Miért tapintatos a Gripen-bizottság?
Nagyon valószínű, hogy a Gripenek 2001-es, tehát a Fidesz-kormányzás alatt történt beszerzésével nincs minden rendben. Hogy az MSZP ennek dacára nemigen akar a dologból sokáig zengő botrányt csinálni, annak okairól csak találgathatunk.
Alfons Mensdorff-Poully, a Gripen kijáró embere. "Segítette" mindkét nagy párt döntését? |
Az Orbán-kormány általi repülőgép-beszerzést vizsgáló testület sereg mulasztást, vétséget, normaszegést vélelmez az ügyben. Ehhez képest – az MTI jelentése szerint – „nem fogalmazza meg senkinek a személyi felelősségét, és nem tesz javaslatot további lépésekre”. Eltelt pár nap, de a vezető kormánypárt továbbra is csak politikai felelősségről beszél, jogiról nem. Ha a felhozott súlyos vádak igazak, akkor miért? Józan paraszti észjárással nehezen fogható fel. A belpolitika titokban kötött paktumain átlátva viszont már érthető.
Vadai Ágnes © Túry Gergely |
Mi több, „a Honvédelmi Minisztérium nem a Gripen, hanem az F-16-os vadászgépek beszerzését javasolta a Nemzetbiztonsági Kabinetnek (…) a beszerzés előtt az alapvető hadműveleti, műszaki és gazdaságossági követelményeket sem fogalmazták meg, így nem voltak világosak a repülőtechnikával, a fegyverzettel, a kiképzéssel és a logisztikával szemben támasztott követelmények sem”.
Továbbá „a pénzügyi megállapítások között szerepel, hogy a döntés előtt egyáltalán nem készült teljes körű költségelemzés, és a döntéshozók rövidtávon gondolkodtak, hiszen a gazdasági megfontolások alapját nem a vadászrepülők teljes költsége, hanem az ellentételezési ajánlat és a pénzügyi ütemezés képezte.” Végül „nem volt közbeszerzési eljárás, és a szerződéskötés után sem volt tisztázott, hogy milyen forrásból akarják finanszírozni a gépek bérleti díját. Nem vizsgálták a bérleti szerződéssel összefüggő adókötelezettséget, ami tovább növelte a kiadásokat. Ezt bizonyítja, hogy a honvédelmi tárca 2002 májusában 25 milliárd forintot kért a miniszterelnöktől az áfára, mivel azzal nem számoltak” – foglalja össze a Magyar Távirati Iroda a legfőbb megállapításokat.
Kemény tényállítások. Egy-másik felvet(het)i az illetékesek törvényi, szakmai, fegyelmi, kártérítési és munkajogi elszámoltatását, mert a közpénzzel való hanyag sáfárkodás gyanúját alapozza meg. Ilyesmivel a kormányoldal jókorát üthetne a Gripen-vásárlást nyélbe ütő Fideszen, ezért legalábbis gyanús az óvatoskodásuk. Jelesül, hogy „a bizottság javaslatai nem büntetőjogi javaslatok, és nem is ez volt a feladatuk”, s bár hibákat találtak, „az esetleges korrupciógyanús körülményeket azonban nem is vizsgálták” – mondta Vadai Ágnes HM-államtitkár, a testület feje.
Úgy látszik, szocialista berkekből a „politikai felelősség” megállapításán nem akarnak túllépni. Mielőtt ennek okait boncolgatnánk, rögvest szögezzük le: amikor egy bizottság világos, szikár (büntető)jogi, szakmaetikai normák helyett (bel)politikai felelősségviselést kér számon, az egész dolgot a félrevezető misztifikálás ködfátylába burkolja.
A jogszabályi, munkaköri rend betartása (vagy annak hiánya) tetten érhető, míg a politikai teljesítmény értékelése szubjektív. Egy szocialista politikus által összehívott és vezetett grémium nyilván azt fogja konstatálni, hogy riválisuk sara a dolog. Ők pedig – miként a Vadai-bizottság írásba adja – helyesnek találták a Medgyessy idején való (ugyancsak vitatott) szerződésmódosítást, hiszen „így csökkenteni lehetett a költségeket.” Biztosak lehetünk abban: ha egy Fidesz-államtitkár vizslatná a történést, ugyanezen adatokból fordított következtetésre jutnának. S ha már itt tartunk: nem gyanús, hogy – miközben hatodik éve balliberális koalíció regnál – csak idén kezdték el firtatni a vadászrepülők necces ügyletét? S a gazdasági bűnügyeknél alapesetben szokásos ötéves elévülési limit után borítottak asztalt. (De akkor is csak szolidan, félgőzzel.) Holott már a 2003-as szerződésmódosításkor átnézték a teljes dokumentációt. Így simán feltűnhettek volna nekik az ordító hiányosságok.
Aligha puszta spekuláció feltételezni, nemcsak annyiról van szó, hogy a 2003-as módosítás független és objektív újravizsgálásánál a hatalmon lévőknek volna magyarázkodnivalójuk. Hanem arról is: a 2001-es Gripen-diadal előtti „lobbiszórásból” netalántán bizonyos MSZP-szakpolitikusok se maradtak ki. Ami nem feltétlenül direkt lepénzelést jelent. „Csupán” nehezen kimagyarázható összefonódásokat. Gyanú árnyékát vető kapcsolati hálót. Ez is állhat annak a hátterében, hogy vérre menő tétmeccs helyett csak barátságos mérkőzésként folydogál a pártközi harcmezőn országunk történetének legnagyobb hadfelszerelési skandaluma. Mert – ha volt korrupció – nem sanszos, hogy a pénz csak egy irányba csörgedezett. Kellő nyilvánosság és átláthatóság mellett az érintettek - stílszerűen mondva - kénytelen lennének politikai pályájukról letérni, és felkészülni a kényszerleszállásra. Egyszerűbb hát a figyelemelterelő zavarórepülés.
Papp László Tamás