A hagyományos indiai családban a vasútigazgató papa és háztartásbeli mama mellett a dél-indiai Csennajban nevelkedő Visi már hatévesen élénken érdeklődik a sakkozás iránt. Előbb a mama trenírozza, ami olyan jól sikerül, hogy a család egy hosszabb Fülöp-szigeteki tartózkodása alatt az összes tévés sakkfeladványt megoldja. „A szervezők azt mondták, annyi ajándék könyvet választhatok, amennyit akarok, csak ne küldjek be több helyes megfejtést.” Még csak középiskolás, amikor 16 évesen India sakkbajnoka lesz, közgazdasági diplomáját az elitnek számító helyi katolikus Loyola Főiskolán viszont már sakknagymesterként, a világranglista 9. helyezettjeként veheti át. 2000-ben megnyeri a FIDE-világbajnokságot, s ő lesz a sportág első ázsiai világbajnoka a férfiak között. A gyors, úgynevezett rapid idejű mérkőzésekben is otthon van, 2003-ban hozza el a trófeát az első ilyen világbajnokságról. 2007-ben megnyeri a Mexikóvárosban megrendezett Világbajnokok Tornáját, világbajnoki címét pedig tavaly Bonnban megvédte az orosz Vlagyimir Kramnyikkal szemben. A szakírók eddig hatszor ítélték neki a sakk-Oscart. Hazájában az évezred indiai sportolójának választották. A sakkfenomén múlt év vége óta az Aquaprofit Nagykanizsa csapatát erősíti (olyan nagymesterek társaságában, mint Polgár Judit és Alekszej Sirov). „Van, hogy egy hétig rá sem nézek a sakktáblára” – jelzi a világbajnok, hogy lazítani is tud. Méghozzá régi Hitchcock-filmek és a Waczak-szálló sorozat nézésével, valamint szudokuzással. Feleségével, az őt árnyékként mindenhova elkísérő Arunával – aki a médiakapcsolatait is menedzseli –, részben Közép-Spanyolországban, részben Csennajban él.

– Mifelénk, ahol amúgy össznépi játék a sakk, mostanában egyre nagyobb népszerűségnek örvend a póker. Nem fordult meg a fejében, hogy ön is szerencsét próbálhatna vele? Vagy nem akarja blöfföléssel aprópénzre váltani a tudását?

– Hallottam már róla, hogy több játékostársam is nagyon jól keres a pókerezéssel, de attól tartok, túl sok időt venne el a sakktól, amíg kitanulnám a kártyajáték fortélyait.

– Világos beszéd. De, mondja, még annyi újítás sem fér az életébe, hogy beszerezzen végre egy mobiltelefont?

– Valóban nem hordok magammal mobilt, de ez nem maradiság. A versenyeken ragadt rám. Ott ugyanis az a szabály, hogy ha valakinek megcsörren a mobilja, nyomban diszkvalifikálják. Persze nekem is van készülékem, meg is nézem naponta egyszer-kétszer, keresett-e valaki.

– Ha már technika: pár éve azt nyilatkozta, 2010-ig le fog áldozni a klasszikus sakk napja, mert a számítógép átalakítja a játékot. A prognózisa szerint már csak egy év van hátra...

– Ha az ember 10-15 évre előretekint, csak annyit tud biztosan, hogy meg fognak változni a dolgok. Aztán eléggé kényelmetlenül érzi magát, hogy nem váltak be a jóslatai. Arra számítottam, hogy gyorsabban fejlődik majd az informatika. Tévedtem. Továbbra sem zárom ki azonban, hogy a klasszikus sakkjátéknak idővel befellegzik.

– És ezt ilyen nyugodtan mondja?! Persze mit várhatnánk öntől, aki a pályán is olyan higgadt... Tényleg: soha nem idegesíti, ha ellenfele érzelmektől túlfűtötten játszik?

– Nincs különösebb gondom a magukat visszafogni képtelen játékosokkal. Néha még én is rágom a körmömet. Ha valakinek nagyon zavar a viselkedése, akkor egyszerűen nem nézek rá.

– Az orosz Garri Kaszparov viszont újabban azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy aktívan politizál. Önt még nem legyintette meg a politika szele?

– Nem zárnám ki, hogy egyszer politikai állásfoglalást is tegyek, politikus viszont biztosan nem leszek soha. A gyakorlati politika nem ideákról és elképzelésekről, hanem állati ösztönökről szól: ha valaki elindul a választásokon, nyilván nyerni akar, semmi értelme csupán elveket hangoztatni. Belőlem hiányzik ez a készség.

– És a vitathatatlanul meglévő zseniális kombinációs képességeit mennyire tudja kamatoztatni a gyakorlati életben? Ha egy újságíró feltesz egy kérdést, máris tudja, hogy a harmadik lépésben hova akar kilyukadni?

– Tudom, hogy ha erre a kérdésre most őszintén válaszolnék, milyen kérdést kapnék utána önöktől, ezért most nem is mondom ki azt, amit amúgy erre a kérdésre válaszolnék.

– Pont ilyen szofisztikált válaszra számítottunk. Amikor tíz évvel ezelőtt megismerkedett a feleségével, akkor is már az első randi kezdetén a következő lépésekre gondolt?

– Mivel itt ül mellettem a feleségem, azt kell mondanom, hogy ilyen meg sem fordult a fejemben. Meg az túlságosan gyakorlatias is lett volna. Állítólag hideg és számító vagyok, de azért nem ennyire.

– És a pénzügyekben bejönnek a számításai? Előre látta, hogy gazdasági válság következik? Képes volt időben áthelyezni a pénzét nyereséges részvényekbe, kötvényekbe?

– Néhány esetben jól mozgattam a pénzemet, más esetekben meg nem. De nem vennék mérget arra, hogy ez kizárólag a szerencsén múlt. Ha az ember sokat sakkozik, nem nagyon marad ideje a gazdasági trendek tanulmányozására. De a körülményekhez képest nem buktam sokat.

– Nem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni, de mennyivel csábították a nagykanizsai sakkcsapathoz? Hallotta a város nevét azt megelőzően, hogy megkeresték a szerződési ajánlattal?

– Nagyon kedvelem a magyar fürdőket, de különben is, ez a világ egyik legerősebb csapata, amelyik egy sor kitűnő játékost leigazolt már. Úgy éreztem, jó dolog egy ilyen közösségben lenni, ezért vagyok kerettag a németországi Baden-Badenben is. Mostanra nagyjából megtanultam kiejteni a város nevét, és remélem, még sokszor revánsot vehetünk a szintén nagyon erős Zalaegerszegen, merthogy bár idén nagy fölénnyel nyertük a bajnokságot, az aranyérmek összesítésében még van behoznivalónk.

– Kíváncsiak vagyunk, ha már hosszabb ideje nálunk lesz, milyennek lát majd minket. Az ön hazáját nálunk mostanában sokan a Gettómilliomos című filmen keresztül kezdik megismerni. Mit gondol, hű képet festettek az alkotók az ön Indiájáról?

– A Gettómilliomos jó film, egy jellegzetes bombayi életformát viszonylag valósághűen ábrázol, de persze ennél sokkalta összetettebb az indiai társadalom élete.

– Az internet segítségével ma már a világ távoli pontjain ülő játékosok is sakkozhatnak egymással. Előfordulhat, hogy ha mondjuk mi, botcsinálta játékosok odaülnénk sakkozni a géphez, tudtunkon kívül önnel kerülnénk össze?

– Nem szoktam anonim módon sakkozni a neten. De miért is sakkoznék a szabadidőmben? Annak nem lenne semmi értelme.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS