Országimázs építés Srí Lankán
Valami megmozdult Magyarországon. A tavaly december 26-ai délkelet-ázsiai szökőár pusztítása után az ország óriási lépést tett a nemzetközi együttműködésben, a humanitárius segítségnyújtásban.
© HVG |
Magánemberek dolgoznának Srí Lankán árvaházépítésen, minden ellenszolgáltatás nélkül, multinacionális cégek szerveznek gyűjtést dolgozóik körében, és vállalják az összegyűlt pénzösszeg megduplázását az áldozatok megsegítésére, a felajánlások formája és mennyisége minden képzeletet felülmúl. Mindebben megcsillan a nem határokban, falakban, énben gondolkozó társadalom lehetősége, hanem az olyané, amely segítő kezet nyújt a bajban, nemcsak elvenni kész, hanem hozzátenni is képes, tudatában van morális kötelezettségeinek, és ereje is van végrehajtani azokat.megmozdult Magyarországon. Az összefogó, odafordulni, segíteni kész és képes erő annyi embert ragadott magával az utóbbi hetekben, mint humanitárius katasztrófát követően eddig soha.
Talán eddig kevesen tudták, hogy az európai uniós csatlakozással Magyarországnak komoly kötelezettsége keletkezett a nemzetközi fejlesztésben és együttműködésben (nefe), ezen belül a humanitárius segítségnyújtásban. Az EU-tagországok a bruttó nemzeti termék arányában meghatározott vállalásaiból a Magyarországra jutó rész ma még jelentősen meghaladja a költségvetés lehetőségeit. De a Külügyminisztérium koordinálásával immár kialakult a magyar nefe-politika intézményi háttere. Tanulunk egyre szervezettebben adni. A sikeres magyar fellépés a szökőár áldozatainak megsegítésére, a közvéleményben meglévő rendkívül pozitív fogadtatás áttörést eredményezett a magyar nefe-politikában.
Annyi évnyi segélyfogadás után a magyar állam immár szervezett formában, donorként lépett fel a nemzetközi színtéren. Jó látni itt a helyszínen az egyre professzionálisabb, gyorsabb, hatékonyabb magyar segítséget, a hozzáértő magyar humanitárius szakembereket, a magyar zászlót a világ e szükséget szenvedő pontján. Ha valami, akkor ez valóban országimázs-építő tevékenység. Igaz ez akkor is, ha mindannyian tudjuk, otthon, Magyarországon is rengeteg a tennivaló, sok a rászoruló, a megsegítendő szegény ember. Természetesen a külföldi és a belföldi humanitárius munkának nem kell kizárnia egymást, sőt a külföldi szerepvállalás jótékony hatással lehet a magyarországi segítségnyújtáshoz is. Az "adni jó" érzésének újrafelfedezése mindannyiunk hasznára válik. Albert Schweitzer szerint nemcsak az a pénz hiányzik a világnak, amit a gazdagok megtartanak maguknak, hanem az is, amit a többiek fölöslegesen elköltenek. Nemcsak az a segítség, ha pénzt adunk, de az is, ha számolhatnak velünk a bajban.
Mindez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy ennek a folyamatnak is, mint világunkban mindennek, vannak vadhajtásai. Az adakozás, odafordulás fogalma sokkal tágabb annál, mintsem hogy esetleges visszatetsző jelenségek miatt azt mondjuk, nem érdemes. Sokszor kérdezik tőlünk, miért támogassunk segélyszervezetet. Erre azt szoktuk válaszolni, nem kell segélyszervezetet támogatni, segíteni kell, segíteni, feltételek nélkül. Mert úgy más az élet.
S mondhatom, jó most magyarnak lenni Srí Lankán.
TISCH FERENC
(A szerző a Baptista Szeretetszolgálat nemzetközi igazgatója)