezik egy ország, történetesen az Egyesült Államok, ahol egy szegény bevándorló szava alapján bilincsbe verhetnek és egyszerű bűnözőkkel közös cellába vethetnek szuperhatalommal bíró férfit.

O. C.: Ez itt senkit sem hatott meg. Ez még ellenszenvesebbé tette a franciák többsége szemében az Egyesült Államokat. A legtöbben amúgy is összeesküvést sejtettek a háttérben, a Strauss-Kahn meghurcoltatását jelző filmek csak fokozták az Amerika-ellenességet, és inkább növelték a volt IMF főigazgató népszerűségét. Ismétlem: abszurd az egész.

Z. P.: Lehet, hogy a végén még Amerika fog köztársasági elnököt csinálni abból az emberből? Olvasom, hallom, nagyon jó esély kínálkozik ezek után arra, hogy Strauss-Kahn úr visszatérjen a francia politikai életbe. Mit szól ehhez?

O. C.: Ez előtt végképpen értetlenül állok. Egyszerűen nem értem, hogy egy sor nagyon komoly, nagyon tekintélyes, főként baloldali – hiszen Strauss-Kahn szocialista párti ugyebár – gondolkodó, művész, politikus miként tudja erőltetni ezt a visszatérést. Kommentátorok sora beszél a tévében arról, hogy „győzött az igazság”, köztiszteletben álló személyek méltatják a megvádolt személy pénzügyi, politikai erényeit. Végbement egy számomra meghökkentő, igazából teljesen megalapozatlan áldozat-csere: úgy tálalják itt az egészet meglehetősen sokan, hogy Strauss-Kahn áldozata az amerikai igazságszolgáltatásnak és egy hazug nőnek. Mellesleg mégsem hiszem, hogy DSK-t tényleg indítják az elnökválasztáson, mert szerintem a franciák többsége álszeméremből nem adná rá a szavazatát. Valahol ugyanis érzékelheti szerintem a legtöbb egyszerű polgár is, hogy ez már nem vetne jó fényt Franciaországra, és ezért megalkudna egy másik jelölttel. Viszont nem csodálkoznék azon, ha a baloldal profitálna ebből az ügyből az amúgy is népszerűtlen Sarkozyvel szemben. Őszintén szólva nagyon-nagyon szégyenkeznék a franciák többsége helyett, ha DSK-t tényleg indítanák és nyerne is.

AP