„Ti mindenkit csak fikáztok”, „egyenlőségjelet tesztek a jelenlegi, diktatórikus kurzus és a korábbi, demokratikus rendszer hívei közé”, „nihillisták vagytok” – szoktuk hallgatni a bírálatokat, amelyekben annyi igazság van, hogy ha a vérgecik és a hótnyomik közül kell választani, akkor már inkább egy romantikus vacsora Gerronazzo Máriával.

Jó, elmesélem az egész történetet előröl.

Hetekkel ezelőtt levelet kapott kiváló kollégánk, bűnügyi téren az egyik legtájékozottabb magyar újságíró, Csikász Brigitta a MÚOSZ Etikai Bizottságának titkárától, bizonyos Rátesi Margittól, melyben arról tájékoztatja őt, hogy etikai eljárás indult vele szemben egy Tasnádi Péter-interjú miatt. A másként vállalkozóval készített beszélgetés ugyanis nem nyerte el a magát a jogerősen elítélt Tasnádi élettársaként föltüntető hölgy tetszését, ezért a levél szerint munkatársunknak meg kell jelennie két nap múlva az etikai ügyekben eljáró „D” jelű tanács előtt – soraiban a legendás Halák Lászlóval, aki annak idején megfeddte az Indexet, mert az újságot merészelt írni –, amelyik majd kivizsgálja az ügyet.

A dolog apró szépséghibája – azon túl, hogy a MÚOSZ etikai gépezete működésbe lendül egy bizonyosan bűnöző állítólagos élettársának kezdeményezésére –, hogy kollégánk természetesen nem tagja a MÚOSZ-nak.

Ezek ülnek egy szobában és etikai bizottságosdit játszanak; ráncolják a homlokuk, összevonják a szemöldöküket, és döntenek az eléjük kerülő ügyekben. Ilyet iskolás korában csinál az ember, én például szigorú figyelmeztetésben részesítettem a Berkovitsot, mert megjelent földrajzórán, de ennek nem volt különösebb joghatása, leszámítva azt, hogy a közismerten flegmatikus Berkovits így adta be félévkor az ellenőrzőjét, én meg azóta is őrzöm a „társa ellenőrzőjébe intőt írt, ezért megintem” szövegű osztályfőnöki dörgedelmet.

Szóval, ezeket a szerepjátékokat idővel kinövi az ember, kivéve a MÚOSZ Etikai Bizottságát – benne Halák Lászlót – meg annak titkárát, Rátesi Margitot. Gondoltam, hogy viszonzásul beidézem a MÚOSZ Etikai Bizottságát titkárostul, Halákostul, hogy jelenjenek meg egy általam megjelölt időpontban a szerkesztőségben személyi okmányaikkal azon az alapon, hogy mert csak. Ám végül lapunk nálam ezerszer udvariasabb főszerkesztője válaszolt a MÚOSZ Etikai Bizottsága titkárának, Rátesi Margitnak, amelyben tudatja a titkár asszonnyal és rajta keresztül az egész „D” eljáró tanáccsal (inkluzíve Halák László), hogy Csikász Brigittának esze ágában sincs megjelenni előttük, nem is értjük, hogy miért kéne, ráadásul nem tagja a szervezetnek. A gyanakvó főszerkesztő még hozzátette, hogy „amennyiben levelét viccnek szánta, vagy én értettem félre sorait, úgy kérem, válaszomat tekintse tárgytalannak”.

A MÚOSZ Etikai Bizottságának titkára, Rátesi Margit azonban nem szánta viccnek. Most már azt is tudjuk, hogy a vicc és a valóság sajátosan keveredik a fejében.

Itt van ez a blog.

Fekete György naplója a tumblr-en. Nem fogok hosszan idézni belőle, mert azt szeretném, hogy gyakran és szeretettel forgassák, mint Fekete György az aranyozott lúdtollat két hajnyírás között. Elég talán a blogból idemásolnom Fekete György saját költeményének egy részletét.

• Fekete éjszaka, hajnal előtt,
• gépkocsi áll meg a házunk előtt,
• Van hitem a magas falak előtt,
• hiszen itt állok a kapui előtt.

Ennek fényében mindenki döntse el maga, amit el kell dönteni.

Rátesi Margit is eldöntötte, immár nem a MÚOSZ Etikai Bizottsága titkáraként, hanem egyszerű újságírói minőségében tollat ragadott, és lerántotta a leplet a Magyar Művészeti Akadémia elnökéről. Cikket írt a Népszavába F.Gy. naplója címen.

Az újság időközben eltávolította oldaláról a publicisztikát, de a nyomtatott változat és a google archívuma megőrizte nekünk az írásművet.

„A naplóból sok mindent megtudhatunk Fekete "háborgó, tiszta lelké"-ről, meg élete körülményeiről is. Hogy a kutyáját, "aki" egy gyönyörűszép collie, Bartóknak hívja - lám, lám, nem antiszemita, hiszen a zeneszerző nem volt zsidó. Hogy valahol a Normafa környékén lakhat - ez a főváros legelitebb helye, a Svábhegyen -, hogy a személye körüli szolgálatokat többen látják el. Például a naplót is diktálja egy Sándor nevű fiatalembernek, - lehet, hogy a "tulya", meg a "Compúter" is a beíró lelkén szárad. Megtudhatjuk, hogy korához képest jó kondícióját a ginzengnek, a kocogásnak és a napi háromszori éneklésnek köszönheti.  Hogy már 13 éves korában a lábai előtt hevertek a nők, kivéve egy Eszter nevű héber lányt, akire feleslegesen várt hét évig. (Volt esze a csajnak.)”

Mint tudjuk, Rátesi Margit nem csupán publicista, de a MÚOSZ Etikai Bizottságának titkára is, így cikke végén az erkölcsi tanulságokat is levonja: „aki ilyeneket ír 2012-ben, az nem antiszemita. Rosszabb. Súlyosan torzult lélek, mint ahogyan annak sem lehet rendben a "lelki" szénája, aki kinevezte”.

Amennyiben Rátesi Margit azt hallja, hogy arcpálma, ne kezdjen el árnyékot keresni a környéken.