Legkésőbb 2006 szeptemberében Gyurcsány Ferenc fogta magát, és végképp beköltözött Orbán Viktor fejébe. Alig telt el pár perc, és beköltözött a többi Fidesz-vezető fejébe is, majd rekordsebességgel helyet foglalt a Fidesz-közeli polgári körök, civil-, nő- és ifjúsági szervezetek, kipróbált lapszerkesztők, reformnyilas gárdisták, ezoterikus nácik, műnépi építészek, kistérségi menedzserek, kórházvédő sámánok és gyerekellenes pedagógusok fejébe. Azóta is ott lakik bent.

Időnként megsimogatják, enni adnak neki, de ki soha nem engedik. Szükségük van rá.

Így történhetett meg az, hogy 2013-ban szórakoztatónak szánt leleplező film készült az őszödi rémről, annak a filmes szakembernek a műhelyéből, aki már az ávós pincebörtönökkel is lyukra futott (és mit tesz a véletlen, azt is a választások előtt mutatták be, egyébként hiába, győztek a szocik), és akinek az ügynökügyeket is sikerült a klisék birodalmába, a teljes dilettantizmus síkjára terelnie.

A Nemzeti Filmiroda "kulturális tesztjén" (ezt tényleg így hívják) átment alkotás rövid trélerje szerint ilyen mondatok hagyják el a vádlott száját: "az utolsó szó jogán leleplezem ezt az aljas eljárást", egy mobilba meg életszerűen így szól: "láthatja a világ, milyen az, amikor neonáci vandálok randalíroznak!" Egy nyilvánvaló Apró Piroska-utánzat pedig így szól a vejéhez a rekvirált zsidó villában: "Nincs visszaút, Ferenc!" Hát, nincs. Ennyi maradt a nagy garral bejelentett elszámoltatásból: egy rossz Gyurcsány-parodista főszereplésével lemenedzselt kurzushű B-Movie.

Régi fideszes vágyálom teljesül a filmmel: Gyurcsányt bilincsbe verve viszik börtönbe! Egyelőre még nem lehet igazándiból körbehurcolni, mint egy rövidke időre Szilvásyt, de ezt legalább az utóbbival ellentétben sokáig lehet mutogatni, az Urániától a felcsúti művházig.

Mint azóta kiderült, a műalkotást Ön is finanszírozta: az NKA miniszteri keretéből, azaz Balog Zoltán akkori tárcavezető büdzséjéből 5 milliót áldoztak a projektre, plusz afölött a teljes kiadások 20 százalékát is megkaphatják az államtól. A Nemzeti Filmalapnak azóta már kínos a projekt, a nem anyagi támogatástól is elhatárolódnak, pedig ha igaz, amit a rendező állít, akkor "pénznél is értékesebb tanácsokat", kapaszkodókat, szakmai tanácsokat" kaptak Andy Vajnáéktól. Mert ez, ha nem is minden pénzt, de ennyit megért.

Gyurcsány Ferencnek még nagyon sokáig nagyon sok kritikát el kell viselnie. Azt azonban senki sem érdemli meg, hogy Sás Péter utánozza, közpénzen.

*

Gyurcsány Ferenc szimbólum, tézis, antitézis és közös nevező egyben. Valláspótlékot pótló vallás, szakrális érték, őbenne hisznek. Pontosabban abban, hogy őnélküle nincs nemzeti egység, nincs egy-a-tábor-egy-a-zászló, addig jó, míg Gyurcsány él. De hogyan recikláljuk huszadszor is azt az Antikrisztust, azt a veszélyforrást, amely már régen nem az?

A volt miniszterelnök huzamosabb ideje egy 1-2 százalékos ballib párt élén közszerepel, népszerűsége a körülményekhez képest nem drámaian rossz, de nem is komoly, még a két baloldali tömb is azon vitatkozik, kinek kínosabb ő, többet visz-e a népszerűtlensége, mint amennyit a tehetsége hozna? A Demokratikus Koalíciónak ő az arca, de ami ennél is lényegesebb, ő az arca az elmúltnyolcévnek, az inkompetenciának, a szocialista korrupciónak, az elfuserált reformoknak; legújabban meg állam és politikai alvilág összefonódásának, amiről ha tudott, igen komoly gond, ha meg nem, még komolyabb. Ezen túlmenően meg mindennek a megtestesítőjévé tették, ami nem egzakt, csak gyűlöletes.

Az árnyalt igazságtevés nem politikai kategória. Gyurcsány tevékenységének politikai kritikáját nagyon hamar felváltotta az artikulálatlan népnemzeti üvöltés, a gyurcsányozás, amiről a Hírszerző amúgy Gyurcsány-kritikus publicistája anno találóan állapította meg, hogy "út a semmibe", hiszen ebben a dehumanizált semmiben vagyunk ma is.

"Bizonyos körökben gyurcsányozás nélkül nem is lehet meglenni, a politikai megbízhatóság és a lojalitás fokmérője az, ha valaki a pennájával rúg bele, mégpedig minél nagyobbat a miniszterelnökbe. (…) Az alkotmányosság szellemének azonban ellentmond a strukturális és politikai hibák felemlegetése, illetve analizálása helyett az egyetlen személyre fókuszáló folyamatos és dehumanizáló gyűlöletkeltés" – írta Novák Attila, amihez már csak annyit kell hozzátennünk, hogy a politikai-strukturális kritikát helyettesítő gyűlöletkeltés azóta átszivárgott a baloldalra is, amelynek különösen viszolyogtató megnyilvánulása a volt szoci harcostársak, ex-funkcik, képviselők gyurcsányozása.

Gyurcsány Ferenc katasztrofális politikus volt, aki napi politikai előnyökért bármikor lemondott korábban fennen hangoztatott elvekről – de nem ő a patás ördög. A kormányzásra való képtelenségét beismerő legendás beszéde után is folytatta a kormányzásra való képtelenséget – de messze nem hagyott annyi külsérelmi nyomot a demokrácián, mint utóda immár három éve. Máig "hazugságbeszédként" utalnak máig meg nem értett beszédére, ahol beismerte, de el is ítélte a kádárista kényszerekből következő állandó hazudozást, a valós teljesítmény fölötti élést – miközben a gyurcsányi "hazugságok" leleplezői napi szinten hazudnak boldog nemzeti együttműködést.

Míg az Orbán-rezsim jogtiprásának, embertelenségének minden jel szerint a 40 kivágott Kossuth téri fa lesz a szimbóluma (ha nem vigyázunk: metaforája), amelynek talaján a még nem létező ellenzéki összefogás szárba szökkenhet, addig a kormányzó párt és igen széles politikai holdudvara kényelmes helyzetben van: elég visszanyúlni a Fidesz belső disszidenseitől a Jobbik jobbszárnyáig tartó közös nevezőhöz, Gyurcsány Ferenchez, és máris övék a győzelem. Különösebben a választási szabályokat sem kell hozzá megbuherálni.

Ő lett a velünk élő Múlt, akihez képest ez a kormány felmutathatja a fényes Jövőt, tudják, azt, amelyik már elkezdődött. És nagyon nem úgy néz ki, hogy hamar véget akar érni.