„Az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik.” Ezt a mondatot az idén március 25-én kihirdetett negyedik alaptörvény-módosítás tartalmazta, sokak jogos felháborodására. Mert bár végül nem az került be a szövegbe, hogy „Az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozat és annak indokolása az Alaptörvény értelmezése során nem vehető figyelembe”, ami az eredeti előterjesztésben állt, azért lényegében ez is a testület – jobb helyeken tankönyvekben tanított – 21 éves teljesítményét kívánta kiradírozni. Igaz, az elfogadott változatnak nem sok értelme van, az Alkotmánybíróság már 2012-ben világosan kimondta, hogy csak olyan pontok esetében fog támaszkodni régi határozataira, ahol a korábbi alkotmány és az új alaptörvény között nincs különbség, de ott igenis fog. Ez viszont annyira nyilvánvaló, hogy csak azért nem volt fölösleges kimondani, mert egyes politikusok még ezután is azzal sértegették az Alkotmánybíróságot, hogy nem vette észre az új alaptörvény hatályba léptét. Meg talán Pokol Béla alkotmánybíró kedvéért, aki mindmáig minden különvéleményében lehordja kollégáit, amiért túl sokszor hivatkoznak a régiekre.

Mindez arról jutott eszembe, hogy Pintér Sándor belügyminiszter október 4-én benyújtott egy törvényjavaslatot egyebek közt „a nemzeti utas-adat információs rendszer létrehozása érdekében szükséges” módosításokról. Mivel ez a légiutasok elég dermesztő mennyiségű és mélységű adatának tárolását kívánja lehetővé tenni, a miniszter öt sűrűn írt oldalon magyarázza, hogy erre egyrészt szükség van a terrorizmus és általában a nemzetközi bűnözés elleni harcban (az USA is ezzel az érvvel erőszakolta meg a kapálózó EU-t), másrészt viszont semmilyen alkotmányos jog nem sérül, az adatokat csak az elkerülhetetlenül szükséges számban és ideig tárolják, és csak ha tényleg szükség van rájuk. Végkövetkeztetése: „Az utas-adatok átvételével és kezelésével kapcsolatos jelen előterjesztésben foglaltak megfelelnek az Alkotmánybíróság által megkövetelt … feltételeknek.”

Mivel bizonyítja ezt Pintér Sándor? Nos, történetesen öt – 1990 és 2009 között született – alkotmánybírósági határozatból vett részletes idézetekkel, amelyek a személyi adatok kezelésének alkotmányos követelményeit határozták meg. (Ezek egyike az egységes személyi számot megtiltó híres döntés.)
Nem tudom, igaza van-e a belügyminiszternek abban, hogy ezzel a javaslattal minden rendben van. De azt szerintem helyesen tette, hogy az indoklást így hagyta jóvá, és ezzel fityiszt mutatott a tavaszi alaptörvény-módosításnak. Hiszen mi mással bizonyíthatná igazát, mint azzal, hogy javaslata megfelel az alkotmányosság őreként szolgáló testület 21 év alatt összegyűlt iránymutatásainak?

Csak az a kérdés ezek után, hogy mit jelent az Ab-határozatok hatályvesztése. Más ne hivatkozzon rájuk, de nekünk szabad, mert mi – mi vagyunk?