Kezdeményezésünkhöz eddig több száz hozzászólás érkezett, mondja el Ön is véleményét alapcikkünkben.

Az elmúlt héten: kereszténység nélkül

Egyértelmű eredmény született az általunk feltett kérdésre a héten. Kétszer annyian szálltak síkra amellett, hogy a kereszténység ne szerepeljen a preambulumban, mint azok, akik szükségét érezték ennek. Érdekes azonban, hogy egyik oldal érvrendszere sem homogén.

A kereszténység megjelenítését elutasítók között négy álláspont figyelhető meg. Az első csoport szerint a vallás nem közügy, ezért nem szerepelhet az alkotmányban. „A vallás, legyen az bármely vallás is, szerintem magánügy... Magyarországon nincs – és remélem, nem is lesz – államvallás, tehát a keresztény Isten, a kereszténység mint államalapító erő ma már nem játszik szerepet.” Ugyanakkor egyesek szerint hivatkozni kell a keresztény hagyományokra, azaz elismerik a vallás történelmi szerepét, ám túlhaladottnak tartják annak élő, a hétköznapokat meghatározó tényezőként való említését. „A kereszténység történelmi szerepének megemlítése a magyar állam megalapításában, megszilárdításában, a magyar oktatás, kultúra megteremtésében viszont célszerű.” A harmadik álláspont megkérdőjelezi Isten létezését, valamint a keresztény egyház történelmi bűneire utalva elutasítja a kereszténység beemelését a preambulumba. A negyedik csoport pedig egy alternatív, konszenzuskereső megoldást képvisel. Az ő véleményük szerint az alkotmánynak az ország valamennyi állampolgárára érvényesnek kell lennie: ne Isten és az emberek közötti kapcsolattal foglalkozzék tehát, hanem az ember és ember közötti viszonyt próbálja rendezni, elvi vallásosságunk helyett a néhány meglévő össznépi hagyományt, fontos nemzeti jellegzetességet (nyelv, tájegységek) kellene hangsúlyoznia.

A kereszténység említését fontosnak tartók érvelése szintén több csoportra osztható. Egyrészt a tolerancia jegyében a hívek számára természetes és elvárható, hogy szerepelnie kell a kereszténységnek a preambulumban. Másrészt a kereszténység történelmi szerepe, valamint a nemzetközi példák is indokolják megjelenítését. „Illendőnek tartanám – mint Ady Endre az erdei Krisztus-kereszt előtt – az alkotmányos ’kalap-emelést’ a kereszténység (és ezzel a keresztény értékrend) előtt.”

Kevés közeledés volt tapasztalható a kérdésben, abban azonban egyetértés alakult ki, hogy egyik fél se kényszerítse a másikra a véleményét. Senkit nem fog megfordítani hitében, hogy szerepel-e a kereszténység a preambulumban vagy sem, ahogy „megemlítésével nem lesz elfogadottabb az alkotmány, kihagyásával sem lesz kevesebb értékű az alaptörvény.” De nem ez az egyetlen megosztó kérdés hazánkban, így ezen a héten egy nem kevésbé vitatott témáról kérdezzük véleményüket: „Szerepeljen-e a Szent Korona a preambulumban”, és ha igen, milyen módon?

A Szent Korona és a preambulum

Korábbi kérdéseink Isten és a kereszténység preambulumbeli szerepével foglalkoztak. Ahogyan ez a két témakör összekapcsolódik egymással, úgy alkot velük szerves egységet a Szent Korona helye az alkotmány előszavában. A Szent Korona megítélése ugyanis nem csupán a magyar történelemhez, hanem annak szakrális tartalmához való viszonyulástól is függ.

Az Európai Unió tagállami alkotmányainak preambulumaiban hiába keresünk az adott állam történelmi múltját kifejező, arra utaló (akár vallási szempontból jelentős) tárgyat, jelképet. Általános utalások találhatók az ősi múltra és annak maradandó értékeire (például a cseh alkotmányt a „hűen a jó hagyományaihoz az ősi államiságnak, a cseh korona földjeinek és a csehszlovák államnak” fordulattal fogadták el), de a Szent Korona mint az államiság tárgyiasult jelképe és egyfajta történelmi bizonyítéka magyar kuriózum.

A Szent Korona preambulumbeli helye és szerepe azonban korántsem egyértelmű. Két dolgot fontos hangsúlyozni. Egyrészt a Szent Korona már most is része a hatályos alkotmánynak, noha nem a preambulumnak. A magyar állam jelképeinek leírásában szerepel, méghozzá a címerben: az alkotmány szerint a címert alkotó „pajzson a magyar Szentkorona nyugszik” (így, egybeírva). Tehát a hatályos alkotmány a nemzeti szimbolika részeként tekint a Szent Koronára.

Másrészt ehhez kapcsolódik az (s talán ez a témakör legvitatottabb kérdése), hogy az új alkotmány fenntartsa-e ezt a helyzetet (vagyis azt, hogy a korona egyfajta szimbólum), vagy pedig e szimbólumot mélyebb tartalommal is felruházza. Utóbbi esetleg azt is jelentené, hogy a Szent Korona preambulumban való egyfajta elhelyezésével a sokat vitatott Szent Korona-tan is része lesz az új alaptörvénynek. A Szent Korona-tan az íratlan magyar alkotmány hordozója, az ezeréves magyar államiság (és az államterület?), továbbá a királyi államforma letéteményese, de egyben a mindenkori uralkodó (a mindenkori hatalom?) korlátja is.

Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság szerint a preambulum „[m]éltassa ezeréves történelmi múltunkat, a kereszténység szerepét történelmünkben, történeti alkotmányunk értékeit és szerepét. Ezzel kapcsolatban utaljon a Szent Koronára mint a magyar államiság kifejezőjére.” Ezen túl a Bizottság az alkotmány „testében”, az Alapvető rendelkezések között is szerepeltetné a Szent Koronát: „Magyarország alkotmányos állami folytonosságát a Szent Korona fejezi ki.” Vagyis a testület a jelenlegi szimbolikán túl egyértelműen erősíteni szeretné a Szent Korona szerepét az alkotmányban, noha ennek nem feltétlenül egyenes következménye a Szent Korona-tan beemelése az alaptörvénybe.

Árnyalva tehát a feltett kérdésünket: a Szent Korona alkotmánybeli helye kapcsán a valódi dilemma nem az, hogy szerepeljen-e a Szent Korona a preambulumban vagy magában az alkotmányban (hiszen a címer leírásában minden bizonyára szerepelni fog, legalábbis ezzel ellentétes törekvésről nem tudni), hanem az, hogy a Szent Korona megjelenítése egyet jelent-e a Szent Korona-tannal. Az alkotmány-előkésztők egyelőre egy köztes utat választottak, ahol a Szent Korona olyan szimbólum, amely kifejezi a magyar államiságot és az alkotmányos folytonosságot. Hogy ennek lehet-e (egyáltalán szükséges-e, hogy legyen) a szimbólumon túl is jelentősége, esetleg közjogi vagy politikai relevanciája, még nem dőlt el. Ezért fordulunk most Önökhöz, mondják el véleményüket!