Németország: a cégvezető felel a környezetszennyezésért
„Vegyészmérnökként kénytelen voltam számítógépet ragadni, elegem lett a MAL-témában elhangzott mellébeszélésből” – írja szerzőnk. Sürgeti a Lajtán túl bevezetett gyakorlat hazai alkalmazását: a kiemelten veszélyes üzemekben rendszeres, szigorú kockázatelemzések készítését az állami felügyelet bevonásával. A magyar felügyeleti szervek mandátumát ki kell szélesíteni, személyzetüket ütőképes szakember gárdával kell feltölteni. Az elvtársam-urambátyám vircsaftnak örökre véget kell vetni.
Miután 30 évig Németország akkor legnagyobb vegyipari konszernjében dolgoztam vegyészmérnökként, főként termelő üzemek vezetőjeként, szükségesnek érzem az október 4-i ipari balesethez néhány megjegyzést fűzni.
Azok a vegyi gyárak, melyek vezetésében hosszú éveken keresztül részt vettem, mind kiemelten veszélyes üzemek voltak, amelyekben minden, még viszonylag jelentéktelen hiba is beláthatatlanul súlyos következményekkel járhatott volna. Tehát nem a bekövetkezett üzemi balesetek elhárítására, hanem ezek megelőzésére kellett koncentrálni.
Ennek bevezetett módszere az üzemek rendszeres vizsgálata volt, amelyet a környezetvédelmi hatóság kötelezően írt elő. Ezek a rendszeres, sokszor évente többször is elvégzett vizsgálatok során a technológiai folyamatok, illetve a termelő berendezések rizikóanalízisét készítették el. A minden részletre kiterjedő kockázatelemzést az üzemeltető, a műszaki vizsgálatokra specializált TÜV(Technische Überwachungsverein), a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal, (Umweltbundesamt) egy független szakértő, és esetenként az építészeti hatóság szakemberei közösen végezték. A vizsgálat nem lehetett formális, erről a gyár igazgatója gondoskodott, mivel ő büntetőjogilag is felelt minden balesetért, személyi sérülésekért éppúgy, mint a környezeti szennyezés okozta károkért.
Fontos kiemelni a környezetvédelmi hatóság szerepét. A termelés teljes dokumentációját kötelezően el kellett juttatni a hatósághoz, s ezt az ott dolgozó szakemberek – vegyészek, fizikusok, gépészek, és szabályzó-technikusok – éppoly részletességgel és behatóan ismertők, mint maguk a cég műszaki vezetői.
Tudomásom szerint Magyarországon a fent említett ellenőrzés ismeretlen, pedig enélkül ilyen és hasonló balesetek szinte programozva vannak. Ezért szükség lenne ezeket a műszaki vizsgálatokat kötelezővé tenni, és a témában jártas szakembereket bevonni a rendszeres ellenőrzésekbe. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek ebben hosszú, évtizedes tapasztalata van. Nem szégyen fejlettebb országok jóindulattal felajánlott tapasztalatait igénybe venni, de legalábbis alaposan megismerni.