Portré az Orbán-Tokaj-bizottság elnökéről
"Édesapám sportvezető volt, de aztán nem hagyta, hogy bírálja a pártnómenklatúra, ezért elcsapták. Ő mondogatta: kisfiam, kell egy szakma, a kalapácsért senki sem kapkod" - ismertet meg a családi múltból táplálkozó életfilozófia egyik fő tételével az Orbán-közeli tokaji szőlők ügyében vizsgálódni hivatott bizottság 47 éves vezetője.
© Marton Szilvia |
"Van egy nyaralónk Szarvason a Holt-Körös partján, ahol füvet nyírok, és ha tehetem, tartom a pecabotot" - tudatja, merre visz az útja a békéscsabai lakópark 120 négyzetméteres lakásából. 25 éves közgazdász fiánál, Viktornál azt a bizonyos kalapácsot már a nottinghami egyetem vagyonértékelő-képzése jelenti, de "kandidálhat az angol királyi értékelő kamarához is. Addig pedig segít családi vállalkozásunkban, miként a feleségem is" - és talán rövidesen a 22 éves Brigitta leánya is, aki jelenleg a vállalkozási főiskolán tanul.
- Aligha hisszük, hogy az exminiszterelnök csapata nem üti le hamar a magas labdát: ön is megszegte a szabályokat, amikor tiltott helyen dohányzott a parlamentben. Aztán, amikor rajtakapták, durcásan azzal reagált, hogy másnap ismét meg fogja tenni. Nem kellene megkövetnie a tisztiorvosi szolgálat akkor elhajtott főorvos asszonyát?
- Örüljön, hogy nem kértem fegyelmit ellene. Ugyanis egy újságíróval érkezett, és az idegen előtt vette fel a jegyzőkönyvet. Mondtam, az eljárás nem fér bele a köztisztviselői etikába, ezért bepanaszolom vagy feljelentem. És valóban közöltem, hogy holnap is itt dohányzom. De ez csak automatikusan fakadt ki belőlem.
- A kérdés kérdés maradt. Szabályszegő vizsgál majd állítólag szabályszegőt?
- Én kifizettem 20 ezer forint büntetést. Hozzáteszem: ellentétben másokkal, akik amikor rajtakapták őket, beszaladtak az ülésterembe. Szerintem ez aprócska ügy azokhoz képest, akiknek nem bűn, ha hivatalukat felhasználják, hogy saját vagyonukat gyarapítsák.
- Hát ezt még bizonyítani kell. Ennek során nyilván megismerhetjük stílusát, amely a megyei mozgalmi életben is csiszolódhatott. Tudja már, milyen vonalat visz az Orbán-ügyben?
- Természetesen az Orbán-ügyben is van teóriám: tudnom kell a végcélt, és a zárójelentés leadásának napjától, november 19-étől visszafelé kell bogoznom az ügyet...
- Nyilván így is lesznek nehézségei, bár kétségtelen, már az önt körülvevő közösségből is elég hamar kitűnt. A katonaságtól is főtörzsőrmesterként szerelhetett le...
- Maradjunk annyiban, hogy a harckocsizó zászlóaljnál nem volt igazán magas az IQ. Hamar kitűnhettem. Lettem is háromszoros kiváló katona és élenjáró szakaszparancsnok, sőt én oktathattam a harcászati lőkiképzést is. Két ilyen volt összesen az egész ezrednél.
- Szóval afféle örömkatona volt?
- Volt, hogy a kerítésen át jártam ki. Ezzel azt akarom mondani, hogy a szabályokat már akkor is áthágtam olykor. Ez, mint a tiltott helyen történő dohányzás, szintén szabálysértésnek számított, de belefért a magam belső erkölcsi értékrendjébe.
- Az is belefért, hogy munkásként átállt a társadalombiztosításhoz?
- Azért váltottam, mert támogatták a jogi egyetemi felvételemet. Egyébként a hétvégéken eljártam fusizni egy maszekhoz. Nős voltam, kellett a pénz.
- Na de amikor KISZ-es lett, már csak nem kellett szabálytalankodnia?
- Ott kétszer annyit fizettek. A legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy sikerült ötszáz fiatal családot lakáshoz juttatni. Volt egy teóriám, hogy könnyebben hozzá lehetne jutni, ha magunk is részt veszünk az építésben. Ezt hívták kalákás építkezésnek.
- Akkor biztosan ott nyüzsgött a reformkörökben is?
- Hívtak, de azt mondtam, "ha azokkal akartok reformokat csinálni, akik ott vannak, rám ne számítsatok. A reform az, amit magam teszek a lakásépítésekkel már évek óta."
- Mostanában se kereste pártjának valamelyik platformját?
- Ugyan, mi a túrónak egy szocialista pártban szociáldemokrata platform, vagy népnemzeti meg baloldali tömörülés? Az együvé tartozást az egy akol jelenti.
- Az egykori akol 1989-ben épp összeomlóban volt. Ön viszont az MSZMP békéscsabai bizottságának gazdasági főnöke lett. Talált még egyáltalán valakit a székházban?
- Keveseket. Azok is be voltak tojva. Mondtam, vége az egypártrendszernek, csinálnunk kell az ingatlanokból, pártházból, KISZ-iskolából és -üdülőből egy vagyonkezelő kft-t, de nem engedték.
- Eddig nem értettük, honnan a vállalkozói véna... Aztán jöttek a tanulási kedvét bizonyító másodlagos fontosságú oklevelek. Tudatos stratégia volt, hogy sok kis papírt szerez?
- Az a jó, ha sokféle dologhoz értünk. A sportszervezői oklevéllel nem lehetett mit kezdeni, így aztán jöttek sorra. De ha kell, ma is tanulok. Számvitelből anno átbukdácsoltam, de most, hogy én lettem a számviteli törvény felelőse, gyorsan utánaolvastam...
- Már meg is nyugtatott. De hát mindenhez kell érési folyamat. Önnek 2002-ig nem igazán volt komoly funkciója a pártban. Visszatartották? Vagy ön tartotta vissza magát?
- Engem kielégített, amit csináltam. És amíg a gyerekek le nem érettségiztek, és nem kerültek főiskolára, nem is gondoltam többre. Még a cég is fiatal volt...
- 2002-re aztán rendeződött minden, honatya lett - még ha némi SZDSZ-visszalépés árán is. Ehhez képest nem túl szép, hogy mintha mostanában beindult volna Pap János, városának 15 éve dolgozó szabaddemokrata polgármestere ellen...
- Mert jó páros lennénk Baji Lajossal, ha polgármester tudna lenni, én meg képviselő. Már a KISZ-ben is együtt dolgoztunk, és a kampányfőnököm is ő volt... A János megfáradt.
- Ön meg vigyáz rá. És nagyon aktív. Még a miniszterelnök is bevette szakértői csapatába. A végén hirtelen még miniszterré lesz...
- Erre nem gondolok. Csak akkor szoktam foglalkozni a dolgokkal, amikor az információk már a rendelkezésemre állnak.
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN