Takács Albert. Jogtól jogig © Marton Szilvia

Komoly várakozás előzte meg Takács Albert miniszterré való kinevezését júniusban: a közvélemény sokat remélt tőle, már csak azért is, mert az igazságügyi és rendészeti tárca új vezetője korábban az állampolgári jogok parlamenti biztosának általános helyettese volt. Beiktatásakor megígérte: „demokratikusan gondolkodó, korszerű, állampolgárbarát rendőrséget” fog felépíteni, lépéseket tesz, amelyek „felszínre hozzák a rendőrségben rejlő pozitív tartalékokat”.

Mint köztudott, november 17-én a Batthyány-örökmécsesnél, egy be nem jelentett tüntetés feloszlatásánál előállították a portálunk számára videókat forgató Barcs Miklóst, és az Index újságíróját, Bogád Zoltánt. Barcs a munkáját végezte, amikor igazoltatták, kameráját és mobilját elkobozták, majd egy rabszállító autóval a kőbányai kapitányságra szállították, ahol este 7-től 11-ig az előtérben kellett álldogálnia. Később egy cellába zárták, két órával később kihallgatták, jegyzőkönyvet vettek fel, és azzal az indokkal, hogy „jogszerű rendőri intézkedéssel szemben ellenállást tanúsított”, közölték, szabálysértési eljárást indítanak ellene, 40 ezer forintos büntetésre számíthat. A hajnali órákban elengedték, kiszabadulása előtt fél órával iértesítették a családját a hollétéről. Bogádot megbilincselve, a VII. kerületi kapitányságon állították elő, annak ellenére, hogy igazolta újságírói mivoltát. Éjfél körül engedték el, ugyancsak szabálysértés miatt indítanak ellene eljárást.

A rendészeti miniszter november 19-én - a Népszabadság tudósítása szerint - „jogszerűnek” nevezte a rendőrség intézkedését, és mint mondta: nem tolerálható, hogy az újságírók a rendőri felszólítás ellenére sem hagyták el a be nem jelentett tüntetés helyszínét. A lap firtatta, ha Takács ilyen biztos a dolgában, akkor miért indítanak mégis belső vizsgálatot az ügyben? A miniszter ezt azzal magyarázta, hogy „az újságírók és a rendőrök nem egybehangzóan számoltak be a történtekről, ezért is indult az ügyben vizsgálat”. Aznap még az RTL Klubnak is nyilatkozott, emígyen: „jogellenes tüntetés helyén a rendőri felszólítás után nem lehet arra hivatkozni, hogy tájékoztatási kötelezettségét teljesíti az újságíró, és ő ott maga jogszerűen tartózkodik”.

Hogy senkinek se legyenek kétségei, a Magyar Nemzetben megjelent interjú során feltett kérdésre, miszerint a tüntetés résztvevőjének számít-e az újságíró [akivel szemben kényszerintézkedés alkalmazható, ha nem hagyja el a helyszínt], így válaszolt: „mindenkinek szembe kell néznie a jogkövetkezményekkel, mindegy, hogy a munkáját végzi vagy demonstrál”. Mikor a kérdező felvetette, hogy az állampolgári jogok ombudsmanjaként még egészen másképp vélekedett, Takács meglepő hasonlattal élt: „vállalkozói szabadság is van, de ha valaki egy be nem jelentett demonstráció helyszínén perecet árul, a rendőrség pedig oszlatni kezd, akkor a perecárusnak is mennie kell. Mint ahogy az újságírónak is.” Aznap még nem volt vevő a strasbourgi emberi jogi bíróságnak a spontán tüntetések engedélyezését illető ajánlására sem, mint mondta, az csupán irányadó, de a tagországok a részleteket maguk dolgozhatják ki.

Azután valami történt. A miniszter - Martin Luther Kinghez hasonlóan - álmot látott? Valami megpattant benne? Vagy kiderült, hazai és nemzetközi szervezetek és a  koalíciós pártok prominens tagjai is élesen bírálják a rendőrség eljárását? Mindenesetre november 20-án Takács már másféle húrokat pengetett. A TV2-nek elismerte, „a gyülekezési törvény az utóbbi időben megmutatta, hogy nagyon sok elvarratlan szál és problematikus elem van benne. A mostani sommás szabályozás sem szolgálhat indokul arra, hogy egy rendőri intézkedés kifejezetten újságírók ellen irányuljon”. És mintha előző nap semmit sem szólt volna e témában, felvetette: „ahhoz, hogy ne történjen ilyen, a gyülekezési törvényt kell módosítani úgy, hogy abban külön szabályok legyenek a tudósító újságírókra.”

Később a parlament alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának, valamint az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának együttes ülésén a miniszter már egyenesen arról beszélt, hogy ha az újságíró nem vegyül a tömeggel, hanem fényképez, tudósít, filmez, elkülönülve a demonstrációtól, akkor természetszerűen ott lehet. Hozzátette, az újságíróktól nem várható el, hogy sárga (láthatósági) mellényt viseljenek.

És hogy végleg feledtesse múlt szombati, a sajnálatos eseményeket követően hirtelenjében megfogalmazott véleményét, ma, pénteken, kerekasztal-megbeszélést hívott össze az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, a rendőrség, a média, valamint az újságírói érdekvédelmi szervezetek képviselőinek részvételével. A cél: „közös gondolkodás és konszenzuskeresés annak érdekében, hogy a közterületen lefolytatott rendőri intézkedések helyszínén dolgozó újságírók a törvényes előírások betartása mellett, zavartalanul el tudják látni tájékoztatási feladataikat” - írja közleményében a minisztérium. (A hvg.hu-t nem hívták meg az eseményre).

Ne érje szó a ház elejét: mi is örvendünk, hogy Takács miniszter jobb belátásra tért. Még azt is elfogadjuk, hogy külön kerekasztalnál kell megvitatni azt, amit az alkotmány egyértelműen biztosít: a sajtó szabadságát, és ami ehhez szorosan hozzátartozik, hogy a rendőrségnek nem szabad akadályoznia a demonstrációk krónikásainak zavartalan munkáját. Ami miatt mégis aggódunk, hogy olyan gyorsan változik miniszterünk véleménye, mint a széljárás a globális felmelegedés következményeként.

H. R.