Nyüzsi PLT 2012. december. 10. 15:05

Magyar Televízió: amikor a legalapvetőbb tények sem stimmelnek

A dokumentumfilmben nem a semleges országok nagykövetségei adtak ki védőokmányokat az üldözött zsidóknak, hanem Sztójay és Szálasi semleges minisztériumai.

Azt hiszi, ismeri a magyar és nemzetközi történelmet? A magyar közszolgálati tévé bebizonyítja, hogy ön még csak közelében sem jár a valóságnak!

Tudja ön, mi volt Horthy Miklós közjogi tisztsége? Ha azt mondja, kormányzó és államfő, akkor maga még mindig a kommunista-liberális történetírás félrevezetéseinek bűvöletében támolyog. Horthy ugyanis Magyarország miniszterelnöke volt. Ezt derül ki legalábbis abból a dokumentumfilmből, amelyet a közszolgálati tévé a hétvégén adott le. A Raoul Wallenberg életéről szóló filmből más, az unortodox ismeretterjesztés által bátran közzétett tények is feltárulnak.

Eddig úgy tudtuk, Mihail Gorbacsov az SZKP főtitkára, illetve a Szovjetunió államfője volt, miniszterelnökei pedig Tyihonov, aztán Rizskov, végül Pavlov. De mekkorát tévedtünk, hisz Gorbacsov volt a szovjet miniszterelnök. A világrengető alkotásból kiderül, mennyire rosszul ismertük mi a történelmet. Fény derül arra is például, hogy náci megszállás után, illetve a nyilas kormány idején nem a semleges országok nagykövetségei adtak ki védőokmányokat az üldözött zsidóknak, hanem a semleges minisztériumok. Úgy ám, Sztójay és Szálasi minisztériumai olyan semlegesek voltak, mint a huzat.

Az is kiderült továbbá: akik azt hitték, 1945-ben a Szovjetunió külügyi tárcájának vezetője egy bizonyos Vjacseszlav Mihajlovics Molotov volt, hát rohadt nagyot tévednek. A szenzációs leleplezés feltárja: egy bizonyos Dekanozov irányította ekkor a szovjet külügyet. A KGB utódszervezetének neve pedig Szövetségi Bizottsági Szolgálat. Nem Biztonsági, Bizottsági. Ezek azok a baklövések, amelyeket egy történelemből érettségizett rutinosabb újságolvasó is bízvást kiszúrhat a magyar nyelvű narrációban és feliratozásban.

Két eset lehetséges: az eredeti szöveg ennyire pontatlan és téves, vagy pedig a pontos szöveget ennyire sikerült félrefordítani. Mindkét esetben felmerül a kérdés: mi lesz azzal, aki döntést hozott róla, hogy egy ilyen minőségű munkáért közpénzt fizessenek? De ha keresni akarunk egy olyan csoportot, amelynek valóban hasznos egy ilyen film, azok a holokauszt-tagadók. Akik szemléltetésként használhatják ifjú tanítványaiknak, mondván: ha a legalapvetőbb tények sem stimmelnek, miért lenne igaz a többi?

Hirdetés