Rosszabbul élünk, mint lehetne, de legalább felvettünk jó sok zabhegyezőt. Gratulálunk a közmunkaprogramhoz!
Nő a foglalkoztatottság, mint a bolondgomba, hirdeti a kormányzat, és a kormányközeli intézet által szerkesztett „információs” honlap, remek grafikával, ahol 10%-os változás tízszeresnek látszik. Sikeres a közmunkaprogram, mondják ugyanők.
Kétségtelen, csak attól függ, mit értünk siker alatt.
Tudom, hogy a számok keveseket érdekelnek, de azért érdemes vetni rájuk egy pillantást. A foglalkoztatottság szinte folyamatosan nő, az előző év azonos negyedévéhez képest a 15-74 éves korosztályban 1,4%-kal bővült. Hurrá, fanfár. Azt nagyjából mindenki elismeri, hogy ezeknek a munkahelyeknek a zöme a közmunkaprogramban jött létre, és itt általában véget is érnek az elemzések. A kormánynak és barátaiknak ezzel teljesül is a siker minden kritériuma, hiszen sokszor előadott filozófiájuk szerint minél többen dolgoznak, automatikusan annál jobb lesz mindenkinek. Az első feltétel teljesült, tehát szükségszerűen a másodiknak is így kell lennie, hiszen ők ebben az összefüggésben hisznek.
Pedig. Pedig a GDP ugyanebben az időben csupán 0,5%-ot növekedett, és örülhetünk, hogy növekedett valamennyit egyáltalán. Ez magyarul azt jelenti, hogy egy-egy foglalkoztatott átlagosan egyre kevesebb értéket állít elő. Ez persze nem csoda, hiszen a közmunkások jelentős része olyan feladatokkal van elfoglalva, amelyekről maga is tudja, hogy haszontalan. Nem sokkal jobb, mintha fizetnék valakinek, hogy ásson egy gödröt a házam előtt, a következőnek meg azért, hogy temesse be. Ez papíron ugyan még növeli is a GDP-t, de a jólét valójában egyáltalán nem lett nagyobb.
Az unortodox gazdaságpolitika híveit ez persze nem zavarja, mert hát eleve, az alternatív valóságba a GDP-adat szinte el sem jut. Másrészt pedig, ha valaki szóvá teszi az alacsony termelékenységet, rögtön szembetalálja magát egy gazdaságilag értelmetlen, az unortodox világban azonban erkölcsileg kikezdhetetlen érvvel: az alacsonyabb termelékenységű, sokszor alacsonyabb minőségű terméket előállító, de élőmunkát intenzíven használó low-tech erkölcsileg magasabbrendű, tehát minden rendben. Erre gazdasági ellenérvet valóban nem lehet felhozni, de erkölcsileg tényleg rendben van, hogy direkt rosszabbul élünk, mint lehetne, csak azért, hogy többen lehessenek hagyományos zabhegyezők?
Ez persze nem egy tudományos elemzés, és nem is lehet belőle részletekbe menő következtetést levonni, de azért nagyon jól jellemzi a kormányzati gazdaságpolitika prioritásait és sikertelenségét is. Meg azt a közeget is, ahol ez mégis eladható sikerként.