Zentai Péter: A Spiegel friss számában ön azt érzékelteti, mintha a római katolikus egyházat lényegében a melegek uralnák. Hogy lehet ilyet mondani? Honnan tudhatná ezt?

David Berger: Természetesen nem léteznek erre vonatkozóan számok, adatok. Tapasztalataim alapján vélem úgy, a papság jelentős része homoszexuális. Tíz éven át docense, professzora voltam az Aquinói Szent Tamás pápai akadémiának, egész Európában és Észak-Amerikában tanítottam, kistelepüléseken és nagyvárosokban, szemináriumokba jártam, alaposan megismertem a klérus tagjait.

AP

Herman Kügler jezsuita szerzetes és pszichiáter egyébként tudományos alapossággal vizsgálta ezt a témát. Eszerint a papok jóval több mint 50 százaléka meleg.

Z.P: Ha – tegyük fel – így van, mi lenne ezzel  a baj?

D.B: Ezzel semmi. Az a baj, hogy ezt a témát a klérus tudatosan a szőnyeg alá söpri: elfojtott indulatok, szenvedélyek, illetőleg némely esetekben szexuális bűnök az egyik oldalon, álszent magatartás a másik oldalon. A papok és a katolikus hívek egyre nagyobb része végre őszinte szót vár az egyháztól a szexualitás ügyében. Azt tartanám korrektnek, ha nem csinálnánk úgy, mintha jómagam – aki nyíltan vállalom homoszexualitásomat – valami egészen különös ritkaság lennék, olyan, akit emiatt kerülni kell, sőt, kerülni kötelező.

Z.P: Most jelenik meg az új műve, elismerik teológiai és filozófiai munkásságát, a Frankfurter Allgemeine, egy katolikus szellemiségű, világszerte vezető konzervatív újság a minap kimondottan pozitív kritikát adott közre önről. Hogy állíthatja, hogy kerülik? A német társadalomnál kevés nyitottabbat ismerek.

D.B: Akkor elmondom magának, hogy a német közszolgálati televízióban napok óta próbálnak szervezni műsort velem. Eddig harminc püspököt, bíborost, papot hívtak fel, hogy üljenek le velem vitázni. A harmincból harminc utasította ezt vissza.

Z.P: De nem azért, mert ön vállaltan homoszexuális. Nyilván a revizionista nézeteit nem tartják vitaalapnak.

D.B: Egészen ez év tavaszáig szóba állt velem minden jelentős európai katolikus teológus, a német bíborosi kar több tagjával is szabadon vitatkoztunk tévében, pápai akadémián, bárhol. Amint idén áprilisban – éppenséggel az esseni bíborossal folytatott nyilvános vitán – ki kellett mondanom: „én, kérem, meleg vagyok”, nyomban elfogyott körülöttem a levegő.

Z.P: Nagy áttörésnek vagyunk azonban éppen most a tanúi: Benedek pápa meglepően önkritikusan és kritikusan szól korábbi tabukról a hamarosan megjelenő interjúkötetben. Példának okáért lényegében legalizálja az  óvszerhasználatot, eddig ezt a legszigorúbban tiltotta az egyház.

D.B: Az interjúkötetnek némely részletét ismerhetjük csupán – és csak a sajtóból. Jelzem: a Szentatya ezeket a szövegrészeket még nem hagyta jóvá. Az óvszer kapcsán – hangsúlyozom: a kiszivárogtatott részletek tanúsága szerint – se többet, se kevesebbet nem mond, mint hogy férfiprostituáltak esetében szükséges lehet az óvszerhasználat az AIDS megelőzése érdekében. Mármost – kérdem én – ha egyszer a nemi életet a házasságon kívül továbbra is tiltjuk, ha a homoszexuálitást bűnnek tartjuk, akkor miként beszélhetünk arról, hogy óvni kell – kondommal – a férfiprostituáltakkal szóba álló katolikus híveket?

Z.P: Szerintem viszont a pápa szavai mindenképpen áttörést jeleznek, például szól arról, hogy neki magának is számot kell vetnie avval, hogy állapota gyengülőben van, esetleg nem is olyan sokára vissza kell lépnie és másnak  átadnia hivatalát, továbbá nyíltan és mélyen elitélően foglalkozik egyes papok szexuális és egyéb bűneivel.

D.B: E kijelentéseket nem lehet eléggé méltatni. Ha esetleg az ön számára nem lenne világos, engem – a szexualitás ügyétől eltekintve – konzervatív katolikus teológusként tartanak számon – még egyházi körökben is. Ezt vállalom. Nemcsak, hogy eszem ágában sincs kilépni egyházamból, hanem a hagyományait, a világ kultúrájához, művészetéhez való meghatározó hozzájárulását az emberiség legnagyobb kincsei közé sorolom, az egyházi liturgia szinte gyógyító lelki hatását csodaként élem meg. Benedek pápát műveimben, cikkeimben, nyilvános szerepléseimen mindig is korunk rendkívüli kiválóságának tartottam és tartom továbbra is. De hát ő is esendő. Mert ember, egy jó ember.